Megszűntem embernek lenni

Szokatlanul őszintén beszélt a visszavonulása utáni sötét időszakról Claus Lundekvam, korábbi negyvenszeres norvég válogatott futballista.

A norvég Bergen mellett az angol Southamptonban játszó védő 35 évesen vonult vissza egy folyamatosan kiújuló bokasérülés miatt, és eleinte nagyon nehezen állt át a civil életre. Hiányzott számára az az adrenalinlöket, amelyet az a szokásos érzés adott meg számára, hogy hétről hétre rengeteg ember előtt játszhatott, és ez vezetett oda, hogy egy marbellai nyaralás alatt kipróbálta a kokaint.

A következő fél évben szép lassan a drog és az alkohol rabjává vált, ami oda vezetett, hogy felesége fogta a két gyereket, és hazaköltözött velük Norvégiába. "Napi két liter likőrt ittam, és mellette 5-10 gramm kokaint is elfogyasztottam. Amikor eljutottam erre a pontra, úgy éreztem, megszűntem embernek lenni, és feladom, addig pusztítom magam, amíg bele nem halok" - nyilatkozta Lundekvam.

A dolgok akkor fordultak igazán rosszra, amikor több hónapig a családja nélkül élt, mert már nem volt, ami visszatartotta volna. "Az alkohol és drog együttes hatása szorongást és paranoiát okoz, amitől folyamatosan az az érzésem támadt, mintha mindenki engem figyelne. Volt, hogy kicsavartam a villanykörtéket, mert azt képzeltem, hogy kamerákat rejtettek el benne, és kimentem a kertbe, ahol felmásztam a fára, hogy elbújjak. Olyan is előfordult, hogy kihívták a rendőröket és a mentőket, de egy hatalmas késsel hadonásztam feléjük, és senkit nem engedtem közel magamhoz" - hangzott Lundekvam vallomása.

A drogos-alkoholos mámor során kétszer is letartóztatták és többször kezelték kórházban, de mindig visszaesett, majd úgy döntött, Rióba utazik, hogy ott zárjon le mindent. "Tudtam, hogy ott kedvemre dúskálhatnék a kokainban és a jobbnál jobb csajokban, ez lett volna a tökéletes befejezés számomra". Hiába volt azonban meg a jegye, reggelre annyira szétcsapta magát, hogy nem volt magánál, így a riói útból semmi nem lett végül.

Aztán egyik pillanatról a másikra megváltoztak a dolgok, a focista fáradtnak és üresnek érezte magát, és azt hajtogatta magának, nem folytathatja így tovább. Egyedül valószínűleg nem ment volna a talpra állás, de szerencséjére sokan segítettek neki, 2010 májusában pedig bekerült egy olyan klinikára, ahol hasonló helyzetű embereket kezeltek. Még a klinika betege volt, amikor a norvég televíziónak elmesélte, min ment keresztül az évek folyamán, és a legnagyobb félelme az volt, hogy elvesztette a családját a drog és az alkohol miatt. Felesége azonban kitartott mellette, Lundekvam pedig új életet kezdett Norvégiában, ahol manapság a Premier League-közvetítések elismert szakértőjének számít.

Lundekvam biztos benne, hogy rengeteg visszavonult játékos került hasonló helyzetbe, csak az ő sztorijuk nem került napvilágra. Szerinte a modern futballt körülvevő felhajtás sem segít, mert a játékosok a státuszuk miatt gyakorlatilag mindent megkapnak, amit csak akarnak, a visszavonulás után viszont nagyon könnyen elfelejthetik őket. "Csak azt a tanácsot tudom adni, hogy a leállás után az ember azonnal kezdjen bele valamibe, ami miatt minden nap érdemes kikelni az ágyból".