Jókora csúszásban van a magyar futball a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) 2010-ben megálmodott, tízéves stratégiai tervéhez képest. Csányi Sándor elnök a Debrecen 2009–2010-es Bajnokok Ligája-szereplése nyomán támadt hurráoptimista hangulatban lépett színre, a szövetség is talán még ebben az eufóriában tűzte ki a célokat.
"A legalapvetőbb javulást a magyar klubcsapatoknak kell felmutatniuk: 2012-től alapvető cél, hogy legalább egy klubcsapat évente bejusson a nemzetközi kupák őszi fordulóiba. 2015-től pedig már célkitűzés, hogy legalább 2 klubcsapatunk eredményesen szerepeljen az őszi BL-, illetve EL-találkozókon és közülük legalább egy csapat a tavaszi kieséses fordulókban is részt vegyen" – olvasható a stratégiai tervben.
2012-ben ezt a célt a Videoton teljesítette is, hiszen a Slovan Bratislava, a belga Gent és a török Trabzonspor kiverése után bejutott az Európa Liga-csoportkörébe, ahol a Sporting és a Basel hazai legyőzésével hat ponttal zárt.
Azóta azonban semmi sem jött össze, hiába épültek szebbnél szebb stadionok, a fejlődés (már ha a Vidi egyébként kiemelkedő eredménye annak számít) megtorpant.
A 2013–14-es évadban 21 nap jutott a négy magyar kupaindulónak, augusztusra már nem maradt versenyben csapat. A Győr a BL-ben kiesett az izraeli Maccabi Tel-Aviv ellen, a Videotont az EL első selejtezőjében a montenegrói Mladost Podgorica, a Debrecent és a Honvédot a második fordulóban a norvég Strömsgodset, valamint a szerb Vojvodina pofozta le. Ilyen gyatra teljesítményre 2007 óta nem volt példa, akkor például az örmény Mika tette nevetségessé az MTK-t.
Az egy évvel ezelőtti produkcióhoz képest most csak egy hónapot javultunk: a 2014–15-ös idényben augusztusra fogyott el minden magyar kupainduló. Igaz, nem sok hiányzott ahhoz, hogy a Debrecen csoportkört játszhasson.
Muszbek Mihály sportközgazdász azt mondta a Nemzeti Sportnak, hogy "ha egy magyar együttes soros ellenfelének a játékos- és klubértéke kétszer akkora, az esély a továbbjutásra mindössze harminc százalék, ha háromszor akkora, csupán tíz százalék." Ebből kiindulva prognosztizálható volt a bukás.
Az Európa Liga-selejtező második fordulójában elvérzett a Győr (a Transfermarkt szerint az értéke 9,45 millió euró), a Ferencváros (8,43 millió) és a Diósgyőr (6,83 millió). A Muszbek-számítás szerint nem is nagyon volt esélyük, hiszen a Göteborg (14,15 millió), a Rijeka (23,3 millió) vagy a Krasznodar (67,6 millió) valóban komolyabb erőt képviselt.
A Debrecenben benne volt a meglepetésfaktor, a fehérorosz BATE Boriszov ellen a visszavágó 94. percéig továbbjutásra állt, Krivec gólja akkor pecsételte meg a Loki sorsát. Pedig ha az a párharc megvan, akkor az Európa Liga-csoportkör már biztos lett volna. Így viszont a Loki egy körrel előbb pottyant le a kisebbik kupasorozatba, ahol a svájci mumus, a Young Boys valóban fiatalabb és agilisabb fiúként harcolva simán továbbjutott.
Maradt a csodálkozás és a térdcsapkodás, hogy bezzeg a BL-ben ott van a ciprusi APOEL Nicosia, amelyet mégsem a Kiprich József, Kovács Kálmán, Kozma István trió (a 90-es évek közepén velük erősített a klub), de még csak nem is Sztipánovics Barnabás vitt a csúcsra, hanem öt brazil és három portugál légiós, no meg a 18 millió eurósra becsült költségvetés. De bejutott, például, a Celticet kiütő Maribor is – a szlovéneknek ez eddig egyszer sikerült, amikor az 1999–2000-es selejtezőben a Lyont sikerült kiütniük.
A bolgár Ludogorec szereplése már nem annyira nagy meglepetés (bár ahogy továbbjutott, az inkább a csoda kategóriába illik). Miután a bolgár tengerhajózási konzorciumban, illetve a Huvepharma nevű gyógyszeripari cégben is érdekelt testvérpár, Georgi és Kiril Domuscsijev nem sajnálta a pénzt, a tavaly EL-nyolcaddöntőig jutott együttes – keretében 17 légióssal – a legjobbak közé emelkedett. A tulajdonosoknak van is miből költekezniük: az 500 millió euróra becsült vagyonukból egy 36 milliós futballcsapatot sikerült összehozni.
Az Európa Ligában is vannak kakukktojások, ha a ciprusi Apollon Limasszol, a finn HJK Helsinki, a görög Aszterasz Tripolisz, az azeri Qarabag vagy a szlovák Slovan Bratislava eljutott az elitkörig, akkor egy magyar klubnak is sikerülhetett volna.
2010 óta a környező országok közül talán Szerbia volt a leggyengébb az európai kupaporondon, de a Partizan jóvoltából még így is összejött egy Bajnokok Ligája-csoportkör 2010–11-ben, majd két szezonnal később egy EL-csoportkörös szereplés.
A szlovákok is tudtak villantani, négy éve a Zilina bejutott a Bajnokok Ligája főtáblájára, de az Európa Ligában a Slovan Bratislava is csoportkörös volt 2011–12-ben.
Hitték volna, hogy a Maribor ennyire jó volt az utóbbi években az EL-ben? A mostani BL-csoportkört megelőzően az együttesről maximum annyira emlékeztünk, hogy a 2010–11-es Európa Liga-selejtezőben kiejtette a Videotont. Márpedig 2011–12-ben és 2012–13-ban is csoportkörös volt az EL-ben, tavaly pedig eljutott az egyenes kieséses szakaszig is, de a legjobb 32 között a későbbi győztes Sevilla összesítésben egy góllal felülmúlta.
A horvátok sem panaszkodhatnak, hiszen a Dinamo Zagreb két BL- (2011–12, 2012–13) és egy EL-csoportkört is abszolvált (2010–11), igaz, ennél tovább nem jutott. A kisebbik sorozatban a Hajduk (2010–11) és a Rijeka (2013–14) is eljutott eddig.
A románoknál három csapat is villogott, a CFR Cluj 2010–11-ben, majd 2012–13-ban is BL-csoportkörös volt, csakúgy, mint tavaly a Steaua (amely három éve az egyenes kiesésig is eljutott az Európa Ligában), míg az EL-ben a Vaslui próbálkozott, kevés sikerrel.
A vizsgált időszak alatt az osztrákoknál csak az Austria Wien jutott be a BL elitkörébe, de mit adnánk, ha lenne egy olyan Salzburgunk, amelyik 2010–11-ben, 2011–12-ben és 2013–14-ben is nagyot harcolt az EL-ben, tavaly például a negyeddöntőig jutott?
Ukrajnából a Sahtar BL- (2010–11), a Metalist Harkiv EL-negyeddöntőig jutott (2011–12), de még tavaly is három együttes volt a nyolcaddöntő kapujában. Igaz, végül se a Csernomorec Odessza, se a Sahtar, se a Dnipro nem jutott tovább.
