Ha valaki valaha is kételkedett abban, hogy Lionel Messi egyike minden idők legjobb futballistáinak, akkor a Bayer Leverkusen elleni BL-meccs közben neki is be kellett látnia: az argentin klasszishoz a futballtörténelemben nagyon kevesek hasonlíthatóak. (Az már csak hab a tortán, hogy a hétvégi bajnokin sem állította le a gólmasinát.)
Az FC Barcelona edzője, Josep Guardiola így fogalmazott a BL-találkozó után, amelyen Messi mesterötöst szerzett: "Ő minden idők egyik legjobbja. Amikor Alfredo di Stéfano játszott, sokan azt mondták, nem lesz még egy ilyen játékos. Aztán jött Johan Cruyff, akiről szintén így vélekedtek, egészen Diego Maradona megjelenéséig - most pedig itt van nekünk Messi. Ja, és Pelét sem ártana ebbe a kategóriába vennem, különben még a végén csalódott lesz".
Világszerte általában Pelét és Maradonát szokták emlegetni, amikor minden idők legjobbját keresik, de már csak a nemzeti büszkeség miatt ide sorolhatjuk Puskás Ferencet is. Messi évek óta tartó tündöklése tovább nehezíti a kérdés eldöntését, amit most olvasóinkra bízunk, a választáshoz pedig megpróbálunk egy kis segítséget nyújtani. Olvassa el a cikket, és szavazzon arra, akinél ön szerint még nem született nagyobb futballista.
Puskás Ferenc - aki BEK-döntőn rúgott négy gólt
Minden idők legjobb magyar játékosa gyakorlatilag kétszer kezdte karrierjét, és nagyságát még inkább emeli, hogy másodjára is eljutott a csúcsig. Ő még abba a generációba tartozott, amely a grundon kezdett el futballozni, és már tizenévesen rendszeresen játszott a Honvédban, majd a válogatottban. Ha az 1950-es években létezett volna a topliga kifejezés, alighanem a magyar bajnokságot is ebbe a kategóriába sorolták volna, Puskás pedig négyszer volt itthon gólkirály.
A nemzetközi közvélemény az Aranycsapat tagjaként ismerte meg, ő volt a válogatott csapatkapitánya, 85 mérkőzésen 84 gólt ért el. Amikor aztán az 1956-os forradalom után nem tért haza, karrierje véget is érhetett volna, az UEFA ugyanis két évre eltiltotta.
Már 31 éves volt, amikor a Real Madrid szerződtette, ez azonban nem gátolta abban, hogy hat spanyol bajnokságot és három BEK-et nyerjen. Az 1960-as döntőben mesternégyest rúgott, de ez is csak a második helyre volt elég az Aranylabda-szavazáson. 39 évesen is ontotta a gólokat a Realban, pedig sokak szerint a jobb lábát csak támaszkodása használta, és a fejjáték sem volt az erőssége. A bal lába viszont káprázatosan jó volt. Elsősorban a gólszerzésben volt erős, az előkészítés nem az ő asztala volt.
Pályafutásából egyedül a válogatottal elért igazán kiemelkedő siker, egy nagy trófea hiányzott. Az Aranycsapat hiába verte végig a világot, nem tudott vébét nyerni, ráadásul az 1954-es tornán Puskás sérülés miatt a brazilok és az uruguayiak ellen sem játszott. A döntőben nem teljesen egészségesen is gólt szerzett, sőt, 3-2-es német vezetésnél még egyszer betalált, de a partjelző les címén nem adta meg a találatot. Lehet, ha ez a gól érvényes, nem lenne vita arról, hogy ki volt a világ legjobbja. Főleg, hogy Öcsit a személyisége kifejezetten kedveltté tette: igazi csibész volt a pályán és azon kívül is, ami közelebb hozta őt a drukkerekhez.
|
Pelé - az egyetlen háromszoros világbajnok
Hivatalosan is az elmúlt évszázad - egyik - legjobb játékosa, hiszen a FIFA 2000-ben neki ítélte ezt a díjat, saját bizottságának döntése alapján. Bizonyos szempontból Pelénél valóban nincs jobb, hiszen egyedül ő háromszoros világbajnok, ráadásul ezekből a diadalokból tevékenyen kivette a részét. Az 1958-as tornára mindössze 18 évesen, Európában teljesen ismeretlenül érkezett, a vb után azonban mindenki tudta a nevét: az elődöntőben mesterhármast szerzett, a döntőben duplázott. Négy évvel később már ő volt a brazilok sztárja, de korán megsérült, akárcsak 1966-ban - 1970-ben viszont ereje teljében futballozott, harmadszor is világbajnok lett. Az akkori brazil csapatot minden idők legjobb válogatottjaként tartják számon, és Pelé ennek volt vezéregyénisége.
Puskással vagy Maradonával ellentétben kifejezetten jó fizikummal rendelkezett, soha nem volt rajta súlyfelesleg, és főleg a karrierje második felében szinte középpályásként futballozott, gyakran visszalépett a labdákért.
Pelét klubszinten sem kerülték el a sikerek, hiszen 1962-ben és 1963-ban is megnyerte a Libertadorest a Santosszal, és mindkét győzelem után a Világkupát is elhódította. Gyakorlatilag nem is volt más alkalom, amikor tétmérkőzésen európai klubcsapatok ellen játszott, ma már szinte megismételhetetlen módon ugyanis sohasem igazolt Európába, pedig a nemzetközi labdarúgás súlypontja már akkor is itt volt. Sőt, abban az időben egységes brazil bajnokság sem létezett, így Pelé csak a riói állami bajnokságban, illetve az időnként megrendezett Rio-Sao Paulo tornán villoghatott.
Mindez semmit sem von le fantasztikus eredményeiből, nem is beszélve elképesztő népszerűségéről: a személye körüli hatalmas médiafelhajtás miatt évtizedeken keresztül ő volt "a futballista", akinek a nevét az Egyesült Államoktól kezdve a legszegényebb afrikai országokig mindenhol ismerték. Mindez kicsit mintha a fejébe is szállt volna, visszavonulása után cseppet alá is ásta a saját renoméját nyilatkozataival és állandó jóslataival, amelyek szinte sosem jönnek be.
|
Diego Maradona - az egyszemélyes csapat
Az argentin csillag az eddigi legnagyobb szabású közvélemény-kutatás alapján Pelénél is jobb: a már említett 2000-es választáson a FIFA először internetes szavazással szerette volna eldönteni, hogy ki volt az elmúlt évszázad játékosa, és itt Maradona meggyőző fölénnyel nyert.
A nemzetközi szövetség vezetői ettől annyira megrémültek, hogy inkább megtépázták a saját tekintélyüket, és sebtében megalkottak egy szakmai bizottságot, amely Pelét hozta ki győztesnek, így megoszthatták a díjat. Maradona ugyanis amellett, hogy egészen kivételes képességekkel rendelkezett, örök lázadó és botrányhős volt, ami még jobban kiszínezte legendáját. Argentínában istenként tisztelik, a Maradona Egyház hivatalosan is létezik.
Diego időnként valóban úgy futballozott, mintha nem is földi halandó lenne. Pedig Puskással, Pelével, illetve Messivel ellentétben neki nem adatott meg, hogy olyan csapatban játsszon, ahol majdnem hasonló kaliberű klasszisok mennek mellette. Két évet töltött az FC Barcelonában, de a katalánok akkor korántsem emelkedtek ki úgy a mezőnyből, mint a Puskás-féle Real vagy a Messi-féle Barca, majd pedig egy olasz kiscsapathoz, a Napolihoz igazolt, amellyel kétszer is meg tudta nyerni az akkoriban a világ legerősebb bajnokságának tartott Serie A-t. Igazi vezéregyéniség volt, testsúlyproblémái ellenére nem lehetett szabályosan elvenni tőle a labdát, de pazar cselsorozatai között is képes volt észrevenni, ha valamelyik társa jobb helyzetben van.
A válogatottban hasonló volt a helyzet: csapattársai között akadtak ugyan kiváló játékosok, de így sem túlzás azt mondani, hogy 1986-ban egymaga nyerte meg a vébét, négy évvel később pedig a döntőbe vezette az argentin együttest.
Maradonától lehetetlen volt elvenni a labdát
Persze a bőréből sohasem tudott kibújni, gondoljunk csak az 1986-os Isten Keze-gólra, amelyet aztán a vébék történetének legszebb találata követett. Maradona úgy volt isteni, hogy közben emberi tudott maradni, megvoltak a maga súlyos hibái, de ez közelebb is hozta a szurkolókhoz. Ebben leginkább Puskáshoz, a kispesti vagányhoz hasonlít - Pelét és Messit mindenki csak távolról csodálja.
|
Lionel Messi - mint egy videojáték
Gyakorlatilag nincs olyan szuperlatívusz, amit ne koptattak volna el Messivel kapcsolatban, aki még csak 24 éves, de máris annyi trófeával rendelkezik, amennyit a legtöbb kiváló játékos egész karrierje során sem tud begyűjteni.
Háromszor hódította el az Aranylabdát, az utóbbi két alkalommal ez már a FIFA díja is volt, amelyet 2009-ben külön is megnyert. Háromszoros BL-győztes, háromszor volt a sorozat gólkirálya, emellett kétszer klubvilágbajnok, az öt spanyol bajnoki cím emellett szinte semmiség. Csak pár találat választja el attól, hogy az FC Barcelona történetének legeredményesebb játékosa legyen, és a mostani szezonban alighanem újabb rekordot dönt majd: az előzőben az összes tétmérkőzést figyelembe véve 53 gólt szerzett, most 48-nál jár.
Alacsony termete ellenére sem lehet elnyomni, lendületből cselezve képtelenség szabályosan megállítani, és kivételes rúgótechnikájának köszönhetően bárhonnan képes gólt szerezni, miközben a gólpasszokat is számolatlanul adja. Időnként a fejjátékát szokták kritizálni, de a 2009-es BL-döntőn például így talált be.
Lehet azt mondani, hogy Messi mindezt a világ legjobb klubcsapatában nyújtja, és kétségtelen, hogy Andrés Iniesta vagy Xavi mellett könnyű futballozni, de még az egyébként zseniális klubtársai is tisztában vannak azzal, hogy Messi hozzájuk képest is külön szintet jelent. Amikor januárban Xavit arról kérdezték, mennyi esélye van az Aranylabda megnyerésére, kijelentette: "Nehéz a helyzetem, mert az egyik ellenfelem az a játékos, akit később a történelem legjobbjának fognak tartani. Leo minden rekordot megdönt majd, még mindig nagyon fiatal". És szerény is: nincsenek botrányai, a bulvársajtó nem tud a magánéletén csámcsogni, már az is szenzációszámba megy, ha a nyaralás közben sikerül lefotózni.
Egyvalami azonban még hiányzik Messinek ahhoz, hogy kétségtelenül minden idők legjobbjának tartsák, és ez a világbajnoki cím. Messi a válogatottban 67 találkozón 22 találatot ért el, vagyis gólátlaga messze elmarad attól, amit a Barcában nyújt. Van egy olimpiai bajnoki címe 2008-ból, de ez az egyetlen trófea, amit Argentínával nyert; a tavalyi, hazai rendezésű Copa Américán a legjobb négyig sem jutott. Máris két, sikertelennek mondható világbajnokság áll mögötte, de a mellette érvelők szerint Maradona is 26 éves volt, amikor vb-aranyig vezette Argentínát, és Messi éppen ennyi lesz 2014-ben, a brazíliai világbajnokság idején.
|