Az Afrika-kupán sem ez lesz az első alkalom, hogy a vakszerencse dönt. 1988-ban a csoportkör végeztével Algéria és Elefántcsontpart állt hajszálra ugyanúgy, végül a sorsolásnál az észak-afrikaiaknak kedvezett a szerencse, így Algéria folytathatta az egyenes kieséses szakaszban.
Csütörtök délután 16 órakor a helyi Hilton Malabóban eldől, Guinea vagy Mali jut-e tovább a 2015-ös egyenes kieséses szakaszba, de mielőtt ez megtörténik, fussunk át néhány hasonló eseten.
Az első hivatalos FIFA vébét megelőzően az olimpia számított a legnagyobb (vagyis az egyetlen) futballeseménynek, így a FIFA Uruguay második olimpiai győzelme után úgy döntött, rendez egy vigaszági versenyt Hollandiában.
Ez a teljesen értelmetlennek tűnő kezdeményezés létre is jött, a döntőbe a házigazda hollandok és Chile jutott be. A dél-amerikaiak a hajrában 2-2-re hozták a meccset, így dönteni kellett, mert újrajátszásról szó sem lehetett, a büntetőkre pedig még néhány évtizedet várni kellett. Így jött el az első pénzfeldobás, ami Hollandiának kedvezett, de a hollandok végül nagyvonalúan úgy döntöttek, Chilének adják a trófeát.
Még bőven az idegenben lőtt gólok szabályának bevezetése előtt Spanyolország hiába verte 4-1-re Törökországot az 1954-es világbajnokság selejtezőjében, a visszavágón a törökök 1-0-s sikere pont ugyanannyit ért. Mivel ebben a selejtezőcsoportban csak ez a két csapat szerepelt, a FIFA újrajátszást rendelt el.
Azonban a római meccs is döntetlennel (2-2) zárult, így a felek kénytelenek voltak egy 14 éves olasz kisfiúra, Luigi Franco Gemmára bízni a döntést, aki annak köszönhette a felkérést, hogy édesapja a stadionban dolgozott. Luiginek bekötötték a szemét, és egy kalapból kellett két gömb közül kihúznia a továbbjutó nevét viselőt. A törököket húzta ki, akik így abban a szerencsében részesültek, hogy pályára léphettek az Aranycsapat ellen Svájcban.
A 60-as években a szovjeteknek remek válogatottjuk volt, nem csoda, hogy az olaszok citeráztak rendesen az 1968-as Európa-bajnokság elődöntője előtt. A szovjetek korábban a 66-os vébéről és a 62-es Eb-ről is kiütötték az olaszokat, így hiába volt Olaszország a házigazda, az elődöntő 0-0-s eredménye egyáltalán nem számított meglepetésnek.
A rossz időben, mély talajon lejátszott meccsen helyzetek sem nagyon voltak, így amikor 1968. június 5-én, este 9 tájban a két csapatkapitány és a két válogatott 2-2 kijelölt tisztviselője eltűnt a nápolyi San Paolo öltözőfolyosóján, síri csend telepedett a zsúfolásig telt arénára.
"A játékvezető elővett egy régi érmét, én pedig mély levegőt vettem, és azt mondtam, írás. Eltaláltam. Úgy rohantam fel a pályára, mint akit üldöznek, és amint a nézők megláttak, óriási ünneplés kezdődött – emlékezett vissza a thrillerre Giacinto Facchetti, az olasz válogatott és a kor legnagyobb csapatának, a Grande Internek a csapatkapitánya.
Az megvan, hogy a meglehetősen rossz emlékű 90-es vébé egyik legemlékezetesebb jelenetét (A Rudi Völler tetűlétráján landoló Rijkaard-sercintésre gondolunk) is a szerencsének köszönhetjük? Az utolsó igazán jó angol válogatott megnyerte a csoportját Hollandia és Írország előtt, amelyek ugyan szintén továbbjutottak (egyikük legjobb csoportharmadiként), de nagyon nem volt mindegy, hogy hányadik helyen.
Az akkor még a FIFA második embereként fungáló Sepp Blatter közvetlenül a római meccs után előkapott két urnát és négy narancssárga (az írek biztos reklamáltak volna, ha nem nyernek) gömböt, amikbe a csapatok nevei, és a kettes és hármas számok kerültek. Egy helyi hostess húzta ki a gömböket, és kiderült, hogy a szerencse Írországnak kedvezett.
Ez egyébként azért nem volt mindegy, mert míg a győztes írek büntetőkkel kiejtették Romániát az egyenes kieséses szakaszban, addig a hollandok kikaptak az NSZK-tól.
Az 1964/65-ös Bajnokcsapatok Európa Kupájában alaposan kimaxolták a pénzfeldobósdit a csapatok. Az első fordulóban mindjárt két továbbjutás is így dőlt el: az Anderlecht a Bolognát, a Dukla Praga a Górnik Zabrzét ejtette ki a vakszerencsének köszönhetően. És itt még nem volt vége, a sorozat egy drámaibb szakaszában jött a következő pénzfeldobás.
A negyeddöntőben a Liverpool és a Köln oda-vissza 0-0-ra végeztek, így semleges helyszínen (Amszterdamban) újra összecsaptak a felek, és bár a Pool 2-0-ra vezetett, a németek kiegyenlítettek, így jöhetett az újabb pénzfeldobás. A Pool kapitánya, Ron Yeats a fejre szavazott, és igaza lett, így az angolok játszhattak az elődöntőben a későbbi győztes Interrel.
