Guardiola Argentínából hozta a csodafegyvert

Noha José Mourinho egy hete elsősorban a szerencsének tulajdonította, hogy a Barcelona 3-1-re legyőzte a Real Madridot, valójában Josep Guardiola taktikai húzásának volt köszönhető, hogy a Barca fordítani tudott.

Amikor a Real már az első percben megszerezte a vezetést a Barcelona ellen a múlt heti szuperrangadón, akkor minden jel arra mutatott, hogy José Mourinho ezúttal legyőzi nagy riválisát, Josep Guardiolát. A hazaiak a letámadásukkal képesek voltak megakadályozni, hogy a vendégcsapat kibontakozzon, azonban mintegy 20 perc elteltével Guardiola taktikát váltott, és ezzel a húzással sikerült elérnie, hogy csapata ismét a megszokott módon járathassa a labdát.

Taktikai váltás a meccs közben

A Barca innentől kezdve három hátvéddel futballozott, az alaphelyzetben jobbhátvéd Daniel Alves egy sorral feljebb lépett, jobbszélsőt játszott. Noha a 2010 áprilisában játszott rangadón ugyanez történt a Santiago Bernabéu-stadionban , ám akkor Alves nélkül is négy barcelonai védő volt a pályán, a hátsó sort Carles Puyol, Gerard Piqué, Gabriel Milito is Maxwell alkották. Ezúttal viszont a brazil előrehúzódásával Puyol, Piqué és Eric Abidal maradt hátul, illetve szükség esetén még Sergio Busquets húzódott vissza második középhátvédnek a középpályáról.

Utóbbi szintén nem számított különlegességnek, hiszen Busquetset Guardiola gyakran alkalmazta a védelem tengelyében, ám ezekben az esetekben egyértelműen középhátvédet játszott. Most azonban a Real ellen inkább középpályás volt, amolyan elősöprögetőként futballozott. Ez nemcsak a Barca védekezésére volt pozitív hatással, hanem a támadójátékra is, Busquets ugyanis kulcsembernek számít a csapaton belül abból a szempontból, hogy rendkívüli labdabiztonságának köszönhetően a többiek mindig tudnak neki passzolni. A legutóbbi rangadó első 20 percében azonban a madridi letámadás miatt teljesen leszűkült a területe, ám azzal, hogy kicsit hátrébb lépett, ismét könnyebben megjátszhatóvá vált.

Az argentin mentor és a chilei követő

Guardiola már közel egy éve kísérletezik a háromhátvédes szisztémával, első alkalommal 2010 szeptemberében, az Atlético Madrid elleni bajnokin próbálta ki. A Real ellen most alkalmazott hadrend leginkább 3-1-4-2-ként írható le, és külön érdekesség, hogy pár nap különbséggel Dél-Amerikában is ezzel a rendszerrel ért el sikereket egy klub. Az Universidad de Chile ugyanezt a hadrendet alkalmazza, és ebben a szezonban fantasztikusan szerepel: immár 32 tétmérkőzése óta veretlen, természetesen vezeti hazája bajnokságát, és a héten elhódította a második számú kontinentális kupát, a Copa Sudamericanát. Az Universidadot gyakran csak Dél-Amerika Barcelonájaként emlegetik, nem véletlenül. A csapat ugyanis a katalánokhoz hasonlóan a labdabirtokláson és rövid passzokon alapuló játékot szinte tökéletességig fejlesztette.

Az Universidad kispadján az argentin Jorge Luis Sampaoli ül, példaképének és mentorának pedig azt a Marcelo Bielsát tartja (képünkön), aki 2007 és 2011 között a chilei válogatottat irányította.

Bielsa jelenleg az Athletic Bilbaónál dolgozik, híres arról, hogy az offenzív futballt és a háromhátvédes játékrendszert preferálja, így vezette ki a chilei válogatottat a 2010-es vébére, és jelenleg a baszkoknál is rendre így küldi pályára csapatát. Bielsa ráadásul előszeretettel húz hátra védelembe középpályásokat: Bilbaóban például nagy felzúdulást keltett azzal, hogy a válogatott Javi Martínezt középhátvédként szerepeltette.

Guardiola többször is hangsúlyozta, hogy sokra tartja Bielsát, és hogy az ő felfogása nagy hatással volt rá. Amikor a Barca jelenlegi mestere 2007-ben tanulmányúton Argentínában járt, akkor Bielsával is találkozott, és a két szakember az argentin edző házában órákon keresztül beszélt a fociról. A jelek szerint Guardiola nagyon jó tanítványnak bizonyult, de a bielsai elveket nem csak a Barcelona alkalmazza sikeresen.

www.global-soccer.eu