A visszavonulást is vissza lehet vonni

Nem kis meglepetést okozott, amikor a Manchester City elleni kupamérkőzésen a Manchester United keretében feltűnt a karrierjét az előző szezon végén hivatalosan is befejező Paul Scholes. A középpályás csereként állt be a városi rivális ellen, a hét végén a Bolton Wanderers elleni bajnokin pedig gólt is szerzett. Scholes példája nem túl gyakori, de azért másokkal is előfordult már hasonló - íme a nagy visszaérők top tízes listája.

Anghel Iordanescu

A 64-szeres román válogatott 1968 és 1982 között 317 bajnokin játszott a Steaua Bucuresti színeiben, majd kétéves görögországi légióskodás után 1984-ban befejezte pályafutását. A focitól nem szakadt el, a Steaua szakmai stábjának lett tagja, ő volt a vezetőedző, Jenei Imre asszisztense. Így aztán a kispadról nézte, amint a csapat bejut az 1986-os BEK-döntőbe, ahol jött a nagy meglepetés: Iordanescut nem csak hogy nevezték a mérkőzésre, hanem a hajrában be is cserélték Lucian Balan helyére. A kétszer 15 perces hosszabbítással együtt 48 percet töltött a pályán.

Romário

Az 1994-es világbajnokság legjobbjának megválasztott támadó csodálatos karriert zárt le 2008 februárjában - legalábbis mindenki azt hitte. A brazil csatár azonban kijelentette: klubjánál, a Vasco da Gamánál ugyan lejárt a szerződése, de pályafutását még nem fejezné be, várja az ajánlatokat. Ezek viszont nem érkeztek, így 2008. április 15-én immár véglegessé vált Romário visszavonulása. Egyetlen mérkőzés erejéig azonban másfél évvel később mégis visszatért: apja kedvenc csapatánál, a riói Américánál játszott 22 percet az Artsul ellen az állami bajnokságban.

Washington Tais

Az uruguayi Tais kőkemény jobbhátvéd volt, aki világbajnokságra ugyan nem jutott el, de 18-szor szerepelt hazája válogatottjában, és több mint 150 mérkőzésen játszott a spanyol élvonalban a Racing Santander, illetve a Real Betis színeiben. 33 évesen, 2005 nyarán aztán úgy döntött, hogy elég volt a futballból, bejelentette visszavonulását. Öt és fél évvel később pedig visszatért: előbb csak a Parque del Plata nevű amatőr csapatban játszott, ám annyira hiányzott neki a versenysport, hogy tavaly januárban aláírt az élvonalbeli Danubióhoz, és azóta is ott futballozik. Decemberben múlt 39 éves.

Roberto Acuna

Az El Toro, azaz a Bika becenévre hallgató középpályás (képünkön balra) Argentínában született ugyan, de Paraguayban lett legenda. Tagja volt annak az aranygenerációnak, amely három világbajnokságra is kivezette a válogatottat: 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban is pályára lépett a vébén, közben 2001-ben az év játékosának is megválasztották hazájában. Egészen 37 éves koráig játszott, végül 2007-ben az Olimpia Asuncióntól vonult vissza. Két évvel később jó barátja, Francisco Arce kérésére húzott ismét mezt, és az élvonalba frissen feljutott Rubio Nu nevű csapathoz írt alá. Azóta is itt szerepel, sőt tavaly nyáron kétszer a válogatottba is meghívták, hogy meglegyen a 100. mérkőzése.

Jocelyn Angloma

A francia válogatottban jó néhány olyan futballista szerepelt, aki Guadeloupe szigetéről származik, ám Marius Tresor, Lilian Thuram vagy Thierry Henry fejében meg sem fordult, hogy profi karrierje végeztével hazatérjen, és a szigeten játsszon. Alighanem a 37-szeres válogatott Anglomának sem jutott sokáig eszébe, de a játékot nem akarta abbahagyni, így miután 2002-ben a Valenciánál már nem tartottak rá igényt, hazaköltözött Guadeloupe-ra, és egykori nevelőegyesületében, a L'Etoile de Morne-a-l'Eau-ban folytatta. 2006-ban a guadeloupe-i válogatottba is bekerült, és a csapattal hatalmas meglepetésre egészen az elődöntőig jutott a 2007-es Arany-kupán.

Jimmy Greaves

Az angol élvonal történetének egyik leggólerősebb futballistája hatszor volt gólkirály hazájában, ami a mai napig rekord. Karrierjét a West Ham Unitednél fejezte be 1971-ben, legalábbis ekkor mindenki ezt gondolta. Greaves azonban nem tudott elszakadni a focitól, így négy évvel később elfogadta az amatőr Brentwood ajánlatát. Egy szezont lehúzott a Chelsford Citynél, majd a profik közé visszatérni szándékozó Barnet igazolta le, amelyet azonban nem tudott visszavezetni a negyedosztályba, de az FA-kupában több meccset is játszott a profik ellen.

Marc Overmars

A szélvészgyors holland szélsőt barcelonai évei során visszatérő térdsérülések kínozták, emiatt csak egyetlen olyan idénye volt a négy év alatt, amikor harmincnál több bajnokin szerepelt. Orvosi tanácsra ezért 2004-ben bejelentette, hogy befejezi karrierjét, és nevelőegyesületének, a Go Ahead Eaglesnek a sportigazgatója lett. Négy évvel később aztán Jaap Stam búcsúmeccsén ismét szerelést húzott, és olyan jól ment neki a játék (többször is befűzte az Ajax román védőjét, George Ogararut), hogy szöget ütött a fejébe: érdemes lenne visszatérni. Az akkor éppen a holland másodosztályban szereplő Go Aheadnél kapva kaptak az ötleten, így Overmars a 2008-2009-es idényben 24 bajnokin pályára lépett a csapatban.

Stephen Carr

Amikor a 44-szeres ír válogatott jobbhátvédnek 2008 nyarán lejárt a szerződése a Newcastle Unitednél, akkor mindenki biztos volt benne, hogy könnyen talál magának új csapatot. Hiába hozták hírbe azonban az Aston Villától kezdve a Herthán és a Genken keresztül a Leicester Cityig, Carr csapat nélkül maradt, így 2008 december elsején bejelentette visszavonulását. Ez meglepő fordulat volt, amelynél csak az volt váratlanabb, amikor 2009 februárjában feltűnt a Birmingham City edzésein, ahol olyan teljesítményt nyújtott, hogy előbb egy hónapos szerződést kínáltak neki, amelye meghosszabbítottak a szezon végéig, végül újabb, hosszú távú szerződést köthetett - és jelenleg is a csapat tagja.

Mark Bosnich

Az ausztrál kapus kifejezetten tehetségesnek számított, hiszen másként nem védhetett volna a Manchester Unitedben és a Chelsea-ben is, karrierje nagy részét azonban az Aston Villában töltötte. 2002 szeptemberében azonban úgy tűnt, hogy véget ér a pályafutása, miután doppingvizsgálata pozitív eredményt hozott, és kilenc hónapra eltiltották. Mint kiderült, Bosnich kokainfüggő lett, és öt évbe telt, amíg lejött a szerről. 2007-ben azonban ismét elkezdett edzeni, ám Angliában már nem kapott szerződést, így 2008-ban hazatért Ausztráliába, és előbb a Central Coast Marinersben, majd a Sydney Olympicban védett.

Jens Lehmann

A német kapus karrierjét a bravúros védések mellett végigkísérték az őrült mozdulatok és a botrányok, nála soha nem lehetett tudni, hogy a követőző pillanatban mi történik, mindig benne volt a levegőben valamilyen váratlan megmozdulás. 2010 nyarán a Stuttgart játékosaként jelentette be a visszavonulását, ám 2011 márciusában, amikor az Arsenalnál majd mindegyik kapus kidőlt sérülés miatt, Arsene Wenger visszahívta Lehmannt, aki többször is leült a kispadra, a Blackpool ellen pedig végig ő védett.

www.global-soccer.eu