Meggyógyult az angol beteg

Több mint négy évized után nyert ismét bajnoki címet az arab tulajdonosok érkezése előtt középcsapatnak számító Manchester City. Roberto Mancininek kisebbfajta világválogatottból sikerült csapatot kovácsolnia, ezzel megtörte a MU, Arsenal és a Chelsea 16 éve tartó egyeduralmát. A klub évtizedeken át szenvedett a cityitisnek nevezett betegségében, mellyel mindent a végjátékban bukott el. Vasárnap is majdnem ugyanez történt a csapattal, de az utolsó pillanatban sikerült kigyógyulnia.

Hihetetlen hajrával lett bajnok a ManCity

A Premier League kapcsán az elmúlt években gyakran elhangzott a kritika, hogy az élmezőny túlságosan is kiszámítható, és ebben volt is igazság. Az 1995-96-os idény óta mindössze három csapat tudott aranyérmet nyerni, ráadásul a Manchester United, Arsenal, Chelsea általában a dobogós helyeket is uralta. Ezt az egyeduralmat törte meg végérvényesen a Manchester City bajnoki címe, egy olyan klub került az élcsapatok közé, amely az 1970-es évek óta nem tudott beleszólni a nagyok dolgába.

Négy év alatt kétszer cserélték le a csapatot

A fordulat egyértelműen az anyagi háttérhez köthető, a Cityt 2008-ban vette meg az arab befektetőkből álló Abu Dhabi United Group nevű konzorcium, és innentől kezdve valósággal ömlött a pénz a klub kasszájába. Az egyesület 570 millió euróért vett új futballistákat az elmúlt négy évben, jellemző, hogy a jelenlegi keretben csak egyetlen olyan játékos van, aki a tulajdonosváltás előtt is a Cityhez tartozott, a saját nevelésű hátvéd, Micah Richards.

Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy hiába a hatalmas költekezés, ez önmagában nem elég a sikerhez. Az első nagybevásárlás során a klubhoz kerültek közül már csak Nigel de Jong, Pablo Zabaleta és Vincent Kompany maradt, és a 2008-ban rekordösszegért megvett, de még mindig a City történetének második legdrágább focistájának számító Robinho gyakorlatilag kudarcot vallott. A vezetőség becsületére legyen mondva, négy év alatt mindössze egyetlen edzőváltás volt a klubnál, Roberto Mancini előtt éppen az a Mark Hughes ült a kispadon, aki most a bajnokavatás napján az ellenfél, a Queens Park Rangers mestere volt.

A legnagyobb bókot Fergusontól kapták

A mostani szezonra kis túlzással egy világválogatott állt össze az Etihad Stadiumban, ám az idény közben gyakran felmerült, hogy a zsoldoshadsereg nem tud igazi csapatként működni, erre utalt a Carlos Tévez-affér, illetve Mario Balotelli botránysorozata is. Április elején a City hátránya nyolc pont volt a Manchester Uniteddel szemben, amelynek fő erényeként éppen azt említették, hogy bár egyénekre lebontva kerete gyengébb a városi riválisánál, mindezt a csapaegységgel és a győzni akarással pótolni tudják.

Mancini ennek ellenére a szezon folyamán képes volt összekovácsolni a színes társaságot, amelynek pedig egyáltalán nem volt egy standard kezdőcsapata. A kapus Joe Harton kívül senki sem lépett pályára mindegyik találkozón, a második legtöbb meccset David Silva játszotta, aki 33-szor volt kezdő. Az viszont az tagadhatatlanul jól jött Mancininek, hogy minőségi cserék ültek a kispadon, így bőven volt variációs lehetősége.

Agüero 23 góllal vette ki a részét a bajnoki címből

A legnagyobb dicséretet alighanem éppen a fő riválisától, Alex Fergusontól kapta, a Manchester United edzője ugyanis így jellemezte a Cityt: "Minőség szempontjából nagyon hasonlítanak a José Mourinho-féle Chelsea-hez. Rengeteg kiváló focista van a keretükben, nagyon nehéz legyőzni őket, és több játékosuk is remek szezont zárt. A bajnoki címhez az kell, hogy legyen öt-hat olyan embered, aki folyamatosan magas szinten teljesít, és a Citynél ez megvolt".

Kigyógyultak a betegségből

A drukkerek nagyon bíznak benne, hogy a bajnoki arannyal a klub végleg megszabadult attól a nyavalyától, amit az egyesület egykori legendás trénere, Joe Royle csak "cityitisnek" nevezett, vagyis hogy képesek nyert helyzetből is elbukni, de legalábbis nagyon megnehezíteni a saját dolgukat. A jelenség már az 1970-es évek elején, a sikerkorszakban kezdődött, 1971-ben a klub az elődöntőben esett ki a KEK-ben a Chelsea ellen, 1972-ben hiába vezette a tabellát nagyon sokáig, végül csak negyedik lett a bajnokságban, 1977-ben pedig mindössze egyetlen ponttal maradt le a bajnok Liverpooltól. Négy évvel később a City kupadöntőt játszhatott a Tottenhammel, és a megismételt finálén 2-1-re vezetett, ám végül a londoniak győztek 3-2-re.

Az 1980-as években már nem az elmaradt sikerek, hanem a kudarcok jelentették a cityitis tüneteit. Az 1982-83-as idény végén a manchesteriek a kiesés ellen küzdöttek, és az utolsó fordulóban egy döntetlenre lett volna szükségük a Luton Town ellen, hogy bennmaradjanak, a végeredmény vereség és kiesés lett.

Mindezt liftezés követte az első és a másodosztály között, az 1990-es években azonban úgy tűnt, hogy a City végre stabilizálni tudta a helyzetét. Ehelyett az évtized második felében a klub nem csak a Premier League-ből, hanem a másodosztályból is kiesett, az utolsó fordulóban megverte ugyan a Stoke-ot 5-2-re, és a játékosok ünnepeltek, azonban mind a három előttük álló csapat nyerni tudott, így a City a harmadik vonalban találta magát.

Innen két év alatt visszajött az élvonalba, és 2002 óta itt szerepel, de az arab tulajdonosok érkezéséig csak középcsapatnak számított, a 2005-ben elért nyolcadik hely volt a legjobb eredménye. De ez is a cityitis tipikus megnyilvánulása volt, az utolsó fordulóban éppen a csapat előtt álló Middlesbrough volt az ellenfél, és egy győzelemmel meg lehetett volna előzni a Borót, ami európai kupaszereplést ért volna. A hajrában 1-1-es állásnál a City edzője, Stuart Pearce egy váratlan húzással beküldte cserekapusát, Nicky Weavert, és az addig védő David Jamest előreküldte a támadósorba, a vészcsatár pedig kiharcolt egy büntetőt, amit azonban Robbie Fowler kihagyott.

A City és a United versenyfutása csak a legutolsó pillantokban dőlt el

A City által oly sokszor eljátszott bukásra a mostani idény is remek alkalmat kínált, hiszen a csapat az utolsó PL-kör előtt a MU-val azonos pontszámmal állt, és a bajnoki címhez csupán be kellett húznia a QPR elleni hazai győzelmet. A múltat tekintve törvényszerű lett volna elbukni a bajnoki címet, és az 1-0-s vezetés után annak rendje és módja szerint elő is jött a cityitis, az emberhátrányban küzdő QPR fordított, és 2-1-re vezetett a rendes játékidő végén. A ráadásban azonban jött Dzeko és Agüero, és a bajnokság legutolsó pillanataiban berámoltak egy-egy gól, így a City visszahozta a sírból az araynérmet, és 42 év után tényleg visszatért a nagyok közé.

Miután a BL-ben, majd az Európa Ligában is csalódást keltő korai kiesés volt a csapat sorsa a mostani szezonban, a szurkolók abban bízhatnak, hogy a bajnoki cím után az európai erőviszonyokat is sikerül átrendeznie a Citynek.

www.globalsoccerapp.com