Mit akarsz, negrito?

Európában a pályákon és a lelátókon is tombol a rasszizmus, különösen délen, Amerikában viszont alig találunk rá példát. Dani Alves banánja, és a Clippers-tulaj elszólása után átnéztük az utóbbi idők rasszista megnyilvánulásait.

Mivel a futballstadionok lelátóin egyébként is erős jelenléttel bírnak a szélsőjobbos csoportok, egyáltalán nem meglepő, hogy a FIFA és az UEFA határozott fellépése ellenére több rasszista, vagy egyéb módon kirekesztő megnyilvánulás hallható.

Emellett az sem meglepő, hogy néha maguk a játékosok sem tudnak ellenállni a kísértésnek, és odavágnak egy-egy rasszista megjegyzést ellenfeleiknek. Csak az utóbbi időben számtalan hasonló esetre volt példa Európa futballpályáin.

„Fucking black cunt!”

A válogatott csapattársak feleségeire bátran ráevező John Terry egy QPR elleni bajnokin Anton Ferdinandot találta meg a címben szereplő (cca: ki..szott fekete ge..i) mondattal. Terryt azonnal megfosztották az angol válogatott csapatkapitányi tisztségétől - ezzel egyúttal remek alkalmat kínáltak Fabio Capello szövetségi kapitánynak, hogy lelépjen a reménytelen csapat éléről -, majd a tárgyaláson hiába vallotta magát ártatlannak, két profi szájról olvasó lebuktatta.

Terry lemondta a válogatottságot, elfogadta négymeccses eltiltását és befizette a 220 ezer fontos büntetést, az internet népe azonban még hosszú hónapokon át gyártotta a mémeket a Chelsea középhátvédjéről.

„Mit akarsz, negrito?”

Luis Suárez nyolcmeccses eltiltást és 40 ezer fontos büntetést kapott, amiért egy ManUnited elleni meccsen rasszistának vélt megjegyzést tett Partice Evrára. Bár a Liverpool számtalan dél-amerikai forrást megidézve próbálta bizonygatni, hogy az uruguayi játékos nem rasszista indíttatásból használta az egyébként Uruguayban egyáltalán nem sértő kifejezést, a szövetség lesújtott. Soha nem tudjuk meg, mi volt az igazság, mindenesetre Evra szerint Suárez többször is negrózta, és azt mondta neki, azért rúgta fel, „mert fekete”.

Évődő négerezés Forrás: AFP/Andrew Yates

Evrát máskor is érte hasonló inzultus: egy Chelsea elleni mérkőzés után éppen a levezető futást végezték, amikor egy pályamunkás állítólag rasszista megjegyzést tett rá. Szópárbaj, lökdösődés, miegymás, de végül Evra kapott pénzbüntetést és eltiltást, amit a Suárez-ügyben megpróbáltak kihasználni a liverpooli ügyvédek, de nem jött össze.

„Nincs olyan, hogy fekete olasz!”

Ha hardcore rasszizmust keresünk, Dél-Európába kell mennünk. A spanyolok és a délszláv országok mellett az olasz ultrák is hírhedten kirekesztőek, pedig Fabio Liverani személyében már 2001-ben is volt az olasz válogatottban színes bőrű játékos. Már a római születésű, szomáliai származású játékos is kapott rendesen, de az semmi volt ahhoz képest, ami az egyébként is provokatív személyiségű Mario Balotellire szakadt az évek során.

Egy remek érzékkel Veronába vitt válogatott meccsen (a Hellas szurkolói annyira szélsőjobbosok, hogy egy népszerű olasz vicc szerint jobbról támadták Mussolinit is) jelent meg a szurkolói kántálás, a „Balotelli, nem vagy olasz/csak egy újabb fekete Afrikából”, aminek a Juventus szurkolói azzal ágyaztak meg, hogy „Nincs olyan, hogy fekete olasz” rigmussal tüntettek, amikor a 17 éves Inter-játékos kivágta őket az Olasz Kupából.

A rasszizmus elleni küzdelem Serie A-nagykövete, Kevin-Prince Boateng Forrás: AFP/Fabrice Coffrini

Olaszországban egyébként is roppant erős a szélsőjobbos jelenlét a lelátókon, az élvonalban az említett Hellas mellett a Lazio tábora szerepel. Az Irriducibili nevű csoport egy Roma elleni rangadón feszítette ki a „Négerek csapata, zsidók lelátója” feliratú transzparenst, de az is előfordult, hogy amikor a csapat leigazolta a holland Aaron Wintert, a tábor egy „Helló, nigger zsidó” drapériával üdvözölte (nem zavarta őket, hogy Winter középső neve Mohamed).

Olaszországban kevés játékos mer szót emelni a rasszizmus ellen, egy közülük az azóta többek között emiatt távozott Kevin-Prince Boateng. A ghánai származású játékos egy Pro Patria elleni meccsen a huhogó nézők közé bombázott egy labdát, majd lesétált a pályáról. Boateng később a rasszizmus elleni harc olaszországi képviselője lett, de a helyzete annyira ellehetetlenült, hogy inkább a Schalkéhoz igazolt.

Amerikában komolyan veszik

Nem véletlen, hogy a Clippers-tulajdonos rasszista megnyilvánulása ekkora vihart kavart, az USA-ban ugyanis sokkal komolyabban veszik az ilyesmit, mint máshol. Donald Sterling egy telefonbeszélgetés során azt mondta egy ismerősének, hogy fekete embert ne vigyen ki a meccsére. A Clipperstől sorban szállnak ki a szponzorok, a társadalom érzékenységét Obama elnök és Snoop Dog kommentárjából lehet legjobban lemérni (a túlérzékenységet pedig az „N-word” című South Park epizódból).

A Los Angeles Clippers tulajdonosa, Donald Sterling Forrás: AFP/Robyn Beck

Mostanában ugyan fel-felkap néhány esetet a sajtó, de a jelenség az érte járó társadalmi kirekesztés és a súlyos büntetések miatt elenyésző mértékben van jelen. A legutóbbi eset a Miami Dolphinsnál fordult elő: Richie Incognito addig szekálta faji és szexuális tartalmú sértésekkel a klub újoncát, amíg Jonathan Martin el nem igazolt a klubtól. A Miami azonnal kirúgta Incognitót, aki később kényszergyógykezelésen vett részt egy pszichiátriai klinikán.

A 2000-es években alig találunk példát amerikai rasszizmusra, bár az egykori NHL-kapus, John Vanbiesbrouck esete komoly vihart kavart 2000-ben, amikor egy egyetemi csapat edzőjeként saját játékosai közül pécézett ki két színes bőrűt, és a hírek szerint bőséges niggerezéssel adta tudtukra, hogy elégedetlen a játékukkal. Az eset nyilvánosságra kerülése után Vanbiesbrouck nem várta meg, hogy kirúgják, lemondott magától.

A XX. század végének nagy rasszistái

Híres eset volt a 90-es években Marge Schott ügye. Az első női major-klubtulajdonos nem is takargatta rasszizmusát, gyakori niggerezései mellé többször megtagadta, hogy afroamerikai dolgozókat vegyen fel a Cincinnati Reds baseballcsapatához, és nem egyszer szép szavakkal emlékezett meg Adolf Hitlerről is. Az MLB addig perelte a nőt, míg 99-ben kénytelen volt minden részesedését eladni a csapatban, 2004-ben, általános közutálat közepette hunyt el.

Az utolsó klasszikusért egészen 1984-ig kell visszamennünk, ekkor a Los Angeles Dodgers baseballcsapatának elnöke, Al Campis nyilatkozta azt a Nightlife című beszélgetős műsorban, hogy „azért nincsenek fekete klubelnökök és menedzserek, mert talán nincs meg bennük, ami az ilyen munkához kell.” Mikor a műsor házigazdája felhívta a figyelmét, hogy ez elég kirekesztően hangzik, azt válaszolta, „nem mondom, hogy mindegyik, de a legtöbbjük azért kevés ehhez... Nézze csak meg, hány fekete quarterbacket lát az NFL-ben? És hány fekete kezdő dobójátékos van az MLB-ben? Ugye-ugye?”

Los Angeles nem a legjobb hely az ilyen nyilatkozatokhoz (Texasban biztos nagyobb sikere lett volna), kisebb zavargások törtek ki, és Campis kénytelen volt két nappal később lemondani.