Az ember, aki semmit sem nyert, mégis legenda

Kevés olyan játékos van az olasz futballban, aki a Juventus, Inter, Milan hármasban egyetlen percet sem játszott, mégis kitüntetett figyelmet harcolt ki magának. Antonio di Natale pályafutása során csak két, világverőnek nem mondható csapatban, az Empoliban és az Udinesében szerepelt, mégis elérte a 200 gólos álomhatárt, és bár januárban vissza akart vonulni, úgy néz ki, még 40 évesen is retteghetnek majd tőle a védők.

A kerek számok hétvégéje volt a legutóbbi Antonio Di Natale számára, az Udinese csatára 400. Serie A-meccsén a 200. bajnoki gólját lőtt, ami egyben pályafutása 300. találata volt.

Ezzel az olasz játékosok között a hetedik az örökrangsorban, Silvio Piola (390), Alessandro Del Piero (345), Giuseppe Meazza (338), Roberto Baggio (318), Filippo Inzaghi (316) és Francesco Totti (306) van csak előtte, vagyis csupa legendás alakja az itáliai futballnak.

Di Natale eredménylistája alapján kilóg a sorból: a nagyságát éppen az mutatja, hogy egy olyan csapat tagjaként került be ebbe az exkluzív társaságba, amely sohasem versenyezhetett a nagycsapatokkal. Di Natale nemhogy bajnokságot, még olasz kupát sem nyert soha az Udinesével, de így is meghatározó alakja az olasz klubfutball elmúlt tíz évének, rajta kívül például csak Gabriel Batistuta mondhatja el magáról, hogy négy idényben is 20 gól fölé jutott.

Kétszázszor láthattunk tőle ehhez hasonló mozdulatot a Serie A-ban Forrás: AFP

Mindig jó helyen van a 16-oson belül

A Chievónak lőtt 200. gólban minden benne volt, ami Di Natalét naggyá tette: ahogy figyelt arra, hogy ne legyen lesen, ahogy a rossz helyre fejelt labdára egyből lecsapott, és ahogy nagyszerű helyzetfelismeréssel belátta, hogy nincs idő totojázni, egyből lőni kell.

Di Natale sok mindenben hasonlít Inzaghira, mindig megérzi, hova kell helyezkednie a 16-oson belül, de bizonyos képességekben jobb a Milan ikonjánál, ugyanis jobbal és ballal is elképesztően jól lő, és a szabadrúgásai is veszélyesek, valamint a kontrákra építő Udinesében a gólpasszokat is ontja.

Olyan honvágya volt, hogy hazamenekült

Di Natale az olasz futball egyik fellegvárában, Nápolyban született, ennek ellenére sosem játszott a Diego Maradona által híressé tett csapatban. Az Empoliban nevelkedett, eleinte nem ment neki jól, és nem csak azért, mert 13 évesen olyan honvágya volt, hogy az egyik edzés után hazamenekült Nápolyba.

Nem tudott megragadni a csapatban, háromszor is kölcsönadták. A legsikeresebb időszakot a Viareggiónál, a harmadosztályban töltötte, ahol az 1998-1999-es idényben 25 meccsen 12 gólt szerzett. Ettől kezdve többször már nem merült fel az Empoli vezetőiben, hogy lepasszolják a csatárt, és az 1999-2000-es szezonban a Serie B-ben is letette a névjegyét, 25 meccsen 6-szor volt eredményes a kilencedikként záró csapatban. Az első igazán ütős idénye a 2001-2002-es volt, amikor az Empoli feljutott az élvonalba, ő pedig a csapat 60 szerzett góljából 16-ot vállalt magára.

100 ezer euró: az Udinese legjobb vétele

Az élvonalban 2002. szeptember 14-én, a Comónak köszönt be először, ezt abban a szezonban még további tizenkét gól követte, közte a Reggina elleni mesterhármas. Az Empoli meg is ragadt az élvonalban, aztán elérte az újoncok végzete, a feljutás okozta eufória elmúlt, az ellenfelek kiismerték, és a második évben visszazuhant a másodosztályba.

Di Natale azonban már nem tért vissza a Serie B-be, az Udinese ugyanis 100 ezer euróért elvitte, amivel valószínűleg a klubtörténet legjobb üzletét kötötte. Az Udinese keretében akkor olyan nevek szerepeltek, mint De Sanctis (jelenleg Roma), Handanovic (Inter), Jankulovski (már visszavonult, de Udinéből a Milanhoz ment), Muntari (Milan), vagy a vb-ezüstérmes Sensini.

Di Natale emlékezetes góljai:

BL-helyre segítette az Udinesét

A csatársorban komoly riválisai voltak Iaquinta és Di Michele személyében, de Di Natale első idényében 32 bajnkin kapott szerepet a 38 -ból, 22-szer a kezdő tagjaként, és végül hét góllal zárt (két társa 14-gyel, illetve 13-mal). Az Udinese befutott a negyedik helyre, kiharcolta a BL-indulást, és ott sem vallott szégyent, csak a rosszabb egymás elleni eredmény miatt maradt le a második helyről a Werder Bremen mögött, Di Natale pedig három góllal mutatkozott be a nemzetközi mezőnynek.

Egy gólöröm 2005-ból Iaquintával a Werder elleni BL-meccsről Forrás: AFP

2007 óta mindig lőtt legalább 11 gólt

A bajnokság ekkor már nem sikerült annyira jól a csapatnak, az Udinese csak 13. lett (igaz, a calciopoli miatt utólag két helyet előrelépett), Di Natale azonban kitett magáért, 35 bajnokin játszott, és 8 góljával második lett a házi góllövőlistán a 9 gólos Iaquinta mögött. Udinese-játékosként a 2006-2007-es idényben jutott először 10 gól fölé, 31 bajnokin összesen 11-szer volt eredményes, és hogy milyen kiegyensúlyozottan teljesít, azt érzékelteti, hogy azóta ennél minden szezonban többet termelt.

2007-ben már egyértelműen vezérként számítottak rá, így a csapatkapitányi karszalagot is megkapta, amelyet azóta is ő visel. A társak cserélődtek mellette, Quagliarellával például a 2007-2008-as szezonban elég jól kiegészítették egymást, ketten együtt 29 gólt hoztak össze, egy idénnyel később pedig 25-öt.

Két gólkirályi cím két éven belül

Di Natale eddigi legtermékenyebb idénye a 2009-2010-es volt, amikor 33 bajnokin 29 gólt lőtt, gyakorlatilag egymaga tartotta benn a 15. helyen záró Udinesét, csapata góljainak 54 százalékát ő szerezte. A gólkirályi cím mellett ő lett az év játékosa, és európai ezüstcipős Didier Drogbával holtversenyben. Az Aranycipő másvalakié lett: annyit segítünk, hogy argentin, és a Barcelonában játszik.

Egy fájó emlék: 2008-ban kihagyta a tizenegyesét a spanyolok elleni Eb-negyeddöntőben Forrás: AFP

Di Natale a következő három bajnokságban is húsz fölött zárt (28, 23, 23), a 28-as terméssel megvédte gólkirályi címét. És végre az egyéni siker a csapatéval párosult, az Udinese megint odaért a negyedik helyre - még az is belefért, hogy az utolsó körben Di Natale a már bajnok Milan ellen elrontott egy tizenegyest.

Nagyon erős Udinese volt az, Zapatával (azóta Milan), Benatiával (Roma, majd Bayern), Alexis Sánchezzel (Barcelona, majd Arsenal), Denisszel (Atalanta), Inlerrel (Napoli), Kvadmo Asamoahval (Juventus) - de a király Di Natale volt, aki 2010 novemberében egymás után két hazai meccsen, a Lecce, majd a Napoli ellen is triplázott.

A Napoli elleni tripla legszebb darabja:

Csak Messi és C. Ronaldo előzte meg

Bár a Milan ellen kihagyta a büntetőt, két körrel korábban, a Laziót az ő duplájával verte meg az Udinese - a napokban a Gazzetta dello Sportnak adott interjúban ezt a két gólját jelölte meg a legfontosabbnak, mivel gyakorlatilag biztossá tette velük a BL-helyet. Di Natale 35 bajnokin szerezte a 28 gólját, ami 0,8-as gólátlagnak felel meg, Európában abban a szezonban csak két játékos tudott ennél jobbat: Messi (0,94) és Cristiano Ronaldo (1,17.), ők ketten végeztek előtte az Aranycipőért folyó versenyben.

A válogatottban ellenünk is gólt szerzett

Még az Empoli játékosa volt, amikor először bemutatkozott az olasz válogatottban, 2002 novemberében a törökök ellen debütált. Az első válogatott gólt 2004-ben szerezte a csehek elleni 2-2 alkalmával. 2007-ben ő lőtte az olaszok gólját a Puskás Ferenc Stadionban, amikor Juhász Roland, Gera Zoltán és Feczesin Róbert góljaival Várhidi Péter csapata 3-1-re fordított az aktuális világbajnok ellen. Di Natalénak a 2008-as Európa-bajnokság volt az első nagy tornája a válogatottal, de nem lehet túl jó emléke róla, mert a spanyolok elleni negyeddöntőben elrontotta a tizenegyesét a büntetőpárbajban. Két évvel később Dél-Afrikában is ott volt, sőt, övé volt a tízes mez, de ezt a tornát sem fogja az unokáknak mesélni, mivel az olaszok címvédőként szégyenszemre tovább sem jutottak a csoportból. 2012-ben egyből egy góllal kezdte az Eb-t, és mint később kiderült, ez volt az egyetlen alkalom, hogy valaki betalált a győztes spanyoloknak. Di Natale karrierje legnagyobb presztízzsel bíró góljának nevezte a spanyolok ellenit, és hozzátette, ezzel némileg kijavította a 2008-as hibáját. Az ezüstéremmel végződő Eb után Di Natale lemondta a válogatottságot, 42 meccsen 11 alkalommal volt eredményes.

Az Udinese a következő évben is BL-selejtezőt játszhatott, és ez még nagyobb bravúrnak számított, mert az erős lejtmenetbe kerülő olasz focinak ekkor már csak három csapata indulhatott a legrangosabb sorozatban. Az Udinese pedig a 23 gólos Di Natale vezérletével a Laziót, a Napolit, a Romát és az Intert is lekörözte, sőt a 14. forduló után még vezette a tabellát.

Visszavonulok! Vagy mégse?

A BL-részvétel azonban ugyanúgy nem jött össze, mint előző évben, az Arsenal után a portugál Braga ütötte el a csapatot az eurómillióktól. Ekkor történt, hogy Maicosuel panenkázni akart, de a portugál kapus kezébe emelte a labdát, ami elég durva hiba egy sorsdöntő büntetőpárbajban. Di Natale 2012 nyarán újabb kétéves szerződést írt alá, és azóta sem lassított, az elmúlt két szezonban összesen 40 góllal segítette a csapatot - nem rajta múlt, hogy az 5. hely után egy 13. következett.

Bár januárban még azt nyilatkozta, hogy az idény végén visszavonul, tovább játszott, és hiába próbálta a kínai Guangzhou Evergrande évi 10 millió eurós fizetéssel elmozdítani, ő hűséges maradt az Udineséhez.

A futballba fojtotta bánatát

Korábban, még 2010-ben a Juventus is vitte volna, de ő erre is nemet mondott, elsősorban a családja miatt, mivel a gyerekei Udinében nőttek fel, megszerették a várost, ő pedig nem akart tőlük külön lenni. Igaz, később hozzátette, hogy Udinében nincs akkora nyomás a vereségek után sem, mint a nagycsapatoknál, amit sokan úgy fordítottak le, hogy megfutamodott a kihívástól.

Di Natale számára a család mindig is fontosabb volt mindennél, még a futballnál is. A szülei és a testvérei együtt éltek Nápolyban, ő volt az egyetlen, aki elszakadt a többiektől, de így is rendszeresen látogatja őket. Édesapja október 1-jén, 68 éves korában hunyt el, de ő négy nap múlva pályára lépett, és gólpasszal járult hozzá a Cesena elleni pontszerzéshez.

Állított labdából is nagyon veszélyes Forrás: AFP

"Két nappal a halála előtt még nézte a Parma elleni meccsünket, és azt mondta, nagy öröm volt neki, hogy két gólt lőttem. Ezért is akartam minél hamarabb újra játszani" - nyilatkozta Di Natale. Nem csak a saját családjára figyel oda, hanem másokra is, gondját viseli például a hirtelen szívhalálban elhunyt korábbi csapattársa, Piermario Morosini fogyatékkal élő lánytestvérének, akinek nem maradt több élő rokona.

Tavaly Puskás-díjra jelölték a Chievo elleni gólját:

Célkeresztben: Roberto Baggio

Udinében igyekszik a földön tartani az első csapathoz felkerülő fiatalokat, és ha kell, keményen kritizálja őket. "Ismernek már, tudják, hogy az nagyobb baj általában, ha csöndben vagyok, és nem mondok nekik semmit. Sokszor nem is érzik át, milyen szerencsések, hogy fiatalon a tűz közelébe kerülhettek".

És hogy meddig szeretné folytatni azok után, hogy januárban még a visszavonulást fontolgatta? "37 éves vagyok, szerintem 40 éves koromig képes vagyok ugyanezen a szinten teljesíteni. A visszavonulás után pedig szeretnék minél több időt tölteni a családommal, de később az edzősködés is érdekelne" - mondta a mostani bajnokságban hét gólnál járó csatár.

Azt mindenesetre elárulta, mi a következő célja: megelőzni Roberto Baggiót, aki 205 bajnoki góllal fejezte be a pályafutását. Úgyhogy a vasárnapi ellenfél, a Milan kezdhet rettegni - főleg, hogy Di Natale rendre betalál, ha a piros-feketékkel kerül szembe.