Beckham csodalába csak a nőknek volt elég Amerikában

David Beckham focizni ment az Egyesült Államokba, de a góloknál sokkal többet vártak tőle. Egy kontinensnyi országgal próbálta megszerettetni a futballt, és a vállalkozás esélyeit csak javította, hogy a feleségével együtt a világ legismertebb és legjobban fizető arcai között van. Elég volt-e Beckham lába ahhoz, hogy az amerikaiak szerelembe essenek a labdarúgással?

Az már - az amerikai klubtársai szemszögéből csillagászati - szerződés aláírásakor nyilvánvaló volt, hogy David Beckhamtől nem csak gólokat várnak Amerikában, és hogy a messiási jelző sem állt túl távol a munkaköri leírásától. Amikor a Los Angeles Galaxy 2007-re leszerződtette az angol futball-legendát, az egekbe szöktek az elvárások vele szemben. A sajtó új korszak kezdetét látta Beckham érkezésében, és nem kevesebbet várt tőle, mint hogy megtérítse a hitetlen amerikaiak tömegeit. A labdarúgásnak be kellett volna férkőznie valahogyan az amerikai futball, a baseball és a kosárlabda tengerentúli szentháromságába.

Bár már az első szezonjában türelmetlenül mérték Beckham hatását a labdarúgás amerikai megítélésére, hat idénnyel később, Beckham utolsó meccse után egymást érik az értékelések és összegzések. Végigsöpört-e Amerikán a Beckham-forradalom, vagy minden maradt a régiben, és a foci továbbra is egy lelkes kisebbség érthetetlen időtöltésének számít?

A labdarúgás az elmúlt csaknem fél évszázadban többször is megpróbálta átlépni az amerikaiak ingerküszöbét. Inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az egyik legelső mérföldkőnek az Észak-Amerikai Labdarúgó Liga (NASL) 1967-es megalakulása számított, az egyik legbiztatóbb pillanat pedig Pelé érkezése volt a New York Cosmos csapatához 1975-ben, a brazil zseni sem tudta azonban hosszú távon belopni a focit az amerikaiak szívébe, így 1985-re az NASL lényegében halott volt. A labdarúgásnak akkor sikerült ismét bekerülnie a hírekbe a tengerentúlon, amikor az amerikai válogatott kijutott az 1990-es világbajnokságra, de az amerikaiak szurkolóként akkor kerülhettek igazán testközelbe ezzel a sporttal, amikor az Egyesült Államok elnyerte az 1994-es világbajnokság rendezési jogát. Innen már logikus lépésnek tűnt az amerikai labdarúgó-bajnokság (Major League Soccer - MLS) 1996-os indulása. Beckham érkezésénél nagyobb esélyt azonban aligha kapott a futball Amerikában.

Támadás a bulvár felől

Az, hogy az első meccsén Super Bowl-léptékű celebáradat jelent meg Tom Cruise-tól és Katie Holmestól kezdve Jennifer Love Hewitton és Eva Longorián át Arnold Schwarzeneggerig, természetesen nem a focinak, hanem Beckham személyének szólt. De Beckhamre pont az ilyen felhajtás miatt volt szüksége a labdarúgásnak a tengerentúlon.

Tom Cruise, Katie Holmes, Victoria és David Beckham, Jada Pinkett-Smitt és Will Smith. Gond nélkül belesimultak a hollywoodi közegbe

Az első időszak kultúrsokkja nemcsak az európai-amerikai életforma ütközéseiből adódott, hanem abból is, hogy a tengerentúli sportéletben a reflektorfényből kiszoruló labdarúgás kapott egy szupersztárt. Az új helyzetet pedig Beckhamnek, a csapattársaknak és Amerikának is szokni kellett. A Los Angeles Galaxy kevéssé ismert játékosaiban akkor tudatosodhatott ez, amikor egyszer csak elkezdték VIP-vendégként kezelni őket az éjszakai klubokban. Beckham érkezése előtt aligha volt részük ilyen különleges bánásmódban - derül ki a Sports Illustrated szerzőjének, Grant Wahlnak A Beckham-kísérlet (The Beckham Experiment) című könyvéből. Beszédes jelenet volt a labdarúgás amerikai helyzetéről az az éttermi incidens is, amelyről szintén Wahl emlékezik meg a könyvében. Amikor Beckham első edzése után a Galaxyval beült a klubtársaival egy étterembe, és bort rendelt, a pincér rezzenéstelen arccal elkérte tőle a személyi igazolványát, amely az Egyesült Államokban a legtöbb helyen elengedhetetlen, hogy az ember alkoholhoz jusson. A pincérnek természetesen fogalma sem volt arról, hogy ki adta le a rendelést.

Az amerikai bulvárlapokat nem különösebben zavarta, hogy Beckham túl volt a fénykorán, és az sem, hogy feleségének, Victoriának a Posh Spice művésznévvel fémjelzett zenei karrierje is legalább egy évtizede már történelem volt. A brit Times című lap amerikai tudósítója szerint a Beckhamék iránti felfokozott érdeklődés két, a futballtól teljesen független tényezőre vezethető vissza. Az egyik az, hogy a házaspár magától értetődő természetességgel vegyült a hollywoodi elittel, kifejezetten szoros kapcsolatot ápoltak Tom Cruise-zal és George Clooneyval, és ha igény volt rá, elegáns könnyedséggel végigvonultak a vörös szőnyegen is.

A másik átütő erejű tényező pedig nem volt más, mint David Beckham alsónadrágja. Az Emporio Armaninak és a H&M-nek készült, vizuálisan eléggé kidolgozott hirdetések beleégtek a bevásárlóközpontokban bámészkodó amerikaiak mindennapjaiba, és ezzel természetesen megnőtt a kereslet a Beckham-címlapokra is. Az amerikai popkultúra egyik referenciájának számító People magazinban külön profilt is kapott Beckham.

A Times amerikai tudósítója szerint bármilyen gyakran fordultak is meg a bulvárlapokban, Beckhamékből soha sem lett A-listás sztár Amerikában. "Nem hiszem, hogy úgy megváltoztatták a Nagy-Britanniáról kialakult képet, mint ahogyan például Kate Middleton. Nem sokan mondanák azt, hogy Beckhamék Nagy-Britanniát testesítik meg. De kifaragták a maguk közegét. Boldog családnak tűnnek, és szépek. Ezt szeretik az amerikaiak" - foglalta össze Beckhamék vonzerejének lényegét Tim Teeman.

Sok-sok Beckham a pályán

Beckham felhúzta a fizetéseket

Bár Hollywood és a bulvár rajongásából ítélve ez nem mindig volt nyilvánvaló, Beckham végső soron azért mégis csak focizni ment az Egyesült Államokba. Az elmúlt hat idény mérlegéhez fontos kapaszkodót jelenthetnek a számok. Ma átlagosan 18 800 néző kíváncsi egy MLS-meccsre, míg 2006-ban 15 500. Beckham amerikai bemutatkozása idején tizenhárom csapat játszott a bajnokságban, idén már 19 volt versenyben, jövőre pedig húsz csapattal rajtol a szezon. Az ESPN amerikai sportcsatorna legfrissebb felmérése szerint a 12-24 éves korosztálynál a kosárlabda után a foci a második legnézettebb sportág. Az pedig mindenképpen Beckhamnek köszönhető, hogy bárhol játszott is idegenben a Galaxy, a helyi csapat nézőcsúcsot döntött. Beckham jelenlétének pozitív hozadékát a játékostársai a zsebükön is megérezték: a labdarúgás presztízsének a növekedésével az ő fizetésük is tekintélyesebb lett. Beckham és a családja közben becslések szerint közel 250 millió dollárt keresett a Los Angeles-i évek alatt.

Ha a BBC egyik értékeléséből indulunk ki, akkor Beckham amerikai vendégszereplése után ki lehet jelenteni, hogy az Egyesült Államokban és világszerte lényegesen több embert érdekel az amerikai bajnokság, mint valaha. A labdarúgás minősége javult, a játékosok fizetése nőtt, csakúgy, mint a tisztelet az MLS iránt. A BBC szakírója szerint ebben a fejlődésben Beckhamnek elévülhetetlen érdemei vannak, azt azonban már megkérdőjelezi, hogy a brit sztár egy személyben lett volna a mozgatórugója a változásoknak.

A számok alapján egy árnyaltabb kép is kirajzolódik az MLS viszonylagos népszerűségéről. A tavalyi, Galaxy-győzelemmel végződő MLS-döntőt 1,04 millióan nézték meg az Egyesült Államokban. A Bajnokok Ligája tavalyi döntőjére viszont 4,2 millióan voltak kíváncsiak, míg a 2010-es vb-döntőre 24,3 millióan kapcsoltak oda. Vagyis az érdeklődést még van hová fokozni.

Kifütyüléstől a tapsig

Ha Beckham amerikai kalandjának első éveit vesszük alapul, nagy esély volt arra, hogy a kép nemhogy árnyalt nem lesz, hanem egyenesen katasztrofálisan alakul. 2009 nyarán Beckham már elsőszámú közellenségnek számított, akit a szurkolók kifütyültek, mert nehezen viselték, hogy nem a csapatuk az első a középpályás életében. Beckham figyelme valóban máshol járt. Tavasszal kölcsönszerződéssel a Milanhoz került, majd ott is akart maradni, és sokkal jobban foglalkoztatta a szereplés az angol válogatottban, mint a kaliforniai klubban. Bár hosszabb huzavona után eldőlt, hogy visszatér a Galaxyhoz, egy Milanóban összeszedett Achilles-sérülés miatt sok hasznát nem tudták venni. A csapat közben három egymást követő évben lemaradt a rájátszásról. Innen volt szép felállni. Beckham végül hat idény alatt három MLS-döntőt játszott, és kétszer vezette a bajnoki címig a Galaxyt. A Beckham-vállalkozás sikere kézzel fogható lett nemcsak üzletileg, hanem a pályán is.

Beckhamnek óriási szerepe volt abban, hogy a labdarúgás menő lett Amerikában - áradozott az ellenfél játékosáról Will Chang, az MLS egyik legsikeresebb klubcsapatának, a DC Unitednak a tulajdonosa. Chang szerint az amerikaiak ma már azt látják, hogy Beckham ugyannyit keres, mint az amerikai futball szupersztárja, Tom Brady, ugyanolyan szép felesége van, mint Bradynek, és ugyanúgy vadásznak rá a lesifotósok, mint Bradyre, és ebből azt a következtetést vonják le, hogy a labdarúgás valami jó dolog.

Az azonban egyelőre rejtély, hogyan boldogul az MLS Beckham nélkül. Az ESPN kosárlabda-szakírója Michael Jordan visszavonulásához hasonlította Beckham távozását. Az NBA magához tért ugyan, de jó időbe beletelt, amíg túltette magát ezen a csapáson - utalt arra, hogy mire készülhetnek az amerikai klubcsapatok.

Don Garber, az MLS ligaigazgatója elismerte, hogy Beckhamet nem lehet pótolni, de azt elégedetten nyugtázta, hogy az angol sztárjátékos távozása után az Egyesült Államoknak sokkal hitelesebb bajnoksága van, amelyhez egyre többen akarnak kötődni - akár szurkolóként, akár szponzorként. "Nincs szükségünk a David Beckham-hatásra ahhoz, hogy továbblépjünk. Ehhez csak jó csapatok, jó játékosok és jó meccsek kellenek" - vázolta fel a Beckham utáni korszak követelményeit a ligaigazgató.