Fővárosi derbit rendeztek a hétvégén a Primera Divisiónban, ráadásul olyan mérkőzést, amire majd tíz éve nem volt példa. A Rayo Vallecano a Real Madridot fogadta, amely utoljára 2002 decemberében látogatott a Vallecas-stadionba. A kiscsapat alaposan megnehezítette Cristiano Ronaldóék dolgát, a Real 1-0-ra nyert, de a vendégek edzője, José Mourinho a lefújás után a hazaiakat dicsérte.
"Mindannyian megegyezhetünk abban, hogy a Rayo nem érdemelt vereséget, a döntetlen igazságosabb eredmény lett volna, mert ellenfelünk remekül játszott. Egy ilyen stadionban nagyon könnyű pontot veszíteni" - bókolt rá nem jellemző módon a portugál, utalva a Vallecas Spanyolországban egyedülálló atmoszférájára.
A szurkolóknak nem számít az eredmény
A stadionba csak alig több mint 15 ezren férnek be, azonban a Rayo szurkolói minden hazai találkozón fantasztikus hangulatot teremtenek az egyik kapu mögött. A másik kapu mögött ez lehetetlen lenne, ott ugyanis egy házfal található. A stadion Madrid egyik munkásnegyedének a házai közé épült, itt a legkisebb a pálya a spanyol élvonalban (a szélessége és a hosszúsága is tíz méterrel kisebb, mint a Santiago Bernabeué), a lelátó pedig teljesen közel van a gyephez.
A legfanatikusabb drukkerek által alkotott ultracsoport, a Bukaneros kifejezetten baloldali beállítottságú: transzparenseik között megtalálhatjuk Che Guevara portréját, illetve egy "Love Rayo, hate racism" feliratú molinót is, amelyen az egykori közönségkedvenc, az 1989-ben autóbalesetben elhunyt színes bőrű csatár, Laurie Cunningham arcképe látható.
A csapat edzője, José Ramón Sandoval maga is kiemelte a drukkerek jelentőségét. "Vasárnap délután négykor mindenki, aki még nem járt itt, megtapasztalhatja, hogy milyen ez a hely. A stadionnak lelke van, torkok ezrei visznek minket előre, mint a szél, és ez sohasem marad abba. A drukkerek mindent megtettek, hogy az alkalom emlékezetes legyen, és mindenki élvezni fogja, az eredménytől függetlenül" - mondta az edző még a Real elleni meccs előtt. Hogy mennyire igaza volt, azt jelzi az a transzparens, amelyet a hazai fanatikusok a lefújást követően feszítettek ki: "Az eredmény nem számít, azért jöttünk, hogy bíztassunk benneteket."
Pénz nélkül is szórakoztatnak
A Rayo az 1990-es években kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan ott volt az élvonalban, sőt 2001-ben az UEFA-kupában egészen a negyeddöntőig jutott. A 2003-as kiesést követően azonban rögtön még egy osztállyal lejjebb került, és négy éven keresztül a harmadik vonalban szerepelt, miközben folyamatosan anyagi problémái voltak. Az egyesület tulajdonosa, a Ruíz-Mateos család végül tavaly nyáron vált meg a klubtól, amely azonban továbbra is csődeljárás alatt áll, adóssága közel 40 millió euró. Ennek megfelelően költségvetése a legalacsonyabb a Primera Divisiónban, mindössze 13 millió euró, a második legtöbb pénzből gazdálkodó Levante is 21 évi milliót költ.
Javi Fuego a Barcelona ellen is jól játszott
Az egyesület azonban a nehézségek ellenére is remekül szerepel, 24 mérkőzés után a 11. helyen áll, mindössze négy ponttal lemaradva a negyedik Levante mögött, és héttel megelőzve a már kieső helyen álló Racing Santandert. Ráadásul a csapat kifejezetten attraktív futballt játszik, ami a Real ellen is meglátszott. Sandoval edző soha nem azzal a céllal küldi pályára együttesét, hogy valahogyan bekkelje ki a meccset. A szezon első felében a Real elleni idegenbeli találkozón, idegenben a Rayo agresszív letámadással nyitott, és már az első percben megszerezte a vezetést, de ekkor sem állt vissza, a végeredmény 6-2 lett a Realnak, a közönség legalább remekül szórakozott.
A csapat főleg idegenben szerepel kiválóan, vendégként csak az FC Barcelona és a Real Madrid szerzett több pontot. A Rayo általában 4-2-3-1-es rendszerben játszik, azonban a két védekező középpályás (rendszerint Javi Fuego és José María Movilla) közvetlenül a védelem előtt játszik, és gyakorlatilag nincs más feladatuk, mint a labdaszerzés. Ennek megfelelően a statisztikák szerint az európai topligákban a Rayo szerzi a legtöbb labdát, mérkőzésenként átlagban 40-et, egyénileg Javi Fuego a listavezető. Élvezi is a játékot a klubnál: januárban nemet is mondott az FC Bruges ajánlatára, pedig ott évi 800 ezer eurót kereshetett volna. "Jól érzem magam itt a problémák ellenére, és azonosulni tudok a klub filozófiájával" - jelentette ki a középpályás. A másik védekező középpályás, Movilla az egész spanyol élvonal legidősebb mezőnyjátékosa (februárban múlt 37 éves), és egyben a profi focisták érdekvédelmi szervezetének az elnöke.