Az oroszok tudnak inni

A több évig Oroszországban légióskodó, Szófiából Pécsre igazolt Gaál Miklós szerint jót tenne a magyar NB I-nek, ha - az orosz bajnoksághoz hasonlóan - itthon is kötelező lenne hat hazai játékost szerepeltetniük az élvonalbeli kluboknak.

Gaál Miklós nyolc évnyi légióskodás után visszatért első élvonalbeli csapatához, a Pécshez, ahol gyorsan sikerült beilleszkednie, úgy érzi, nagyon jó az öltözői hangulat.

Amint a pécsi csapat hivatalos weboldalának adott interjújában elmondta, az elmúlt egy éve nagyon rosszul alakult szakmai és pénzügyi szempontból egyaránt. "Nem tudtam eligazolni, csak edzeni, utána egyik barátom invitálására elmentem Szófiába a játéklehetőség reményében. Ez besült, mert három meccs után megsérültem, amit rehabilitáció követett, ilyen nehéz évem talán még nem is volt" - mondta a 31 éves Gaál, aki 2006 után négy országban is megfordult.

A portugál Marítimóban eltöltött egy szezon után a horvát Hajduk Splitben szerepelt, majd jöttek az orosz évek, 2007 és 2012 között az Amkar Permben, majd az FK Volgában futballozott. Utóbbi csapattól igazolt tavaly a bolgár Szlavija Szófiához. "Életem legjobb évei voltak, nem csak a futball miatt, hanem mert olyan jó csapategység volt" - mondta a Permnél töltött évekről. "Érdekes volt, az oroszok tudnak inni. Minden héten legalább kétszer elmentünk bulizni. Ki volt bérelve egy szórakozóhely vagy egy étterem, de nemcsak a játékosok jöttek el, hanem a gyerekek és a családtagok is. Este tizenegykor ők elmentek, mi meg maradtunk, ha még gondoltuk. Ez is közrejátszott abban, hogy nagyon jól éreztük magunkat. Talán beszélhetek a párom nevében is, mert voltunk Portugáliában Madeirán, vagy Splitben - jó volt mindenhol, de egyik helyet sem lehet összehasonlítani Oroszországgal."

Gaál azt is elárulta, hogy Oroszországban milyen italokkal találkozott: "Sörre bor, mindenkor, de amúgy én inkább boros vagyok. Megvolt az a társaság csapaton belül, akik inkább bort szerettek inni. Kiemelem a grúz borokat, amelyeket előnyben részesítettünk olykor. Én Balaton-felvidéki, keszthelyi vagyok, ezért nagyon szeretem Badacsonyt, Szigligetet, a Szent György-hegy borvidékét" - mondta a védő, hozzátéve, hogy a csapattársakkal gyakran kimentek a folyópartra, és halakat grilleztek.

Pécsett rögtön feltűnt a szurkolóknak Gaál páratlan küzdőszelleme. "Mindig is ilyen voltam. Edzett állapotban fizikailag és technikailag sem vagyok rossz. Előbbit az édesapámnak is köszönhetem, mert úgy nevelt, hogy mindig mozogni kell. Óvodáskorom óta megvannak a penzumok, amelyeket meg kellett csinálnom, mert ha nem, akkor jött a saller. Belenevelt szépen ebbe a szellemiségbe. Bárhol teszteltek a karrierem során, mindig az én eredményem volt az egyik legjobb."

A válogatott keretben is többször megfordult játékost nem zavarja, hogy Pécsett sok a légiós. "Én is légiós voltam sokáig, igaz, Oroszországban nagyon jó, hogy védve van az orosz játékos, mert hat hazainak a pályán kell lennie. Lehet a keretben akár húsz légiós is, de nekik keményen kell küzdeniük, hogy bekerüljenek a kezdőbe, esetleg a kispadra. Ezt én itt is bevezetném, mert jót tenne a magyar labdarúgásnak."

A futballista hozzátette, hogy a szezon végén a 6-8. hellyel már elégedett lenne, jövőre pedig az első hat közé várja a Pécset, amely jelenleg 13. a 16 csapatos NB I-ben.