Vadócz Krisztián: Beállt a csuklóm a sok autogramtól

Francia, skót, holland, spanyol és dán légióskodás után Vadócz Krisztián kipróbálja magát az idén elindított indiai profiligában. A 29 éves középpályás háromnaponta olyan veterán sztárokkal néz farkasszemet, mint Del Piero vagy Ljungberg, miközben Trezeguet-t tömheti labdákkal, de az edzéseken helyezkedni tanítja az indiaiakat. Miért éppen Indiát választja egy 40-szeres magyar válogatott focista?

Pár hete, amikor összefutottunk az indiai nagykövetségen, azt mondtad, nyaralni mész Indiába. Ezek szerint nyaralásként tekintesz az indiai időszakra a Pune Citynél?

Akár nyaralás is lehetett volna, hiszen nagyon szép az idő itt, de nem erről van szó, egyszerűen nem beszélhettem a szerződésemről. A feleségem egyelőre otthon maradt, mert háromnaponta bajnokim van, és repülővel járjuk az országot, de ha vége a szezonnak, akkor turistaként is ki tudjuk majd élvezni az ország szépségeit és mindennapjait. Ez egy igazi futballvilág, amibe csöppentem.

Ilyennek képzelted el az országot, a ligát?

Teljesen tiszta lappal indult nálam az indiai futball, annyit lehetett tudni, hogy ez a profi bajnokság legelső kiírása, amelybe bevontak több nagy kaliberű játékost is.

Olyanokat, mint te?

Remélem, hogy engem is ide sorolnak, legalábbis azt éreztetik velem, hogy ide tartozom.

Hogyan?

Az itteni játékosok eddig csak a televízión keresztül nézték az ősi nyugat-európai futballt, de most testközelből mindennap együtt edzhetnek európai játékosokkal. Érezni lehet, hogy nemcsak a kiszolgáló személyzet, hanem a helyi játékosok is nagyon felnéznek ránk.

2011-ben volt utoljára válogatott Forrás: MTI/Ali Hajder

Edzésen figyelik a csapattársak, hogyan rúgod a labdát?

Az is egyfajta küldetés, hogy segítsünk a taktikai részletekben, például hogy hogyan a legcélszerűbb helyezkedni. Aztán az edzések végén odajönnek a helyi labdarúgók, és megkérdezik, mi az, amit jól csináltak, mi az, amit nem. Nem vagyok itt a bajnoki rajt óta, de már most látom, hogy rövid idő alatt is rengeteg dolgot tanultak.

Nem kaptál el semmilyen betegséget?

A futball-láz megvolt, másra pedig nem számítottam. Nagyon jó látni, ahogyan az emberek rajonganak a futballért. Itt egy 30-40 ezres stadiont nem tart semeddig megtölteni, hiszen egymilliárdan élnek Indiában. Összeáll pár utca, és megvan a telt ház.

Milyen a hangulat a meccseken?

Egyelőre idegenbeli meccseken jutottam szóhoz, azokon egymás hegyén-hátán ültek az emberek, volt tűzijáték, és eléggé amerikai stílusúra vették a figurát. Rájátszásban dől el a bajnoki cím, a december 10. után az első négy helyezett játszik az aranyéremért. Meg van az is határozva, hogy hány külföldi szerepelhet egy csapatban, hogy a helyiek is érvényesülhessenek.

Mi a szereped a pályán?

Középső középpályás vagyok, és ugyanaz a feladatom, mint eddig bárhol - 90 percig futnom kell föl és alá. Érezhető, hogy az indiai játékosok nincsenek hozzászokva a sok meccshez, ezért a bajnokik végén taktikailag felbomlanak a hadrendek. Ilyenkor kell nekem még többet futnom középen, de legalább ezzel is meg tudom mutatni a jó kondíciómat.

Vadócz itt Walter Pandianival (j) beszélget, még az Osasuna játékosaként Forrás: MTI/Villar Lopez

Milyen egy átlagos indiai drukker?

Nagyon lelkes, az indiai emberek alapból ilyenek. Kedvesek, mosolyognak, és néha ez átcsap olyan lelkesedésbe, ami már túlzó. Volt, hogy egy edzésünkre eljött ezer kissrác, és bizony ekkor volt először szükségünk a biztonságiakra, mert a fiúk annyira közel jöttek volna hozzánk a fotók és az aláírások miatt, hogy úgy kellett őket megállítani. Attól féltek, nem jut elég autogram. De egyébként is ez jellemzi az országot, mindenért nagyon tudnak rajongani, főleg, ha látnak valamilyen szokatlan dolgot.

Nagyjából mennyi aláírást adtál, amióta Indiában vagy?

Nem vagyok jó saccolásból, de a csuklóm meg az ujjaim rendesen beálltak utána. Indiában kis területen is rengeteg ember össze tud gyűlni, és ha odajönnek hozzánk, akkor annak biztos, hogy aláírás-osztogatás lesz a vége.

Úgy veszem ki a szavaidból, hogy élvezed a helyzetet.

Természetesen, ez is volt a célom, tetszik, hogy sok meccset játszhatok, miközben egy új kultúrát ismerhetek meg.

Csapattársad, a nigériai Omagbemi 2008 és 2010 között az NB I-ben futballozott. Beszéltetek erről?

Igen, Dudu magától jelentkezett, még magyarul is köszöntött, először meg is lepődtem. Ő még akkor játszott a Debrecenben, amikor a Loki a BL-ben szerepelt, jót nevettünk egy-két dolgon, mondott pár műhelytitkot.

Telkiben, a válogatottal Forrás: MTI/Illyés Tibor

Milyen formában van 37 évesen a legnevesebb Pune-játékos, David Trezeguet?

A kaput azért még felismeri, tud mutatni egy-két dolgot. Nincs ezen mit csodálkozni, néhány döntőben már láthattuk játszani.

És mi a helyzet Del Pieróval? Nemrég kritizálták az indiai sajtóban, hogy nem megy neki a játék.

Nem figyeltem, hogy mit játszik, de két meccs múlva a Delhi Dynamos lesz az ellenfelünk, majd akkor meglátjuk, hogy mennyire veszélyes.

Szerinted volt reális esély arra, hogy a Honvédba igazoljon? India előtt épp Kispesten tréningeztél.

Azt nem tudom, mennyire volt reális, viszont azt sem tudom, hogy milyen cél vezérelte a klubválasztásnál, hiszen a Honvédban jól érzik magukat az olasz játékosok. De ő biztos, hogy Indiában is jól érzi magát, gondolom, szívesebben focizik háromnaponta, minthogy egy-egy hetet kelljen várnia egy bajnokira.

Az Indiába igazoló európaiak általában 30 év felettiek, te még alatta vagy, nem tartottad túl korainak az oda igazolást?

Vannak itt 25-26 éves játékosok is Európából, ráadásul egy hónap alatt sehol sem tudtam volna több meccset játszani, mint itt.

Hat éve a magyar-svéden Johan Elmander ellen Forrás: MTI/Földi Imre

De miért pont Indiába igazoltál?

Nyáron is sok lehetőségem lett volna, azóta is minden hónapban eligazolhattam volna valahová, de próbáltam a lehető legjobb lehetőséget kiválasztani. A téli időszakig több klubban is már csak két-három meccset játszhattam volna, Indiában minimum hatot-hetet, ezért mind a rövid távú, mind a hosszú távú terveimet tekintve India volt a legjobb döntés. Akik pedig korábban érdeklődtek, azokkal januárban újabb tárgyalásokat kezdhetünk, ők addig is nézni tudják a meccseimet. Eddig is olyan volt a pályafutásom, hogy ha egy helyen már nem láttam továbblépési lehetőséget, akkor új kihívásokat kerestem, India is beleillik ebbe a sorba.

Főképp, hogy ma már a magyar sporttévéken is látható az indiai bajnokság.

Azt hallottam, hogy a világ országainak 70 százalékában közvetítik a meccseinket, ezek szerint mi nem a maradék 30-ban vagyunk, ennek örülök. Az indiai foci rohamos léptekkel fejlődik, ezek alapján nem is tudom, hol a határ.

El tudod képzelni, hogy pár év múlva visszatérj?

Bármi elképzelhető. Ehhez az kell, hogy jó teljesítményt nyújtsak, mert akkor ezt később már nem tudják elvenni tőlem. Fontos, hogy jó benyomást keltsek, mert a hazámat is megítélik általam, nem mindegy, hogy mit gondol a liga egyetlen magyarjáról a több mint egymilliárd ember - vagy ennek akár csak a fele vagy a tizede.

Utoljára 2011-ben, a finnek ellen voltál válogatott. Megvan a terved, hogyan térhetsz vissza?

Úgy gondolom, még leszek válogatott, próbálok úgy felkészülni a klubomban, hogy a jó játékommal üzenjek a mindenkori kapitánynak, hogy itt vagyok, játszom. A magyarországi viszonyokhoz képest elég sok tapasztalatot sikerült már összegyűjtenem, és ez csak tovább bővülhet Indiában. Ennek megfelelően gőzerővel készülök arra, hogy válogatott legyek.