Huszonnégy órán belül megtapasztaltuk Bukarest két arcát: péntek este a stadiontól öt percre lévő étteremben lesték minden kívánságunk, és a helyiek kedvesen érdeklődtek, hogy mit várunk a meccstől. Szombat este aztán a stadionban megérezhettük, hogyan viszonyulnak a románok a magyarokhoz, ha a futballról van szó: a nézők nagy részéről sütött a gyűlölet, ha a magyar tábor csak a "Mindent bele!" rigmusra is rákérdezett, akkor már ezerrel szólt a fütty, és ment mellé a mutogatás. A románok gólja után az egyik helyi újságíró a székem támláját rugdosta (igaz, később bocsánatot kért), majd a lefújás után leköpött egy 20 év körüli drukker, akit felbosszanthatott, hogy Dzsudzsák gólja és Nikolics helyzete után felugrottam a helyemről.
Szerencsére a játékosokat a pályán nem érték hasonló inzultusok, bár a hajrában volt egy kis kakaskodás, de egy ilyen presztízsmeccsnél ez bőven belefér. A csereként beszálló Tőzsér Dániel úgy látta, hogy az első félidőben idegesen kezdett a csapat, nagyon magára húzta az ellenfelet, de a második játékrész már a miénk volt. "Az egy pontot maximálisan megérdemeltük, nagyon örülünk is neki, és boldogok vagyunk, hogy örömök tudtunk szerezni a szurkolóknak, akik fantasztikusak voltak, sokat jelentett a támogatásuk" - nyilatkozta a Watfordban játszó középpályás, aki úgy érezte, nem tudatosan álltak vissza a románok a második félidőben, egyszerűen ennyire tellett tőlük.
Tőzsér szerint Dárdai Pál személye nyugalmat és szervezettséget jelent a válogatott számára, mindenki tudta, hogy mi volt a feladata, mégha voltak is döcögős időszakok.
A válogatottba visszatérő Szalai Ádám megilletődöttnek érezte a társaságot az elején, pedig tisztában voltak azzal, hogy a románok meg fogják hajtani az első negyedórát. Szalai bosszantónak titulálta a bekapott gólt, nem csak azért, mert az első félidő végén esett, hanem azért is, mert "ilyen szinten nem fordulhat elő, hogy egy csatár öt méterre a kaputól üresen érkezve bepasszolja a labdát". A Hoffenheim támadója szerint a gólnak volt pozitív hozadéka is, levette a magyar játékosok válláról a terhet, akik ezek után felszabadultabban játszottak. "Láthattátok, örültünk a döntetlennek, de nem vagyok maximálisan elégedett, mert a játék időnként akadozott, de az elmúlt hónapokhoz képest pozitívum, hogy védekezésben végig igyekeztünk szervezettek lenni".
A magyar gólszerző, Dzsudzsák Balázs egyetértett Szalaival abban, hogy az első félidő nem sikerült jól. "Nem mertünk futballozni, de nem tudom az okát. Igaz, a románoknak nem volt sok lehetőségük, a gólnál sajnos kihagytunk, úgyhogy van még min csiszolni. A másodikban megnyugodtunk, keményebbek lettünk a középpályán, labdákat szereztünk, odaértünk a kapu elé, szóval elkezdtünk futballozni. Pici szerencsével akár nyerhettünk is volna, ha Nikolics berúgja a helyzetét, de az egész meccset nézve elégedettek lehetünk az egy ponttal".
Dzsudzsák szerint azért is jó érzés számukra a pontszerzés, mert így nem lehet azt mondani, hogy egész héten csak a szájuk járt, és nem tudtak semmit megvalósítani abból, amit elterveztek. Dárdai Dzsudzsák szerint új mentalitást hozott a csapathoz, és el tudta hitetni a csapattal, hogy van lehetőségük jó eredményre, még úgy is, hogy egy félidő kellett, mire feloldódtak.
A góllal végződő szabadrúgás előtt Dzsudzsák mellett Tőzsér készülődött, de a gólszerző úgy érezte, neki kell elrúgnia. "Ha nem jön oda a Dani, lehet, hogy nem így rúgtam volna, úgyhogy mondhatjuk, hogy ő is részese volt a gólnak. A másik Nyilasi Tibi bá, aki a hétközben azzal piszkált, hogy miért két méterről futok neki a szabadrúgásnak, aztán a meccs után az öltözőben barátian nyakon legyintett, hogy 'na látod, erről beszéltem'. A gól után legszívesebben a szurkolóink elé futottam volna, de attól féltem, ha mindannyian a pálya egyik végében ünneplünk, akkor baj lehet, ha a románok gyorsan elvégzik a középkezdést. Nagy feszültség szakadt ki belőlem a gól után, és vártam a meccs végét, hogy valami eredménye is legyen annak, hogy betaláltam" - mesélte a szabadrúgásról Dzsudzsák, aki már akkor érezte, hogy jó lesz a lövés, amikor a labda elhagyta a lábát.
A magyar csapat talán legjobb teljesítményt nyújtó játékosa Juhász Roland volt, aki a levegőben rengeteg párharcot nyert, és a földön is nehéz volt átjátszani. Szerinte a félidő volt a fordulópont, az elsőben még a románok domináltak, a második viszont már rólunk szólt, erőben is jobban bírtuk, és 1-1 után már nem tudtak újra felpörögni a hazaiak. A védő külön köszönetet mondott a szurkolóknak, akik nagyon sokat hozzátettek ahhoz, hogy a válogatott tagjai kettőzött erővel küzdjenek, és ne érezzék a fáradtságot. "Kis szerencsével nyerhettünk is volna, és örülök, hogy igazi csapatot láthattunk a pályán. Pedig a legrosszabb pillanatban kaptuk a gólt, közvetlenül a szünet előtt, de mindenki úgy volt vele, menjünk tovább, csináljuk, és ez meg is hozta az eredményét". Juhász azt is elmondta, nagyon várta a közös munkát Dárdaival, akit ugyanaz a mentalitás jellemez, mint játékosként, de e mellé még olyan nyugodtsággal kezeli a dolgokat, ami jó hatással van a csapatra.
Dárdai a meccs utáni sajtótájékoztatón Gera Zoltánt nevezte a meccs emberének, aki szokatlan poszton, védekező középpályásként is hozta magát. "Kezdőként még nem játszottam védekező középpályást, olyan volt már korábban, hogy egy csere után hátrébb vittek. A románok ellen idegenben sokan aláírták volna előre az egy pontot, és nem is vagyok telhetetlen, örülök az eredménynek. Lélektanilag nagy csapás volt a góljuk, az első félidőben nagyon komoly tempót mentek, beszorítottak minket, de a második félidőben domináltunk, feljebb kezdtük a védekezést, nem hagytuk őket kibontakozni, ők meg el is fáradtak. A szurkolók megérdemelték, hogy ne zakóval menjenek haza".
