Az angolok 1953. november 25-ig hazai pályán ugyan verhetetlenek voltak, ám 1929-ben kikaptak a spanyoloktól, és akkor még volt mire fogni a vereséget: a kemény pályára, a forró időjárásra, a lelkes spanyolországi közönségre.
Majd jött egy kellemetlen döntetlen. A magyar-angol előtt egy hónappal, októberben, az angol szövetség 90 éves évfordulóján a Gunnar Nordahl, Bernard Vukas, Kubala László trióval felálló világválogatott játszott Angliával, amelyen csak egy utolsó pillanatban befújt, véleményes büntető mentette meg a hazaiakat, hogy elkerüljék a vereséget, a vége 4-4 lett.
Aztán jött a magyarok elleni meccs, tökéletes novemberi időben. Az angolokat leginkább Hidegkuti Nándor csapatban elfoglalt helye zavarta meg, aki hamis 9-esként, visszavont centerként futballozott, és három gólt is szerzett. Az emberének, Harry Johnstonnak fogalmas sem volt, hogyan tudná megállítani a magyar játékost. De - írja a Guardian jegyzetírója - a 6-3-as magyar győzelem az angolokra nézve volt hízelgő. Les miatt - helytelenül - nem adtak meg egy magyar gólt, a vendégek ráadásul helyzetek sorát puskázták el, így az erőviszonyoknak sokkal inkább megfelelő volt az egy évvel később lejátszott magyar-angol végeredménye, a 7-1.
Anglia csakis abban bízhatott, hogy a 6-3 okozta sokk revitalizáló hatású lesz - írta Clifford Webb akkor a Daily Mailben, hozzátéve, hogy taktikailag, gyorsaságban, labdabirtoklásban egyaránt fejlődni kell. És ez is történt, az újítás szele megérkezett az angol futballba. Peter Doherty, a Doncaster edzője észrevette, hogy a magyarok a megszokottól eltérően viselik a mezszámokat, hogy ezel megzavarják az ellenfelet, a Manchester Citynél dolgozó Don Revie pedig azt mondta, hogy Hidegkuti éppen azért lett az 1954-55-ös év legjobb játékosa, mert visszavonták a két csatár mögé, ahol aztán megállíthatatlan volt.
De - folytatódik a Guardian cikke - ugyanennyire forradalmi volt, hogy Zakariás József visszalépett a védők közelébe a középpályáról, amivel a magyarok játéka olyan lett, mintha két középső hátvéddel szerepeltek volna. 1958-ban a brazilok már négyvédős taktikával lettek világbajnok. Ekkora elfogadottá vált a négyvédős rendszer, az Ipswichnél dolgozó Alf Ramsey is ezt alkalmazta - volt honnan tanulnia, hiszen a 6-3-as meccsen ő volt az angolok jobb oldali védője. A szélső nélküli rendszerrel Ramsey 1966-ban Angliát vb-címre vezette. Ezt a győzelmet a magyarok hatására forradalmi változtatásokon átesett angol válogatott érte el a Guardion cikkírója szerint, és Anglia nemcsak, hogy a magyarok formációját alkalmazta, hanem a magyarok stílusában is futballozott.
A 6-3-as vereség egyúttal megváltoztatta az angolok felsőbbrendűségi mítoszát a labdarúgásban. 1953. november 25-én mindenki biztos volt abban, hogy a leendő vb-győztest láthatta a Wembleyben. Végül is ez történt, csak nem a magyarok nyertek 1954-ben, hanem az angolok 1966-ban. A Guardian szerint jórészt a magyarok 6-3-as sikerének köszönhetően.
A teljes cikket angolul itt olvashatja.