Szenzációs visszatérést tervez Jens Lehmann, az Arsenal, a Stuttgart és a Dortmund egykori, 61-szeres válogatott, világbajnoki ezüst- és bronzérmes kapusa.
A futballtól tavaly visszavonult sportember úgy nyilatkozott a német Bildnek, kipróbálná magát a látássérültek futballjában, és reméli, ott lehet a német válogatottal a 2016-os riói paralimpián.
"Nagyon érdekel ez a játék, készen állok a feladatra, ha a szövetséget is érdekelné" - nyilatkozta.
A német válogatott nem jutott ki az idei paralimpiára, Lehmannal azonban megnőnének az esélyek a riói részvételre. "Szenzációs lenne, ha csatlakozna hozzánk" - jegyezte meg Ulrich Pfisterer, a válogatott edzője.
Az ötletnek nagyon örült a Német Paralimpiai Bizottság elnöke, Friedhelm Julius Beucher is.
"Miután a kapusnak nem kell fogyatékossággal élőnek lennie, elvileg olyan visszavonult sztárok is segíthetnének, mint Lehmann vagy akár Oliver Kahn. Az ötlet jó, meg kell vitatni" - mondta.
A paralimpia egyik legfiatalabb sportágának első hivatalos mérkőzését 1986-ban játszották Spanyolországban, 2004 óta szerepel a nyári játékokon. Csapatonként négy mezőnyjátékos és a kapus lehet a pályán. A futballisták nem látnak, a kapus ellenben igen.
A mérkőzéseken a nézőknek csendben kell lenniük, mert a játékosok csak így hallják a labdát, amely minden irányváltoztatásnál hangot ad ki. A pályát három zónára osztják fel, a támadó zónában és a középpályás zónában egy-egy edző adhat tanácsokat a pálya széléről, a védő zónát a kapus irányítja.
A mérkőzések kétszer huszonöt percig tartanak, tíz perc szünettel. A pálya palánkkal van körbekerítve, nincs bedobás és les, egyébként a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség FIFA szabályai szerint rendezik a meccseket. Az eddigi három paralimpián brazil sikerek születtek, a dél-amerikaiak Londonban a franciákat verték 2-0-ra a fináléban.