A jelenlegi BL-szezon egyetlen veretlen csapata az Atlético Madrid, holott a lehetőségeit tekintve úgy fest a BL legjobb négy csapata között, mint egy alsós kisgyerek az érettségi banketten. A klub összértéke az amerikai Forbes üzleti magazin szerint kevesebb, mint fele a Real Madridénak, de az Atlético 280 millió eurós értékéhez képest nemcsak a Real 571 milliója nagyon sok, hanem az ugyancsak a négy közé jutó Bayerné (534 millió) és Chelsea-é (389 millió) is.
A klubok lehetőségei sem mérhetők egymáshoz. A négy elődöntős közül legutóbb egyedül az Atléti zárt pluszos átigazolási szezont, ehhez 31 millió euróra kellett leszorítani a költekezést. Eközben a Real Madrid 145, a Chelsea 115 millió eurót tapsolt el. Semmi meglepő nincs abban sem, hogy míg a másik három elődöntős 200 millió fölötti éves bérköltséggel dolgozik (Real – 220, Chelsea – 210, Bayern – 203 millió), addig az Atlético kerete mindössze 72 milliót keres évente.
Az éves bevételek sincsenek köszönőviszonyban egymással. A Forbes listája szerint a Real Madrid tavaly 650 millió eurós éves bevételt produkált, a Bayern 468-cal, a Chelsea 409-cel zárta az évet. Hozzájuk képest az Atlético 108 milliós bevétele a kanyarban sincs, és ez a különbség minden területen jelentkezik. A Bayernek például évi 26,4 millió eurót fizet a Deutsche Telekom a mezen megjelenő hirdetésért, és ehhez még hozzátesz az Adidas évi 4,4 milliót. Az Atléti a 8 milliót tejelő KIA helyett legutóbb nagy örömmel tette a mezére szponzorként Azerbajdzsánt 12 millióért.
Hogy a pályán ez szinte semmit sem jelent, azt a Barcelonával szembeni összehasonlítás mutatja meg igazán. Az Atlético Madrid durván a 45 százalékát éri a Barca 588 milliójának, a katalánok éves bevételének hatodát termeli, teljes keretének fizetésére pedig kevesebbet költ, mint a Barcelona a kezdőcsapatára. Ennek ellenére 2-1-es összesítéssel az Atlético jutott a Bajnokok Ligája elődöntőjébe, és a spanyol bajnokságban is vezet a Barca – és a Real Madrid – előtt.
Az Atlético Madrid egyébként igazi munkásklub, és amikor megpróbált kitörni ebből a szerepből, rossz vége lett. Jesús Gil elnöksége alatt a klub iszonyatos pénzeket költött, de az igazán komoly sikerek elkerülték a csapatot, ráadásul Gil bezáratta a klub akadémiáját is. Az elnök bukása után a csapat kiesett, két szezont is a másodosztályban töltött, 2002-ben Luis Aragonés hozta vissza a legjobbak közé.
Lassú építkezés kezdődött, közben ült csődbiztos is a klub élén, de az Atlético elkezdett sikereket elérni. A pályán az Európa Liga (és az Európai Szuperkupa) megnyerése, a pályán kívül a madridi önkormányzattal aláírt 2007-es szerződés volt a legnagyobb dobás. Utóbbi értelmében Madrid megkapja a Vicente Calderón Stadion területét, cserébe a klub lesz a La Peineta stadion, amely a madridi olimpia központi stadionja lett volna, ha nem Rio de Janiero nyerte volna el volna a 2016-os játékok rendezési jogát.
Az Atlético a kilábalási időszak után a kis klubokat sújtó állandó problémával találta szembe magát: képtelen volt megtartani legjobb játékosait. Fernando Torres, Diego Forlán és Radamel Falcao azonban mind hozzájárultak a klub fejlődéséhez, hiszen az értük kapott óriási pénzekből lehetett folytatni az építkezést, aminek Quique Flores, majd 2011 decemberétől Diego Simeone lett az irányítója. Az eredményét pedig már láthatjuk.
