Svájcra gondolva a frank árfolyama mellett a rend és a nyugalom juthat az ember eszébe, a sportrajongóknak pedig elsősorban egy higgadt úriember, Roger Federer. Az országban székel az Európai Labdarúgó Szövetség, ami alapján azt gondolhatnánk, hogy a helyi futballélet mentes a botrányoktól. Ehhez képest az elmúlt fél évben olyan események történtek a svájci labdarúgásban, amelyeket egy dél-amerikai ország is megirigyelhetne.
Az elnök, aki megrúgta a partjelzőt
A svájciaknak régóta megvolt a maguk botrányos klubelnöke az FC Siont vezető Christian Constantin személyében, ám az ő tevékenységéről idén nyárig az országhatáron kívül nem sokat lehetett hallani. Pedig Constantin már önmagában megéri, hogy foglalkozzanak vele: az egykoron maga is profi szinten futballozó (kapusként megfordult például a Luganóban is, ahol Ottmar Hitzfeld is volt a csapattársa), később pedig építészként tevékenykedő üzletember először 1992 és 1997 között volt a Sion elnöke, majd 2003-ban megvette a csőd közelébe került egyesületet. A klubot akkor a svájci szövetségi anyagi problémái miatt a harmadosztályba száműzte, de Constantin peres úton megtámadta a döntést, és a polgári bíróság úgy döntött, hogy a Sionnak a másodosztályban kell folytatnia. A döntés azonban októberben, vagyis hónapokkal a szezon rajtja után született, így aztán a csapat pár hét alatt kénytelen volt bepótolni az elmaradt meccseket.
A Sion 2006-ban jutott vissza az élvonalba, ugyanabban az évben a svájci kupát is elhódította (ami korábban egyetlen másodosztályú csapatnak sem sikerült), és azóta a legjobbak között szerepel, miközben 2009-ben és idén is kupagyőztes lett. Ez idő alatt ugyanakkor Constantin nagykanállal fogyasztotta az edzőket: nyolc és fél év alatt 22 alkalommal váltott trénert, és kétszer maga ült le a kispadra. De amikor nem ő volt a szakvezető, akkor is rendre beleszólt a szakmai munkába: tavaly novemberben a Lugano elleni kupameccsen a hosszabbítás előtt bement a pályára, csendre intette az akkori edzőt, Bernard Challandes-t, és maga tartott taktikai megbeszélést. Ehhez képest szinte semmiség, hogy 2004-ben azért tiltották el, mert meg lágyékon rúgta a partjelzőt.
Négy edző öt hónap alatt
Constantin idén nyáron az UEFA-nak is nekiment, hogy megvédje igazát. Az egyesületet még 2009 nyarán két igazolási időszakból kizárták, mert jogosulatlan szerződtette az egyiptomi kapust, Esszam el-Hadarit. A Sion természetesen fellebbezett, ám végül a FIFA és a Nemzetközi Sportbíróság (CAS) is jóváhagyta a büntetést, amely így 2011 januárjától lépett életbe.
Igen ám, de Constantin ezt követően polgári bíróság elé vitte az ügyet, amely felfüggesztette az eltiltást, így a klub a nyáron hat focistát is igazolt, és segítségükkel kiverte az Európa Liga selejtezőjében a Celticet, kvalifikálva magát a csoportkörre.
A skótok már az első meccsnél jelezték, hogy óvás alatt játszanak, és az UEFA ki is zárta a svájciakat, akik Vaud kanton bíróságánál folytatták az ügyet, ami azért volt jó húzás, mert az UEFA is itt van bejegyezve. A polgári perben a Sion nyert, és a svájci bíróság nemrégiben még Michel Platinit is beidézte, hogy kérdőre vonja: az UEFA miért nem érvényesítette a bíróság döntését. Könnyen lehet, hogy az európai szövetség végül mégis kénytelen lesz a Siont visszafogadni az EL csoportkörébe, csakhogy a csoportkörből már négy forduló is lement.
A Sion elnökének idén aztán méltó vetélytársa akadt a svájci klubtulajdonosok körében, a Neuchatel Xamaxot ugyanis egy csecsen üzletember, Bulat Csagajev vette meg még májusban, azóta az egyesület háza táján egymást érik a botrányok. Csagajev első döntése az volt, hogy kirúgta a trénert, Didier Olle-Nicolle-t, akinek a helyére Bernard Challandes-t nevezte ki, aki csak a hónap végéig maradt. A helyére nyáron Francois Ciccolini került, miközben a sportigazgató az egykori brazil klasszis Sonny Anderson lett, a csapat pedig helyi szinten kiemelkedő összegekért igazolt, a Valenciától szerződtetett védő, David Navarro például a svájci bajnokság történtének legjobban fizetett játékosa lett, évi kétmillió frankot keres. Az új szezon rajtja azonban nem sikerült túl jól, így Anderson és Ciccolini, valamint három játékos már a második forduló után repült. Az edző, a spanyol Joaquín Caparrós lett, de ő sem húzta sokáig, jelenleg Vícor Munoz ül a kispadon, ki tudja, meddig.
Verekedés a parkolóban
Persze Csagajevvel nem csak az edzők folyamatos menesztése a probléma. Állítólag a kupadöntőn (ahol az ellenfél éppen a Sion volt) a szünetben felfegyverzett testőreivel bement az öltözőbe, és azt kiabálta a vesztésre álló csapatnak: "Megöllek mindannyiótokat!" Ráadásul könnyen lehet, hogy nincs is olyan sok pénze, mint állítja: Csagajev a klub részvényeinek megvásárlásakor a Bank of America által kiadott bankgaranciát mutatta be, miszerint 35 milló dolláros számlával rendelkezik a pénzintézetnél. A bank azonban állítólag semmit sem tud a dologról, és a genfi ügyészség a napokban házkutatást tartott a Neuchatel irodáiban, hogy lefoglalja a megfelelő dokumentumokat.
És ha mindez nem lett volna elég a svájci labdarúgás nyugalmának megzavarása, az országban a futballhulliganizmus is egyre nagyobb gondot okoz. A 2005-2006-os idény utolsó fordulójában a Zürich az utolsó percben szerzett góllal legyőzte a Baselt, és ezzel megszerezte az aranyérmet ellenfele előtt, mire a lefújást követően a bázeli drukkerek beözönlöttek a pályára, és megtámadták a zürichiek gólszerzőjét, Iulian Filipescut. Az esetet követően a Basel pénzbüntetést kapott, és két meccset zárt kapuk mögött kellett megrendeznie, de a jelek szerint a szurkolók ettől nem fogták vissza magukat.
Októberben a zürichi derbit negyedórával a lefújás előtt félbe kellett szakítani szurkolói rendbontás miatt - Svájcban korábban sohasem fordult elő hasonló eset. A balhékból ráadásul a futballisták sem maradtak ki: a Lausanne kongói csatárát, Matt Moussilout azért tiltották el négy mérkőzéstől, mert a stadion parkolójában rátámadt a Servette védőjére, Vincentr Rueflire. Azért akart elégtételt venni, mert ellenfele a mérkőzés alatt végig rasszista jelzőkkel sértegette.