Néhány éve történt a Hungária körúton. Egy kolléga a mérkőzés 80. percében füléhez emelte a mobilját, és a következőket mondta: „Írjátok, diktálom. Garami József: Az első félidőben nem volt szerencsénk a helyzetkihasználással, de a másodikban szerencsére magunkra találtunk, és lelkes játékkal, megérdemelten tartottuk itthon a három pontot.” A meccsből még tíz perc volt hátra, az MTK 1-0-ra vezetett. A kolléga egyébként nem tévedett, Garami mester tényleg nagyjából ezt mondta egy negyed órával később. Mert mit is mondhatott volna? Mondjuk ezt?
A "gyorsan bekapott gól sokkolta a csapatot" vagy a "kihagyott helyzeteink megbosszulták magukat" minden bizonnyal ott van minden idők legszebb edzői közhelyei között, de bízvást ide sorolhatjuk a "nem bírtuk elviselni az esélyesség terhét" vagy a "csapatom mindent megtett, de ez ma kevésnek bizonyult" alapvetéseket. Néhány évvel ezelőtt bővebben is összegyűjtöttük kedvenc foci közhelyinket, íme itt olvashatók.
Ott van ugyanakkor Horváth Ferenc, a Paks edzője, aki rendszeres szereplője a médiának. Az egykori válogatott játékosból lett legendásan szellemes tréner rendszerint olyasmikkel szórakoztatja az újságírókat és az olvasókat, hogy például "Krónikus májgyulladásban szenvedtek a játékosaim, mindenki besárgult, ilyen felfogásban nem lehet meccset vezetni." Vagy: "Három hete még a karácsonyi égőket kerestem elő, a feleségem bejglit sütött, most meg már napernyővel járnak az emberek a mérkőzésre. Nehéz ezeket a körülményeket áthidalni." Máskor meg: „Gratulálok a csapatnak a tavaszi második helyhez. Remek együttesem van, fel kellene minket lőni a Holdra.”
Horváth egyébként nem véletlenül lett ilyen ékesszóló. Észrevette, hogy még az NB II-ben, a Szigetszentmiklós edzőjeként a mérkőzések utáni nyilatkozatainak csak egy részét írták le az újságírók, elferdítve a szakmai értékelést. „Ezért úgy döntöttem, hogy mondok valami hülyeséget, azt biztosan teljesen leírják majd. Így utólag azt mondom, hogy jó marketingfogásnak bizonyult” – mondta korábban az Origónak.
Nógrádban már senki nem kapja fel a fejét Orosz István szövegein, de a bátonyi edző azt követően lett szélesebb körben is ismert arc, hogy a Cink.hu idézte az egyik nyilatkozatát.
Ha leszoktatom a drogról és az alkoholról...
"90 perc eszencia egy problémás klub és egy csapatnak néha nem nevezhető társaság életéből! Sanyarú sors dukál most a nagybátonyi nézőknek. Megdöbbentő és elkeserítő, hogy a bajnoki címre esélyes csapat ellen úgy készültünk, hogy négyen voltak edzésen. Akkor sem adom fel! Tavasszal erősítünk! Megállapodtam a megye egyik legjobb csatárával: ha leszoktatom a drogról és az alkoholról, nálunk fogja ontani a gólokat! Nehéz munka lesz, de a maffiával is elbántam, ez miért ne sikerülne? Itt a helye Kovács Daninak, Tóth Márknak és Julio barátomnak is, aki most filmszínész, de kiváló labdarúgó! Garantálom tavasszal egy más csapatot láthatnak! Ultras liberi!" (O.I. a Somoskő elleni 2-0-es vereség után, a Nogradifoci.hu-nak)
Orosz, aki a Somoskőújfalu elleni zakó után fakadt ki, az Origónak azt mondta, nem hitte volna, hogy ekkora vihart kavar. „Elgurult a nyilatkozatom, mint egy gyógyszer, úgy tűnik. Tudja, én itt eléggé bele vagyok merülve a fociba, és fogalmam sem volt, hogy külön blogok foglalkoznak azzal, mit mondok."
A civilben sok éven át rendőrként dolgozó menedzser a Nemzeti Nyomozó Irodát hagyta ott nemrég, ahol szervezett bűnözéssel foglalkozott. „Huszonegy évig dolgoztam ott, a végén már főosztályvezető voltam. Az volt a feladatom, hogy mélyen rejlő bűncselekményeket derítsek fel. Rengeteg energiát feccöltem bele, de a végén teleszaladt a puttony. Úgy gondoltam, van élet az igazolványon és az egyenruhán túl is. Visszaköltöztem ide Nógrádba, ahol annak idején felnőttem. Nekem mindig a zene és a foci volt a mindenem, egyértelmű volt, hogy valamelyikkel kezdenem kell valamit.”
Elkeserítette, amit szülővárosában tapasztalt: szegénység, nyomor, éhezés, kilátástalanság. Pedig Nagybátony valaha jobb sorsra érdemes település volt. Munka, sőt valódi NB I/B-s focicsapat is volt itt. Ezért is fogott bele a csapatépítésbe. „Ez nagyon szegény vidék. Rengeteg az olyan ember errefelé, akinek egyetlen szórakozása a labda. Sokan azok közül, akiket lecsábítunk a pályára egészen mással foglalkoznának, ha nem volna itt foci. Vannak itt kemény drogosok, munkanélküliek, cigánygyerekek. Rúgjuk a pöttyöst éjjel-nappal itt a szentélyben. Mert mi így hívjuk a stadionunkat. Azt egyébként tudják, hogy olyan gyerekeket adtunk a válogatottnak, mint Kardos Jóska és Kovács István?”
Mint ahogy azt sem, hogy Orosz István tulajdonképpen nem is edző. Egy biztonságtechnikai cégnek ad tanácsokat, szabadidejében foglalkozik a csapattal. „Én csak próbálom menedzselni a társaságot, beléjük plántálni olyan mentalitást, hogy harcolni, küzdeni kell, menni kell előre. Ha kell, ütöm-verem a fejüket, persze csak képletesen.”
Micimackó Óvoda
„Lőrincz Csaba + Dolnegó Bálint vs. Micimackó Óvoda 3-1! Elítélek minden erőszakot a labdarúgásban, de könyörgöm, a jersey-nadrágosok, meg a sunyik ellen mi az ellenszer?" (O.I a Héhalom ellen elszenvedett 3-1-es vereség után)Van a csapatban olyan, aki a családjával hónapokon keresztül éhezett. Olyan is, aki - ha átgondolná a jövőjét - simán focizhatna az NB I-ben – állítja. „Én nem hagyom annyiban, nem engedem, hogy belesüppedjenek az önsajnálatba. Ha kell, elmegyek értük a kocsmába, berángatom őket az utcáról is az edzésre."
Egy-egy nyilatkozata szállóige lett Nógrádban. Tudja, de szerényen viseli. „Ezek nem csupán az adott mérkőzésről szólnak. Én egyszerűen nem tudok lózungokat mondani, olyanokat, hogy dominált az ellenfél fölénye, meg felbillent a pálya. Nekem minden egyes meccs egy fejezet az életem regényében. Nem is a meccs a fontos, hanem a közösség. A meccs utáni sörözések, beszélgetések. Minden meccs előtt és után összegyűlünk vagy ötvenen-hatvanan. Játékosok, családtagok. Beszélgetünk, pizzázunk. Ez itt nem foci, ez a valódi élet."
A város egyik legismertebb figurája, mégsem akar például polgármester lenni. „A politika nem az én életterem. Én ezek között a srácok között érzem jól magam, fanatikus ultra vagyok, nem politikus.”
A két gólért pálinka jár
,,Végre nyertünk, így méltán érdemeltük meg a meccs utáni sörözést. Mivel két gólt szereztünk, ezért pálinkát is ittunk. A csapatnak Janus-arca van, a szezon végére biztosan nem leszünk alkoholisták, de most különösen jót buliztunk, mert egyet értettünk abban, hogy Rimócot legyőzni nekünk büszkeség. Kulturált, szép focit játszottak, ha Benji higgadtabb, akkor bánatunkban ittunk volna." (O.I. a Rimóc elleni 2-0-ás győzelmet követően.)
A csapat most a Nőtincs elleni nagy rangadóra készül. „Ez az nógrádi El Clásico. Olyan ez nekünk, mint egy Barca-Real, vagy egy Fradi-Újpest. A tavalyi meccs a rendőrségen ért véget, akkora balhé volt, hogy az egész szurkolótábort bevitték. Volt ott minden: rohamrendőrök, mentők, tűzoltók."
Ha nem a nagybátonyiak meccsén ül a padon, akkor az Üllői úton a B középben. Ősfradistaként kissé aggasztja a csapat teljesítménye, de minden probléma ellenére optimista. "Azt mondom, ebben az NB I-ben bárki bárkit megverhet, bárki bárkitől kikaphat. A Fradi hátránya az élen állóktól mindössze nyolc pont, ezt be lehet hozni.”
Arra a felvetésünkre, hogy ezt a lapos közhelygyűjteményt akár a hétvégi bajnoki után is hallhattuk volna bármelyik NB I-es csapat mesterétől, Orosz István azonnal kapcsol. „Na jó, akkor figyeljen. Ebből a letargiából ki lehet jönni. Ha az én csapatom lenne, én elvinném őket egy hatalmas sörözésre. Némelyiküknek meg fognék egy thaiföldi leányzót, hogy derítse jobb kedvre. Ezt már nyugodtan leírhatja."
Ne mondják meg, hogy mit nyilatkozzak!