Itt senki nem fog szeretni - interjú Kassai Viktor játékvezetővel

Kassai Viktor, az idei BL-döntő játékvezetője szerint sok fals információ van a korábbi válogatott labdarúgó Bognár György írásában, aki a Nemzeti Sportban a magyar futball vámpírjainak nevezte a bírókat. Kassai kemény világnak tartja a játékvezetést, amelybe bele kell erősödni, és aki nem bírja, az kihullik a rostán. A fiatal bíróknak azt tanácsolja, ne várjanak becsületet vagy korrektséget, mert úgyis mindenki át akarja majd verni őket a pályán.

- Az idei év előzményei alapján - tavasszal döntőt, ősszel pedig több rangadót vezetett a BL-ben - számított rá, hogy a tizenkét bíró között lesz, aki meccset kap a jövő évi Eb-n?
- Álszerénység lenne azt állítani, hogy nem számítottam rá, mert a megítélésünk a vébé óta folyamatosan javult, amin a rangos BL-meccseink is erősítettek, leginkább persze a májusi BL-döntő. Ha nem nevezhető is papírformának, nagy esélye volt, hogy bekerülünk a bírók közé, de mint minden sportban, a játékvezetésben is mindig jelen van a rizikófaktor, nincs automatikusan járó hely. Lehet, hogy sokan azt gondolják, ez egy lefutott dolog volt, de nem mehettünk biztosra, ez egy verseny a tizenkét helyért. Eb-t csak négyévente rendeznek, emiatt nagy presztízse van a bírók között, mindenki ott szeretne lenni, és ahogy a vb-döntőt vezető angol Howard Webb, úgy mi sem dőlhetünk hátra.

- Volt az ön számára meglepetés a tizenkettes névsorban?
- Nagy meglepetés nem ért. Az UEFA-nál nem csak tizenkét játékvezető van, aki jó teljesítményre képes egy Eb-n, de az irányelv az, hogy egy országot egy bíró képviselhet a tornán, így többen is kiszorultak a nemzetiségük miatt.

- Mostantól jobban odafigyel azokra a játékosokra, akikkel az Eb-n találkozhat, és elkezd készülni belőlük?
- A készülés folyamatos, a játékvezetéshez hozzátartozik, hogy rengeteg meccset kell nézni, megismerni a különböző karaktereket, stílusokat, és a sok információ birtokában könnyebb a dolgunk a játéktéren. Az Eb miatt nem változtatok az eddigi módszereken, maximum koncentráltabb leszek egy-két dologban, és jobban figyelem a híreket, de nem fogok csak emiatt kétszer annyi meccset megnézni. A játékosok nagy részét már ismerjük, csak annyi a különbség, hogy az Eb-n a válogatottjuk mezében lépnek majd pályára. De ez még odébb van, előtte még a tavaszi NB I-es és BL-meccsekre kell készülni.

- Elképzelhető, hogy a játékosok is készülnek önből?
- A játékvezetés célja, hogy ne legyenek különböző stílusok, hogy a bírók egységesen alkalmazzák a szabályokat a világ bármely pontján. Úgyhogy nálunk az egyéniségnek kisebb szerepe van, mint a játékosoknál. Az igazán profi csapatok nem foglalkoznak a bíróval, nem hiszem, hogy tudatosan készülnének, ha megtudják, ki vezeti a meccset, de ha valakit már ismernek korábbról, tudják róla, hogy évek óta rendszeresen kap feladatokat a BL-ben vagy kinn volt a vébén, akkor emiatt nagyobb lehet a respektje.

- Itthon többet próbálkoznak a játékosok? A közös nyelv miatt jobban megy a duma meccs közben?
- Persze, emiatt egyszerűbb dolguk van a játékosoknak, és többet is próbálkoznak, de azért egy rutinosabb, idősebb játékvezetőhöz általában kevésbé szoktak odamenni.

- Nem érzi azt, hogy itthon néha az jön le a játékosok viselkedéséből, hogy "majd én megmutatom a Kassainak"?
- Nem hiszem, hogy az kifejezetten ellenem szólna, ha egy-egy játékos a pályán vitatja egy ítéletemet. A futballhoz az is hozzátartozik, hogy a játékosok kóstolgatják a játékvezetőket, persze van olyan típus is, aki szó nélkül elfogadja a döntéseinket. És ez nem nemzetiségfüggő, ahogy itthon, úgy máshol is vannak nehezen kezelhető játékosok, az a kihívás, hogy az ember velük is megtalálja a közös hangot. Ebből a szempontból a játékvezető az osztályfőnökre hasonlít, neki sem csak azzal a diákkal kell egy hullámhosszra kerülnie, aki egész nap csendben ül a padjában, hanem a hangoskodókkal is.

- Egy vébén vannak olyan afrikai, ázsiai csapatok, amelyeket ritkán lát az ember, az európai csapatok viszont jobban szem előtt vannak. Könnyebb emiatt az Eb bírói szempontból?
- Előny, hogy nincsenek olyan ismeretlen csapatok, mint a vébén Észak-Korea vagy Új-Zéland volt. Az európai csapatokat pedig a meccseinkről vagy a tévéből ismerjük, ők is minket, így könnyebb lehet a dolgunk. Igaz, akármennyire közhely is, minden meccs más, előfordul olyan, hogy egy csapat játszik egy sportszerű meccset, majd néhány nappal később egy olyat, amelyen rengeteg a szabálytalanság. A labdarúgásban ezt nem lehet kiszámítani előre, nincsenek sablonok, ez adja a feladat nehézségét. Eddig azt tapasztaltam, minél magasabb szintű meccsről van szó, annál inkább tudják a játékosok, mi a dolguk, és bár előfordulhatnak konfliktusok, de általában jobban elfogadják a bírót, és nem azzal foglakoznak, hogy reagáljanak az ítéleteire.

- A lengyel-ukrán közös rendezésű Eb az első lesz, amelyen a két asszisztens mellett két gólbíró is segíti a játékvezetők munkáját, erről a szisztémáról milyenek eddig a tapasztalatai?
- Egyfajta biztonságot ad a játékvezetőnek, hiszen többen követjük az eseményeket, és ők más szögből esetleg jobban láthatnak egy-egy szituációt. Lehet, hogy eltelik pár meccs úgy, hogy nem kell nagy döntést hozniuk, máskor viszont hasznos segítséget tudnak nyújtani egy-egy fontos ítéletnél. De bármennyi kolléga segíti a játékvezető munkáját, a hibalehetőség akkor is fennáll, hiszen a gólbírók is emberek. A játékvezetésben rengeteg szubjektív elem van, nincs olyan könnyű dolgunk, mint az atlétikai versenybírónak a magasugrásban, ahol a versenyző vagy leverte a lécet, vagy nem.

- Ha december 31-án visszatekint az évre, előbbre helyezi majd az ideit, mint a tavalyit?
- Nem innen fogom meg a kérdést, nem hasonlítom össze az éveket, inkább úgy tekintek rájuk, mint egy lépcsősorra, ahol egymásra épülnek a fokok, és nem lehet egyszerre többet átugrani. Minden évnek megvan a fontossága egy karrierben, az NB I-es meccseim nélkül nem lettem volna FIFA-kerettag, ha nem lett volna az olimpia, akkor nincs a világbajnokság, ha nem lett volna a vébé, akkor nincs a BL-döntő és a mostani Eb-jelölés. A mostani helyzetből természetesen már nehéz még nagyobb csúcsokat megmászni, de ha megmaradunk ezen a szinten, hogy folyamatosan BL-rangadókat vezetünk és kijutunk a nemzetközi tornákra, akkor boldogtalanok már nem leszünk. Lehet, valaki azt várja, hogy ezentúl minden nagy torna döntőjét mi vezessük, de ennek semmi realitása.

- Ha most visszagondol a BL-döntőre, mi az első dolog, ami bevillan?
- Nem tudok egyetlen dolgot kiragadni, ha a kollégákkal beszélünk a meccsről vagy a képeket nézegetjük, akkor is mindig más élmény ugrik be. Az elmúlt húsz évben több mint ezer meccset vezettem, annyi élmény ért, annyi szituáció van előttem, hogy nem szoktam rangsorolni. Egy hiányérzetem van csupán, hogy aki a legbüszkébb volt rám azon a napon, nem tudta a helyszínen követni a mérkőzést.

- Szokott úgy meccset nézni, hogy kikapcsol, vagy automatikusan előjön önből a játékvezető olyankor is, és olyan szemmel követi az eseményeket?
- Az ember nem tud kibújni a bőréből, szerintem az önök szakmájára is igaz ez, és ha egy újságíró elolvas egy cikket, valószínűleg egyből kiszúrja a helyesírási hibákat és az írás stílusát kezdi elemezni. Én is így vagyok a meccsnézéssel, ha valamilyen kétes szituáció van, próbálom megfejteni, végiggondolom, én hogyan döntöttem volna, és elraktározom a fontos tudnivalókat a játékosokról.

- Nagy visszhangot váltott ki, amikor az észtek a két kiállítást hozó, írek elleni pótselejtező után a Facebookon indítottak egy Kassai Viktort gyűlölő oldalt. Az ilyen kritikák foglalkoztatják valamennyire, vagy leperegnek önről?
- Én azt vallom, aki játékvezetésre adja a fejét, az készüljön fel arra, hogy nem fogják szeretni. Hogy ezek az emberek kevesen vagy többen lesznek, az attól is függ, hogy az illető milyen szinten vezet. Aki a megye hármas bajnokságban fúj, arról nyilván nem lesz több ezer ócsárló komment, tehát az előnye és a hátránya is megvan annak, ha valaki híresebb.

- Egy észt oldalon az Eb-keret kijelölése után önnek adták az Eb-döntőt, mondván, a német, francia, angol, olasz vagy spanyol jelölt kiesik majd a torna végére, mert a csapataik még valószínűleg versenyben lesznek. Fura helyzet, de az önök szempontjából jól jöhet, hogy a magyar válogatott nem jutott ki az Eb-re.
- Ez rajtunk kívülálló dolog, de mindenkinek jobb lenne, ha a magyar válogatott kijutna egy nagy tornára, mi is örülnénk neki, mert ha egy ország labdarúgásának magasabb az ázsiója, az a bírók megítélésére is pozitív hatással van. Remélem, pályafutásom során még lesz rá alkalom, hogy együtt vegyünk részt egy nagy tornán a magyar csapattal.

- Nem sokkal az észt-ír meccs után a magyar válogatott Lengyelországban játszott barátságos meccset, és az észt bíró, Kaasik nem adott meg egy elég egyértelmű büntetőt Priskin lerántásánál, ami után cikkekben és szurkolói fórumokon is felvetődött, hogy ez volt a baltiak bosszúja. Sejtem, mit fog mondani, de azért érdekelne, mit gondol erről.
- A média és a szurkoló sok mindent ki tud találni, de aki benne van a játékvezetésben, az tisztában van vele, hogy egy ilyen elméletnek semmi valóságalapja nincs. A hibázás lehetősége az emberekbe van kódolva, nem az útlevelükbe.

- A labdarúgás statisztikáival foglalkozó szervezet, az IFFHS tavaly az ötödik legjobb játékvezetőnek választotta, és a BL-döntő miatt idén is az élmezőnybe várható. Mit jelent az ön számára egy ilyen elismerés?
- Minden egyes szavazást helyén kell kezelni, mivel többnyire szubjektív alapon születik meg az eredménye. Minden szavazás játék is egyben, és mivel általában az év végén vannak, pezsgést visznek a holtszezonba. A szurkolók emiatt szeretik, de nekem nem különösen fontosak, legyen akár magyar, akár külföldi, mert nem biztos, hogy olyanok szavaznak, akik értenek is hozzá.

- Bognár György a szerdai Nemzeti Sportban kemény kritikával illette a játékvezetőket, akiket a magyar futball vámpírjainak nevezett. Mi erről a véleménye?
- Erre utaltam az előbb is, nem mindenki ért annyira a játékvezetéshez, mint akik benne élnek és ez a hivatásuk. Sajnos sok fals információ volt az írásban, aminek semmi valóságalapja sincsen. Ez egy szubjektív véleménynyilvánítás volt egy korábbi válogatott játékos és egy jelenlegi edző szemszögéből, ő így látja a játékvezetőket, mi természetesen máshogy, az igazság valahol középen lehet. De azt a játékvezetői társadalom nevében visszautasítom, hogy "személyiségzavaros" embereknek titulál minket. Máshol is elmondtam már, mi kellően nyitottak vagyunk a javulást hozó párbeszédre, de szerintem az lenne a normális, hogy ha valakinek problémája van, akkor azzal megkeresi az érintetteket, és nem egy napilap hasábjain üzen. A megoldáskeresés mindig fontosabb, mint az, hogy ömlesztve elsoroljuk a problémákat.

- Mourinho komoly játékosmúlt nélkül lett a világ egyik legjobb edzője, ön szerint a bíróknál alapfeltételnek kéne lennie, hogy valaki a játékvezetés előtt eltöltsön több évet játékosként is? Bognár ugyanis azt is felveti, aki huszonöt éves korára profi bíró lett, vajon mikor és mennyit focizhatott.
- Én is csak megyei szinten játszottam serdülőként, és világszerte a FIFA-játékvezetők többsége (ahogy korábban Puhl Sándor sem) sosem játszott komoly szinten, de szerintem nem is ez számít. Az ön által említett edzői példa mindenképpen találó, hiszen a magyar bajnokságban is találunk olyan edzőket, akik nem rendelkeznek komoly NB I-es vagy válogatottmúlttal. Ha a cikkíró szerint olyan bírók kellenek, akik korábban komoly szinten játszottak, akkor a harmincas éveikben visszavonult játékosok jöjjenek, iratkozzanak be a tanfolyamra, a játékvezetés kapuja nyitva van mindenki előtt. De úgysem jönnének el, mert egyrészt a játékvezetés világa egyáltalán nem olyan rózsaszín, mint amilyennek a cikk lefestette, másrészt pedig bíróként a töredékét keresnék annak, amit játékosként. Jelenleg bruttó 70 ezer forintot kap egy játékvezető egy NB I-es meccsért, de az újonnan vizsgázott bíróknak a megye hármas bajnokságban kell kezdeniük.

- A BL-döntő után azt nyilatkozta, az itthoni megbecsülés alapján a magyar bírók az utolsó ötben vannak. Ezen hogy lehetne javítani?
- A mostani MLSZ-vezetés sokat tesz, hogy az élvonalbeli játékvezetőknek könnyebb legyen a helyzetük, hogy a civil munkánk mellett a játékvezetésre is jobban tudjunk koncentrálni. Mi vagyunk egyedül amatőrök az NB I-es közegben, de mindenki profi teljesítményt vár el tőlünk. Például nem hinném, hogy a munkájukat végző NB I-es játékosok ugyanúgy kifizetnék a csapatuk külföldi edzőtáborozása során a repülőjegyük árát, ahogy azt a szabadságukon edzőtáborozó élvonalbeli játékvezetők tették az elmúlt évek során. A megbecsülés terén azonban egyértelműen javulás tapasztalható, egyre többen jelentkeznek a tanfolyamokra, sokan tekintenek pozitívan a játékvezetőkre, amihez kellettek a mi eredményeink is. Fontos, hogy legyenek jó példák azok előtt, akik most kezdik a játékvezetést, és ezért nekünk is nagy a felelősségünk, hiszen a nemzetközi mérkőzéseken az egész magyar bírói kart képviseljük.

- Előfordult már olyan, hogy egy szurkoló a pályán kívül odament önhöz, és nehezményezett egy ítéletet?
- Inkább az a jellemző, hogy pozitív visszajelzéseket kapok, ha odajönnek hozzám. A pályán más a helyzet, ott azok is szidnak, akik esetleg az utcán megveregetnék a hátamat, de ilyen a szurkolói lélektan, hogy egy játékvezetőt divat szidni a lelátóról.

- Mennyire bevett szokás, hogy egy bíró külföldön vezessen bajnoki meccseket? Azért kérdezem, mert a chilei Alvaro Garciát az FTC-Békéscsaba kupameccs után keményen kritizálták a Fradi részéről, az is elhangzott, "minek hoznak ide Chiléből bírót".
- Nem hozta őt ide senki! Alvarónak magyar felesége van, már Budapesten született a gyermeke, és úgy gondolom, teljesen normális, hogy ha itt él a családjával Magyarországon, akkor miért ne vezethetne az NB I-ben? A világranglistán jelenleg 13. helyen található chilei labdarúgásban tevékenykedett hosszú éveken keresztül, ahol FIFA-bíró volt, akkor miért ne folytathatná itt is a játékvezetést? Nem azzal kellene foglalkozni, hogy honnan jött. A játékosoknál is sokszor elhangzik, hogy ne az útlevelét nézzék valakinek, hanem a teljesítményét. Nem azért vezet a magyar első osztályban, mert chilei, hanem mert megvannak a képességei hozzá, és ő sem hibázik többet, mint más NB I-es bíró.

- Mostanság, amikor nincsenek meccsek, mennyire forognak a gondolatai a futball körül, kevésbé stresszes ilyenkor az élete?
- Egy sebességfokozattal nyugalmasabb a holtszezonunk, mint amikor meccseink vannak. Teljesen azért nem szoktunk leállni, december 20-án volt az utolsó edzés, január 2-án lesz a következő, de van, aki az ünnepek alatt is edz, és közben követjük a meccseket, gyűjtjük az infókat, amik jól jöhetnek majd számunkra tavasszal.

- Babak Rafati Bundesliga-bíró, aki a Köln-Mainz meccs előtt öngyilkossági kísérletet követett el, utóbb azt nyilatkozta, a futballbírói tevékenységével együtt járó állandó félelem és médianyomás miatt depressziós lett, ez vezetett ahhoz, hogy felvágta az ereit. Lehet védekezni ez ellen a nyomás ellen?
- Aki játékvezető lesz, arra mindenképpen nehezedni fog nyomás, hiszen a csapatoknak és a nézőknek is elvárásai vannak, szeretnék a saját szájízük szerint befolyásolni a történéseket. Aki eljut arra a szintre, hogy nemzetközi meccseket vezet, az mindenhol szembesül ezzel, hiszen a tévé adja a meccseket, az újságok írnak róla, külföldön is figyelnek rá, és sokkal több néző követi a helyszínen. Ebbe bele kell erősödni, aki nem bírja, kihullik a rostán, a kiválasztódás itt működik. Ezért sem értek egyet a Nemzeti Sportban megjelent cikkel, ahol azt vágták a fejünkhöz, hogy egy játékvezetőnek elég a szabálykönyvből megtanulni a szabályokat, hiszen éppen a mérkőzések formálnak játékvezetőt belőlünk, és csak az lehet jó bíró, akit az élet megtanít arra, hogy kritikus, éles helyzetekben kezelni tudja a nyomást.

- Amikor a pályafutásának korábbi szakaszaiban nehézségekkel szembesült, ki vagy mi volt az, ami átsegítette?
- Elsősorban édesapám, aki szintén játékvezető, és sokáig együtt működtünk a meccseken, de akkor is figyelemmel követte a pályafutásomat, amikor már nem egy meccsre voltunk beosztva. Az idősebb kollégák szerepe is kiemelten fontos, hiszen ők tudnak segíteni egy rutintalan fiatalnak, ha nehezebb periódusban van egy kezdő kolléga. Ez nem olyan szakma, ahol mindig minden jól megy, és kevés jó szót, elismerést kap egy játékvezető. Aki játékvezető szeretne lenni, annak mindig elmondom, hogy ez egy kemény világ, senki nem fogja szeretni, és ne várjon becsületet, korrektséget, tisztességet, mert úgyis mindenki át akarja majd verni a játéktéren. A futballpályákon sikk az, ha valaki csibész, és a győzelem a legfontosabb bármi áron.

- Magyarországon minden év végén slágertéma, miként lehetne megoldani, hogy ne legyen ilyen hosszú a téli szünet. Bíróként nehezebb átvészelni ezt a monoton időszakot?
- Mi sem azért vagyunk játékvezetők, hogy csak eddzünk, úgyhogy mi is jobban szeretjük a tavaszt vagy az őszt, amikor sok mérkőzésünk van. Nonszensz, hogy néhány nap múlva már 2012-et írunk, és ha leesik pár centi hó, már nem lehet játszani a magyar pályák nagy részén. Igaz, ha lenne is játékra alkalmas pálya, még mindig kérdés, hogy a nézők kimennének-e mínuszban a stadionba, mindenesetre a létesítmények helyzetét rendezni kell.

- Az ünnepek idején mennyire kell figyelnie arra, hogy mit és mennyit eszik? Lehet egy kicsit lazítani?
- Aki komolyan veszi, amit csinál, annak mindegy, hogy karácsony vagy hétköznap van, úgyis odafigyel erre, tudja, hogy mire van szüksége, mennyit eszik, mennyit edz. A lényeg az, hogy az ember ne essen túlzásokba.