A szurkolók ölnének a játékosokért - Novothny Soma, a Napoli magyar csatára

Cavanit látva nem gondolja, hogy már elért valamit, de pontos terve van a következő évekre a Napoli magyar csatárának, Novothny Somának. A 18 éves focista a klub tartalékcsapatában edz, de bármikor hívhatják a felnőttekhez. Nápoly utcái egyáltalán nem vészesek, szemben a túláradó rajongással, amely elüldözte a klub egyik legnagyobb sztárját, Lavezzit.

Novothny Soma egy éve még a Veszprém NB II-es csapatában focizott, januárban viszont fél évre kölcsönvette a Napoli. A fiatal csatár az előző idényben a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjéig jutó olasz klub tartalékjai közt szerepelt, a héten pedig ötéves szerződést kötöttek vele, amivel már a felnőtt kerethez is közel került. Éles bevetéssel egyelőre nem kecsegtetik, de a délolasz élet így is sok mindenre megtanítja.

Hogyan kerültél először kapcsolatba a Napolival?

Még 2010-ben láttak egy U18-as válogatott meccsen, onnantól két évig figyeltek, majd tavaly novemberben szóltak a menedzseremnek, Vörösbaranyi Józsefnek, hogy kölcsönvennének fél évre. Akkor megnéztek itthon edzésen és meccsen is, majd némi tárgyalás után létre is jött a féléves szerződés.

Nyolc meccsen hat gólt lőttél a csapatban, jól sikerült ez a hat hónap.

Pedig afféle próbaidőszak volt ez mindkét félnek, két éve ugyanis új szakmai stáb érkezett a Primaverához, hogy megpróbálja fellendíteni a csapatot. Ennek keretében én lettem az első külföldi játékos, így én is új voltam nekik, meg ők is nekem. Elég hamar beilleszkedtem, így a példámon felbuzdulva igazoltak nemrég egy lengyel védőt is.

A héten kötött szerződésed a Primavera csapathoz szól, vagy a felnőtthöz?

Amit januárban kötöttem, az a Primaverához szólt, de nyáron meghívtak a felnőttekhez, játszottam hat edzőmeccset, amely jól sikerült, így most profi szerződést kötöttem. Ez ugyanolyan, mint amilyen Edinson Cavaninak is van, szoktam is velük edzeni, de a Primaverában játszom.

Milyen az olasz tartalékbajnokság?

A tartalékoknak külön bajnokságuk van, Észak-Olaszországban, középen és délen is. Mi ugye a déliben vagyunk, az iram nagyon durva, az NB I-nek felel meg, de a játékstílus inkább az NB II-höz van közel. Néha - sérülés után, vagy eltiltáskor - lejönnek nagy játékosok a Primavera-bajnokságba, nemrég például Pato játszott a Milánnál, rúgott is két nagy szabadrúgásgólt.

A szlovák válogatott Marek Hamsík a legjobb barátod. A játékát és a jellegzetes frizuráját ismerjük, de milyen a pályán kívül?

Már az edzőtáborban összebarátkoztunk, egymás mellett ültünk a kajáláskor. Mivel ő tudja, milyen egy légiós élete, sokat beszélgetett velem, kérdezte, mi újság, meg együtt pingpongoztunk esténként. Az ő kezdeményezéséből alakult ki a barátságunk, elvitt a városba, a strandra, vásárolni, még tetováltatni is. Nagyon-nagyon jó fej, semmilyen sztárallűrt nem látok nála, mindig segít, ha kell, és meg is kért arra, hogy szóljak, ha bármit tehet értem.

Ráadásul az ő átíveléséből szerezted az első gólodat a Napoli felnőtt csapatában.

Ez azért nem a barátságnak köszönhető, a vakszerencse hozta így.

Novothny július végén lőtte az első gólját a felnőtteknél (0:57-nél):

Kik voltak a legkeményebb védők, akikkel találkoztál?

A Bordeaux elleni felkészülési meccsen Mickael Ciani fogott. Ő 191 centi magas fekete srác, háromszor akkora, mint én, azóta már a Lazio játékosa. Mondhatni, félelmetes volt.

Ravaszkodnak valahogy az ottani védők? Lilian Thuramról pletykálták, hogy fokhagymát eszik, ezzel is megnehezítve a támadók életét.

Nem, nem. Csípnek a szögletnél, rálépnek a bokára, a lábfejre, de semmi különös.

Milyen érzés együtt edzeni, játszani a vébét megjárt Hamsíkkal, a vb-bronzérmes uruguayi Edinson Cavanival vagy épp az Eb-ezüstérmes olasz Christian Maggióval?

Tavaly, mikor először fel kellett mennem a nagycsapathoz, az első három-négy alkalom elképesztő érzés volt. Még a Primaverához képest is teljesen más a ritmus, az első tíz-tizenöt percben csak csodálkoztam, hogy milyen intenzitással edzenek, pár napig még az edzőtáborban is meg voltam illetődve. Másfelől ők azért oda rúgják a labdát, ahová akarják, ennyivel könnyebb velük. Nem úgy közelítik meg a fiatalokat, mint Magyarországon, úgy gondolkodnak, ha valaki a felnőttekkel edz, akkor az ugyanolyan focista, mint ők, a passzoknál csak azt nézik, hogy mindig a legjobb megoldást válasszák.

Tudsz valami konkrétat mondani, amit ellestél tőlük?

Cavanitól azt mindenképpen megtanultam, hogy ha, mondjuk, szombaton játszanak, akkor péntektől kizárólag a meccsre koncentrál. A Chelsea elleni Bajnokok Ligája meccs előtt a felnőttekkel edzettem. Egyetlen mosolya nem volt, csak a feladatra koncentrált. Hamsíknak mindegy, hogy bal vagy jobb lábra jön jól a labda, ugyanúgy teszi tovább bármelyikkel, habozás nélkül, bár ezt eltanulni nem lehet, csak csodálni. Paolo Cannavaro, a világbajnok Fabio öccse az egymás közti játék után odajött, és elmondta, hogyan tartsam meg a labdát. Látta például, hogy Miroslav Klose hogyan oldotta ezt meg, és elmondta a titkát.

Cavani hozzáállásából bőven lehet tanulni

A Veszprémben többnyire magyarok játszottak, Olaszországban viszont az említettek mellett svájci, macedón, marokkói, argentin, kolumbiai, brazil és chilei csapattársa is van. Milyen a közös munka?

Mivel mindenki rég itt van, anyanyelvi szinten beszél olaszul, csak a chilei Eduardo Vargas nem, de ő is a saját hibájából. Ha bemész az öltözőbe, nem veszed észre, hogy alig van ott olasz.

Nápoly furcsa város, egyaránt ismert a szépségéről és a helyi maffiáról, a camorráról meg az utcákon tornyosuló szemétről. Mi mindent láttál eddig belőle?

A maffiából semmit, ahogyan senki más sem, ezért nem is tudják őket elkapni. Viszont megismerkedtem Valkai Erzsébettel, a korábbi válogatott pólóssal, aki most idegenvezetőként dolgozik itt. Ő mindenben segít, sok mindent tud. Kölcsönadott egy könyvet, a helyi maffiáról szóló Gomorrát, amit kicsit durva volt elolvasni, de amiket leír, abból nem látsz semmit. Szemét például van, de a sztráda mellett, ahol csúnya ugyan, de nem zavar. A városban viszont, az utcákon, a boltokban ugyanolyan tisztaság van, mint máshol. Én még zavaró tényezővel nem találkoztam, kivéve a délolasz mentalitást.

Az miért zavaró?

Mert ha fél négykor szólnak, hogy háromnegyedkor már a felnőttekkel edzel, az idegesítő tud lenni. Amikor közlik, hogy hétkor megyünk orvosi vizsgálatra, és tudod, hogy abból csak nyolc lesz, az sem egyszerű, ám ehhez hozzá lehet szokni. De a nagycsapatnál nincs egy perc késés sem, az ilyesmiért jár némi büntetés, nem lehet elintézni azzal, hogy délolasz vagy.

Merre laksz Nápolyban?

Február óta hotelben lakom, a többi Primavera-játékossal együtt, öt percre az edzőpályától. Most találtam egy albérletet, ahová a tesómmal költözöm majd, szintén ebben a városkában, Nápolytól fél órára. Az előző fél évben sem voltam egyedül, akkor az édesapám lakott itt.

Jártál a hírhedt Scampia negyedben, amelyet a maffia ellenőriz, és ahol Mario Balotelli is megfordult két éve?

A legdurvább helyen nem voltam, de jártam egy negyedben, amelyről utólag azt mondták, hogy nem kellett volna bemennem, de ott sem ért semmilyen atrocitás.

Hamsíkot, illetve más játékosokat is kiraboltak már. Kaptál valamilyen speciális védelmet?

Nem mondanak semmit, ezekről én is csak az újságból tudok. Hallottam, hogy Cavani elrabolt óráját visszaszerezte a maffia, de ez itt nem beszédtéma egyáltalán. A focistáknak akkora tiszteletük van, hogy nagy baj nem érheti őket.

Ez volna a délolasz őrület pozitív oldala? A városban például nyugodtan sétálgathatnak a játékosok?

Nem teljesen. Túláradó lelkesedéssel közelítik meg a sztárokat, az argentin válogatott Ezequiel Lavezzi azért is akart elmenni, mert már nem tudott kilépni a házából. Nyáron aztán le is csapott a Paris Saint-Germain ajánlatára. Mindig, minden edzésen több száz néző van, óriási a lelkesedés, ilyet sehol a világon nem tapasztalni, csak Olaszországban. Voltak olyan edzőmeccsek, ahol 40-50 ezer ember előtt játszottunk. A szurkolók ölnének a játékosokért, kívülről fújják még a Primavera csapat tagjainak a neveit is.

Lavezzit agyonnyomta a népszerűség

Össze tudnád hasonlítani Veszprémet és Nápolyt?

Nem. Veszprémben 60 ezren laknak, Nápolyban hárommillióan, a vonzáskörzettel együtt. Ha mondasz egy veszprémi utcát, odamegyek, itt meg azt sem tudom, hogyan közelítsem meg.

Mennyire hiányzik Veszprém?

Hiányzik, mert elég családcentrikus vagyok. Tőlünk a tesóm sem költözött el korán, és én sem terveztem. Minden hiányzik, ami oda köt, de tudom, hogy így fejlődök, és ez elnyomja a honvágyat. Ha van három nap szünet, az első dolgom megkérdezni, hogy haza tudok-e menni, de a teljesítményt gátló honvágyam nincs. Azért nem kis doppingot jelent egy focistának Hamsíkékkal edzeni.

Tizenhat hónap alatt a hétszeresére nőtt a piaci értéked a Transfermarkt kimutatása alapján, ezt hogyan kezeled?

Őszintén szólva nagyon nem érdekel, ilyenekkel sosem foglalkoztam. Tudok róla, örülök is neki, de ezek nem jelentenek semmit. Mikor látom Cavanit, aki öt-hatmillió eurót keres, akkor természetesen nem gondolhatom, hogy már elértem valamit.

Mikor láthatunk bajnoki közvetítésben a kispadon ülni, bevetésre készen?

Most ötödik számú csatár vagyok, nemrég hoztak egy új szabályt, amely szerint tizenkét csere ülhet a padon a Serie A-ban, azaz akár már holnap is leülhetnék a padra, ha lenne bajnoki. De többet ér, ha játszom a Primaverában. Ha lenne sérülés vagy eltiltás, akkor persze az első csapat közelébe kerülhetnék, de még ilyen nem került szóba.

A friss szerződésed viszont hosszú időre szól, milyen célokat tűztél ki magad elé ezekre az évekre?

2016 nyaráig van szerződésem. A sablon az, hogy a nagyon ígéretes játékosokat kölcsönadják a Serie B-be vagy C-be, aztán visszatérhetnek a nagyokhoz. Először szeretnék megérni a Serie B-re, aztán járnám tovább a kijelölt utat. Lorenzo Insigne a Napoli Primaverából jutott el a Serie B-s Pescaráig, a mostani szezon elején pedig visszatért a nagycsapatba, eddig mind a hét bajnokin játszott, a Parmának pedig már gólt is lőtt. Van tehát cél és példa is előttem.