A Leedsi Egyetem sporttudományokkal is foglalkozó doktora, Andrew Hill vizsgálatai rámutattak, hogy nagyon nagy azon fiatal futballisták aránya, akikre krónikus stressztünetek, kimerültség és csalódottság jellemzők.
Nyolc profi angol klub akadémiájának 167 fiatal játékosánál vizsgálták a maximalizmus és a kiégés kapcsolatát, és arra az eredményre jutottak, hogy a futballisták mintegy egynegyedénél kimutathatók voltak a kiégés jelei.
A tízezernyi fiatal focista egy százaléka lesz csak olyan profi, mint David Beckham
A fiatalok a rájuk nehezedő külső nyomásra panaszkodtak, és attól tartottak, hogy hibázni fognak. Azok a játékosok, akik nem tartották magukat maximalistáknak, illetve, akiknél a maximalizmus belülről fakadó volt, sokkal kevésbé voltak sebezhetők.
"A kiégés tüneteit mutató sportolók érzelmileg és fizikailag egyaránt ki voltak merülve, és a sportág iránti szeretetük is csökkent. Habár eredetileg nagyon élvezték a labdarúgást, apadt az érdeklődésük" - nyilatkozta Hill.
A játékosok számára nagy teher, hogy már 8 és 12 éves koruk között kikerülhetnek a sportágból, ha nem elég tehetségesek. Kifejezetten hátrányosan hat rájuk, hogy úgy kezdik el a játékot, hogy belőlük lehet majd az új David Beckham, pedig a tízezer fiatal futballistának mindössze legfeljebb az egy százalékából lesz profi, és nem feltétlenül olyan jó(l kereső), mint az angol középpályás.
A maximalizmusnak főleg akkor negatív a hatása, amikor nem jönnek a várt eredmények, ilyenkor pszichés és szociális problémák merülhetnek fel a tökéletességre törekvő, fiatal sportolóknál.
Hill szerint a sportnak pozitív élményt kell nyújtania a fiatalok számára, de probléma, hogy akár a sikernek is lehet negatív hatása. "A maximalistákban beindulhat egy önpusztító ciklus, ha mindig elégedetlenek az erőfeszítéseikkel."