Sajnálom, útközben elhagytam a tehetségem

Vágólapra másolva!

A spanyol válogatott csatár, Roberto Soldado csak szenved a Tottenhamben. Ő azért még bizakodhat, de több nagy elődje is csődöt mondott már egy-egy klubnál, miközben előtte másutt remekelt. Akadt, aki miatt kirúgták azt is, aki szerződtette, más gúnyos mémek céltáblájává vált. Milyen az, amikor egy klasszis focista elfelejt focizni? Összegyűjtöttünk néhány kirívó esetet.

Roberto Soldado, Valencia → Tottenham

Roberto Soldado tavaly nyáron nagy reményekkel érkezett a Valenciából a Tottenhambe. A megújulást kereső csatár el is kezdte megszolgálni 26 millió fontos vételárát (három meccs, négy gól, bár a fele büntetőből), de aztán tizenkét meccsen csak kétszer talált be.

A Real Madrid-nevelésű focista magánéleti nehézségekkel magyarázta a gyenge teljesítményét. Nyíltan beszélt arról, hogy a várandós felesége elvetélt, ám azt is megjegyezte, hogy ez nem lehet kifogás a rossz játékáért, ahogy az országváltás és az idegen nyelv sem.

"Elég hosszú ideje vagyok itt, hogy jól megértessem magam a csapattársaimmal" – közölte önkritikusan. December közepén aztán triplázott az Anzsi Mahacskala ellen az Európa Ligában, reménykedett is, hogy a szurkolók "kapnak egy új Soldadót", elvégre a "családom jól van, berendezkedett itt, ahogy én is. Egyetlen dolog hiányzik: a gól."

És továbbra is hiányzik: azóta hét tétmeccsen egyszer talált be, akkor is büntetőből. Soldado abban reménykedhet, hogy az új edzővel, Tim Sherwooddal javul majd a csapat játéka, ezzel pedig az övé is.

Soldado 2011-es produkciója intő jel lehetett volna a Tottenhamnek:

Fernando Torres, Liverpool → Chelsea

Soldado pokoljárása nem az első, amit spanyol focista él át Angliában. Fernando Torres az Atlético Madridban, majd a Liverpoolban töltött szép évek után 2011-ben, világbajnokként érkezett a Chelsea-hez, brit átigazolási csúcsot érő 50 millió fontért.

Az első – igaz, csonka – idényében egyetlen bajnoki gólt hozott össze. Világszerte mémesítették, a Chelsea szurkolói dühöngtek. Facebook-oldal készült, amit Torres nem talál meg, mert "nem találja a hálót"; még az is fordítva sült el, mikor Rafa Benítez edző a védelmébe vette, mondván, Torres csak úgy ontja a gólokat – edzésen. És persze összeállították a legnagyobb kihagyott helyzeteit.

Torresnél alighanem a ManUnited ellen jött el a mélypont:

Andrij Sevcsenko, Milan → Chelsea

Torrest nézva déja vu érzésük lehetett a chelsea-seknek: öt évvel korábban láttak már egy brit rekordért igazolt klasszist leégni a csapatukban. Roman Abramovics 2006-ban több mint 30 millió fontot adott a Milanban korábban csodásan játszó Andrij Sevcsenkóért, aki azonban ekkor már idősödő, sérülékeny játékos volt.

Első szezonjában harminc bajnokin négy gólt pofozott be, majd egy újabb nyögvenyelős fél idény után kölcsönben visszakerült a Milanhoz. Akkor már ott sem ment neki (18 bajnoki gól nélkül), így visszatért levezetni a Dinamo Kijevhez, ahol akadtak szép pillanatai, de bajnokságot és kupát nem nyert már.

Nem tudni, mi lett volna, ha 2006-ban Milánóban marad, de az biztos, hogy a Chelsea-be igazolással megtört a karrierje.

Sevcsenko politikusi karriert kezdett a foci után Forrás: AFP/Genya Savilov

Gary Birtles, Nottingham Forest → Manchester United

Birtles neve ma nem olyan ismert, mint a fent soroltaké, de a története nem kevésbé érdekes. Egymás után kétszer megnyerte a BL elődjét, a BEK-et a Nottingham Foresttel, majd 1980-ban a Manchester Unitedbe igazolt, 1,25 millió fontért, ami akkor még igen magas összegnek számított.

Trófeákat vártak tőle, de a szerződtetése egyetlen eredménye az lett, hogy kirúgták Dave Sexton menedzsert, aki leigazolta. Harminc meccsbe telt, míg betalált a Unitedben, az első idényében egyáltalán nem lőtt gólt. Bár Sexton utódjánál, Ron Atkinsonnál picit javult a teljesítménye, végül kénytelen volt visszatérni a Nottinghamhez, ahol időnként még középső védőt is játszott. Négy év után a Notts County, majd a Grimsby Town következett, onnan pedig már csak a visszavonulás.

Diego Forlán, Independiente → Manchester United

Az uruguayi csatáron is fogott a MU-átok. Már 16 évesen megfordult Európában, Bölöni László vitte a Nancyhoz, ám akkor még visszatért az argentin Independientéhez. Aztán csak eljött az idő, Forlán Európába költözött, a ManUnitednél azonban akadt hétmeccses góltalan sorozata, a jobb pillanatait pedig elképesztő kihagyott ziccerekkel feledtette.

A 2004–2005-ös idény elején a Villarrealhoz ment, ahol magára talált: volt, mikor öt meccsen hét gólt lőtt, az idény végén mesterhármast szerzett a Barcelona ellen egy 3-3-as meccsen (ez volt az első triplája európai csapatban), kiharcolták a klubtörténet első BL szereplését, Forlán pedig gólkirály lett, sőt Thierry Henryval holtversenyben aranycipős is.

A következő idényben egyénileg nem villogott ennyire, de a Villarreallal BL-elődöntőbe jutott. Forlán később az Atlético Madridban is alapember volt, főszerepet vállalt az Európa Liga-győzelemben, az uruguayi válogatottal pedig 2010-ben negyedik lett a vébén, és egy évre rá Copa Américát nyert.

Forlánnak az üres kapu sem ment:

Denilson, Sao Paulo → Betis

Denilson az 1998-as vébén, 20 évesen a döntőig jutott a brazil válogatottal. Ez a tény, valamint az épp akkor tomboló brazilmánia magyarázza, hogy a Real Betis világrekordot jelentő 21,5 millió fontért leigazolta a Sao Paulótól. A szélső ugyanakkor sosem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Hét évet töltött el a Betisnél, 186 meccsen csupán 13 gólt lőtt.

Közben azért 2002-ben világbajnok lett, de arról már alighanem csak a Bordeaux drukkerei tudnak, hogy oda igazolva hogyan játszott. Árulkodó, hogy a francia csapat után az FC Dallas, majd sikertelen brazil kitérők után a vietnami Xi Mang Hai Phòng következett. Itt 5,5 millió dolláros árával helyi igazolási rekordot döntött, mégis csak egyetlen meccsen lépett pályára.

Később ezt is sikerült alulmúlnia: 2010 januárjában két évre aláírt a görög Kavalához, ám április 16-án kirúgták, anélkül, hogy egyetlen meccsen is játszott volna. Ez egyben a visszavonulását is jelentette.

Martín Palermo, Boca Juniors → Villarreal

Palermo a Boca Juniorsszal bajnoki címeket nyert, meg egy Libertadores-kupát is, így már nagyon várták Európában. Óvatosságra inthette a klubvezetőket egy 1999-es Copa América-meccs, amelyen három büntetőt is kihagyott, amivel még a Guinness rekordok könyvébe is bekerült.

A Bocában 102 meccsen 81 gólt jegyző argentin a Villarrealban 70/18-as mérlegig jutott, és az egymeccses blama sem kerülte el: 2001 novemberében gólörömében felugrott egy betonfalra, ahogy szemből a szurkolók is. A nagy súly alatt ledőlt a fal, Palermo a lábát törte, két hónapot ki kellett hagynia.

Innen már nem talált magára, 2003 augusztusának végén mégis kellett a Betisnek, és mint kiderült, a sevillai klubnál Denilson után öt évvel ismét csúnyán benéztek egy igazolást. Palermo fél év, 11 meccs és egyetlen gól után távozott. Átmenetileg megjárta a spanyol másodosztályt, majd visszatért a hazájába.

Nagyon helyesen tette, mert a második bocás korszaka hétévesre nyúlt, 216 találkozón 112-szer talált be, argentin gólkirály lett, a csapatában pedig szinte mindig ő termelte a legtöbbet. A mai napig is ő a Boca történetének legtöbb gólt jegyző játékosa (236), 2010-ben pedig még vb-meccsen is pályára léphetett a válogatottal.

Palermo pályafutása nem tört meg Sevillában Forrás: AFP/Alejandro Pagni

Robbie Keane, Coventry → Inter és Tottenham → Liverpool

Keane különleges eset. Jó játékosnak számított, a Tottenham-drukkerek ma is elismerően emlegetik a nevét, ugyanakkor két klubváltása is balul sült el. Mindössze 19 évesen 13 millió fontot adott érte az Inter, Marcello Lippi a legígéretesebb fiatalnak nevezte.

Az ír csatár végül hat meccset játszott Inter-mezben, gólt nem lőtt. Aztán mégis tíz szép év következett, eleinte a Leedsben, később a Tottenhamben. 2008-ban jött a második kisiklás, megvette a Liverpool, ahol fél év alatt öt gólra telt tőle.

Sürgősen vissza is tért a Tottenhamhez, persze jóval kevesebb pénzért, így a Liverpool milliókat bukott a két adásvételen. Keane esetét pedig a Virgin Trains vasúttársaság felhasználta a Liverpool–London járatát népszerűsítő reklámkampányához: a szlogen szerint a vonat "az utat oda-vissza gyorsabban teszi meg, mint Robbie Keane".

Keane később megjárta a Celticet, Skóciában az év játékosának választották, majd Amerikába vetődve nyert két kupát az LA Galaxyvel. Az angol Premier League-ben 126 gólig jutott, az ír válogatott történetének legjobb góllövője (62) lett. Mit számít néhány kis döccenő egy ilyen karrierben?