A magyar szurkolók már több mint tíz éve megtanulhatták, hogy még Liechtenstein ellen sem lehet biztosra menni. A válogatott a 2000-es Európa-bajnokság selejtezősorozatában volt egy csoportban a miniállammal, és hazai pályán az Üllői úton sima 5-0-s győzelmet aratott, így aztán a közvélemény az idegenbeli találkozón is valami hasonlót várt. Vaduzban azonban Bicskei Bertalan együttesének erejéből csak egy gól nélküli döntetlenre futotta, ami akkoriban még kínosabb volt, mint ha ma születne hasonló eredmény. Liechtenstein válogatottja akkor ugyanis még gyengébbnek számított, mint manapság, és alig volt mögötte olyan mérkőzés, amit ne veszített volna el.
Válogatott bajnokság nélkül
Bár a liechtensteini szövetség már 1933-ban létrejött, és 1974-ben az UEFA és a FIFA tagjai sorába is belépett, az első válogatott találkozójukra egészen 1981. június 14-ig kellett várni, amikor is a dél-koreai President-kupán léptek pályára Málta ellen, és mindjárt meg is szerezték első döntetlenjüket. Második meccsükön, Malajzia ellen néhány hónap múlva első győzelmük is megvolt, vagyis két mérkőzés után még veretlen volt a válogatott. A harmadik meccsen aztán ez megváltozott, akkor a szomszédos Svájctól szenvedtek vereséget. Ezt további barátságos találkozók követték, és legelőször 1990-ben merült fel az, hogy bekapcsolódjanak a nemzetközi vérkeringésbe, de akkor még visszavonták a jelentkezésüket az 1994-es világbajnokság selejtezőire. Egy évvel később azonban már komolyan gondolták a dolgot, és így az 1996-os Eb kvalifikációs tornáján már részt tudtak venni, természetesen kevés sikerrel. Első pontjukat azért megszerezték, mégpedig Írország ellen, de a folytatásban ritkaságszámba ment, ha nem kaptak ki, így az 1999. szeptemberi, magyarok elleni pontszerzés is nagy siker volt a számukra.
Azon a találkozón a most Budapestre érkező keretből öten is ott voltak a kezdő tizenegyben: a kapus Peter Jehle, a Stocklasa testvérek, Mario Frick és Thomas Beck gyakorlatilag több mint egy évtizede alapemberei a liechtensteini válogatottnak. Mindez persze nem meglepő, hiszen a mindenkori szövetségi kapitány nagyon kis mezőnyből válogathat: az országban hivatalosan csak 1900 regisztrált futballista van, és Liechtenstein az egyetlen európai állam, amely válogatottal rendelkezik, de nincs saját bajnoksága. A liechtensteini klubok a svájci ligarendszerben szerepelnek, többnyire a harmadosztályban vagy annál lejjebb. Az egyetlen kivételt az FC Vaduz jelenti, amely stabil másodosztályú, sőt, megjárta a svájci élvonalat is.
Négy pont Litvánia ellen
A vaduzi egyesület neve főleg az újpesti drukkerekben kelthet rossz emlékeket, hiszen a klub 2004-ben az UEFA-kupa selejtezőjében kiverte a csapatukat, ráadásul úgy, hogy az első meccsen a Szusza Ferenc stadionban nyert 4-0-ra nyertek a vendégek. Más kérdés, hogy a vaduziaknál a két találkozón mindössze egyetlen liechtensteini labdarúgó lépett pályára (az azóta már visszavonult Daniel Hasler), így aztán a győzelem inkább a svájci futball dicsőségét jelentette. A Vaduzban most már több hazai futballista játszik, közülük öten vannak ott a mostani válogatott keretben. A hatodik, Philippe Erne sérülés miatt nem játszhat a Puskás Ferenc stadionban - a csatár térdszalag-szakadás miatt hagyja ki a meccset. Pedig az ő személye kötődik a liechtensteini futball legutóbbi nagy sikeréhez, a támadó ugyanis bombagólt szerzett júniusban, a Litvánia elleni Eb-selejtezőn, amit a csapat 2-0-ra nyert meg. A baltiak ellen idegenben is pontot szereztek a liechtensteiniek (Kaunasban 0-0 lett a végeredmény), de a skótok is alaposan megizzadtak ellenük: Glasgow-ban csak a 97. percben sikerült begyötörniük a győztes találatot, és Vaduzban is csak 1-0-ra tudtak nyerni. Mindez jól mutatja, hogy Liechtenstein képes váratlan eredményekre: a 2006-os vébéselejtezők során 2-2-es döntetlent ért el Portugália ellen, ikszelt a szlovákokkal, Luxemburgot pedig oda-vissza verte, és így nyolc pontot szerzett. Ez azóta is csúcsnak számít a liechtensteiniek számára egy kvalifikációs sorozatban.
Pár profi az amatőrök között
Akkor a szövetségi kapitány még Martin Andermatt volt, akit 2006-ban a szintén svájci Hans-Peter Zaugg váltott fel. Utóbbi nemcsak a nagyválogatott melletti szakmai munkáért felel, hanem az utánpótlást is ő irányítja. A liechtensteiniek ugyanis nagy figyelmet fordítanak a fiatalokra is: az ország 2003-ban U19-es, 2010-ben pedig U17-es Eb-t rendezett. Utóbbin rendezőként részt is vehetett volna a csapat, azonban a szövetség úgy döntött, hogy inkább nem indítja el az együttest, mert úgy vélte, hogy nem érdemelné meg a helyet a legjobb nyolc között. Ebben van valami, hiszen a korosztályos csapatok rendre el szoktak vérezni az előselejtezőben.
A szövetségi kapitánynak tehát nincsen könnyű dolga, mivel futballistáinak nagy része amatőr, és csak az FC Vaduzban, illetve a külföldön szereplők profik. Előfordult, hogy Zaugg azért nem számíthatott egyik játékosára egy vébéselejtezőn, mert a mindössze 18 éves támadónak érettségiznie kellett, mások pedig a munka miatt nem tudnak eleget edzeni, vagy éppen a válogatottal tartani. Mindezek fényében még inkább elismerésre méltó, hogy a liechtensteini együttes folyamatosan fejlődik, a FIFA-világranglistán jelenleg a 126. helyen áll, a múlt hónapban pedig 118. volt - amivel beállította saját csúcsát.
A keretből természetesen a veterán csatár, Mario Frick (képünkön, balra) a legnagyobb név, aki pályafutása csúcsán a Serie A-ban futballozott, a Hellas Veronában olyan társai voltak, mint Adrian Mutu vagy Mauro Germán Camoranesi. A 37 éves támadó a nyáron tért vissza Liechtensteinbe, és jelenleg a Balzers futballistája, vagyis immár ő is amatőrnek számít, és a svájci harmadosztályban szerepel. Ő a csapatkapitány, valamint a válogatottságok és a gólok számát tekintve is csúcstartó hazájában. A Balzersben együtt játszhat Thomas Beckkel, aki ebben az idényben már nyolc gólt ért el klubjában. A légiósok közül a fiatal Sandro Wieser a Baselben focizik, igaz, ebben az évadban még csak a tartalékok között kapott lehetőséget, és a védekező középpályás Martin Büchel is csak az FC Zürich második csapatában lépett pályára a jelenlegi idényben. Egyedül a hátvéd Martin Stocklasa alapember a svájci élvonalban - a St. Gallen színeiben hétről hétre együtt futballozik Vanczák Vilmossal.