Tíz meglepő ténnyel búcsúzunk az Aranycsapattól

Ki nevezte el Aranycsapatnak? Tényleg négy évig veretlen volt? Valóban egy otthon veretlen angol csapatot győzött le 6:3-ra az évszázad meccsén? Hogyan kaphatott ki az 1954-es vb-döntőben? Igaz, hogy Buzánszky Jenő távozott utolsóként a csapattagok közül az élők sorából? Nem biztos, hogy mindent jól tud az Aranycsapatról.

Benedek Szabolccsal, a Focialista forradalom című regény szerzőjével kerestük a választ az Aranycsapat körüli mítosz néhány, talán kevésbé ismert kérdésére.

Vannak-e még élő tagjai az Aranycsapatnak?

A szorosan vett Aranycsapaton a klasszikus, angolok elleni 6:3-as meccsen győztes együttes felállását értjük, amelyből ma - Buzánszky Jenő minapi halála óta - már valóban senki sem él. Ugyanakkor a Grosics - Buzánszky, Lóránt, Lantos - Bozsik, Zakariás - Budai, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor felállású csapat csupán négy alkalommal lépett pontosan ugyanebben az összeállításban pályára, és akkor sem játszotta így végig a mérkőzést. Azok közül, akik még szerepeltek az 1950-es évek első felében a válogatottban vagy mondjuk tagjai voltak az 1954-es vb-keretnek, köztünk van Tóth II József (gólt rúgott az angoloknak a pesti 7:1-es visszavágón, két meccsen játszott a vb-n) és Várhidi Pál, aki ott volt a svájci vb-n, de egyszer sem lépett pályára, a válogatottban csak 1954 őszén mutatkozott be.

Szepesi György, a sikerek rádiós kommentátora és Sándor Károly (Csikar), aki nem volt tagja az Aranycsapat klasszikus összeállításának (2007) Forrás: MTI/Földi Imre

A korszak magyar válogatottjában olyan kiválóságok is pályára léptek még, mint Börzsei János, Csordás Lajos, Dalnoki Jenő, Faragó Lajos, Fenyvesi Máté, Kárpáti Béla, Machos Ferenc, Sándor Károly, Szojka Ferenc, Tichy Lajos, Tóth Mihály - közülük már csak Faragó és Fenyvesi él.

Ki nevezte el?

Az Aranycsapat elnevezést a magyar sajtóban Szepesi György használta először, az 1953. május 17-ei olasz-magyar meccs (0:3) után, ekkor avatták fel a római olimpiai stadiont, és ezzel hódította el a magyar válogatott az Európa-kupát (kvázi az Eb elődjét). "Mellettem állt az asszisztensem, az Olaszországban is légióskodó Sárosi Béla, és mondom neki, hogy kellene egy név, akkor ugrott be, hogy nevezzük Aranycsapatnak, mivel nincs még egy ilyen csapat" - árulta el az Origónak adott tavalyelőtti interjújában a híres sportriporter, Szepesi György.

Tényleg négy évig veretlen volt?

Sokan úgy emlékeznek az Aranycsapatra, mint arra a válogatottra, amely 1950. május 14. (5:3-as vereség Bécsben az osztrákoktól) és az 1954. július 4-én játszott berni vb-döntő között egyetlen mérkőzést sem veszített el. Ez az állítás sokáig igaz is volt, mígnem 2000-ben a Magyar Labdarúgó Szövetség úgy döntött, hogy további két, 1952-ben rendezett mérkőzést hivatalosnak ismer el. A Moszkva-válogatott elleni két meccs egyikén, 1952. május 27-én az Aranycsapat kikapott - két szovjet gólra Puskás Ferenc csak 0:2 után, az 56. percben válaszolt -, így 15 éve már nem beszélhetünk négyéves veretlenségről. A szovjet, illetve a jogutód orosz szövetség ugyanakkor sohasem ismerte el ezt a két meccset válogatottak közötti összecsapásnak.

Ilyen mezben játszott az Aranycsapat Forrás: MTI/Jászai Csaba

Miért kaptunk ki esélyesként a vb-döntőben?

Benedek Szabolcs tavalyelőtt szövegíróként közreműködött az Egy döntő pillanat című dokumentumfilm elkészítésében, amely a vb-ezüstérem utáni zavargásokról szól. A forgatás alatt sokat beszélt Grosics Gyulával és Buzánszky Jenővel. "Utólag visszatekintve megkockáztatom, hogy ha nem is törvényszerű volt, de nagy meglepetésnek se mondanám a vb-döntős vereséget. A nyugatnémetek a magyarok elleni első meccsen pihentették a csapat egy részét, csoportmásodikként a könnyebbik ágon mentek tovább. Sepp Herberger nagy stratéga volt, nem véletlenül volt összesen húsz évig szövetségi kapitány. A magyarok a vb-ezüstérmes Brazíliával és a világbajnok Uruguayjal kerültek össze. Voltak szervezési hibák is, így a szállás nem megfelelő megválasztása, és az se jött jól, hogy mindenki borítékolta a magyar győzelmet - maguk a játékosok is" - az író ezt szűrte le az akkor hallottak alapján.

Így festett hat éve a Puskás Ferenc emlékére a Magyar Posta és a Lemezbörze című lap által közösen kiadott bélyeg Forrás: MTI/Balaton József

A magyar csapat tagjai annyira elkeseredtek, hogy az érem átvételével sem sokat törődtek. Puskás egy dobozban behozta az érmeket az öltözőbe, és azt mondta, vigyen belőle, akinek kell, de nem mindenki vett. Olyan is volt, aki később szabadult meg a kellemetlen emléktől - így lehetséges, hogy egy ismert magyar sportújságíró ma többet is őriz az érmek közül.

Mi lett a névvel?

A vb-döntős vereség után valamelyest kikopott az Aranycsapat elnevezés, párhuzamosan azzal, hogy a politika is elfordult a válogatottól, a játékosok már nem voltak a hatalom kegyeltjei 1954 nyara után. Hofi Géza viszont az emlékezetes kabarémonológjában már ismét Aranycsapatról beszélt 1972-ben. A név időleges eltűnéséről Szepesi György is beszélt az Origónak: "A vb-döntős vereség túl fájdalmas volt, nehezen viseltük el, és úgy gondolom, azt a vereséget az egész magyar futball azóta sem tudta elviselni".

Mi volt a csapat sikerességének a titka?

Benedek szerint az Aranycsapatnak a védelem volt a legsebezhetőbb pontja. A magyar szakvezetés ugyanis hátrahúzta Hidegkuti Nándort, ezzel majdnem eljutott a nem sokkal később a brazilok által diadalra vitt 4-2-4-es felálláshoz, azt a lépést azonban már nem tették meg, hogy a védelembe a középpályáról hátratoljanak egy embert. Zakariás inkább védekezett, de nem volt igazi védő. A sikerszéria titka az volt, hogy a magyarok a támadósorban lévő világklasszisaik révén rendre több gólt rúgtak, mint amennyit kaptak.

Miért nem igazolt Buzánszky Budapestre?

Buzánszky klasszikus jobbhátvédet játszott, felfutásokkal és előrepasszokkal kiszolgálta a támadókat, nagy területen mozgott. Ő volt az egyetlen vidéki a csapatban. Hívta őt a Bp. Honvéd, ám maradt Dorogon, amely akkoriban bányászváros volt, kiemelt jelentőségű település, a juttatások mellett magas presztízsűnek számított bányászvárosban élni és bányászcsapatban játszani. A 6:3 után a tatabányai bányászok külön táviratban köszöntötték Buzánszky Jenőt.

Origo-interjú Buzánszky Jenővel 2011-ben Dorogon. A jobbhátvéd volt az Aranycsapat egyetlen vidéki tagja Fotó: Mudra László

Tényleg 90 évig verhetetlen angolokat győztünk le?

Az 1953. november 25-ei 6:3-at részben azért tekintik a magyarok az évszázad mérkőzésének, mert ekkor kapott ki hazai pályán először az angol csapat, 90 évnyi veretlenség után. Ez azonban nem egészen igaz. Az angol szövetség valóban 1863-ban alakult meg, de a csapat csak kilenc évvel később - a világ első válogatott focimeccsén - játszotta az első mérkőzését Skócia ellen. De 81 évig sem volt veretlen otthon, mert 1949-ben kikapott az írektől Liverpoolban 2:0-ra, két évvel később, a Wembleyben pedig 3:2-re a skótoktól. Ez persze semmit sem von le a magyar válogatott érdemeiből, főleg úgy, hogy a meccset az angol sajtó már a találkozó előtt az évszázad mérkőzésének nevezte.

Kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci - ki mondta?

A legenda szerint Puskás Öcsi mondta ezt a mondatot, amikor a válogatott 1952 szeptemberében 4:2-re győzött Svájcban, úgy, hogy a hazaiak tizenegy perc után már 2:0-ra vezettek. Hofi Géza feldolgozása szerint Puskásék akkor kezdtek el focizni, amikor a szövetségi kapitány, Sebes Gusztáv jelezte a csapatkapitány sokszor idézett szavaira reagálva, hogy mégis van pénz. Sebes Gusztáv azonban Hámori Tibor Puskásról írt életrajzi könyvében (Legenda és valóság, 1982) azt mondja, ő ilyet sem Svájcban, sem máshol nem hallott Puskástól. Ugyanebben a kötetben - emlékeztet Benedek - Puskás úgy emlékezik, hogy mondott ehhez hasonlót, de az arra vonatkozott, hogy ha profik lennének, akkor több pénzt kapnának, és emiatt többet is várnának el tőlük.

Puskás ebben focizott az 1952-es helsinki olimpiai döntőben Forrás: MTI/Beliczay László

Erre Buzánszky Jenő az Origónak adott 2011-es interjújában így emlékezett vissza. "Lehet, hogy mondta, de akkoriban nem ezen múlott. A klubmeccseken volt prémium, a Honvédnál például kétszáz forint, de akkor nem lehetett reklamálni, hogy tetszik vagy nem tetszik az összeg, a játékos örült, hogy focizhatott. Amikor külföldre mentünk, soha nem tudtuk, hogy mennyiért játszunk, de abban az időben nem is a pénz volt a lényeg, hanem az eredményesség. Annyit tudtunk, hogy nyerni kell, és akkor lesz pénz. A meccs után bementünk az OTSH-ba, egy hét múlva jelentkezni kellett, kaptunk egy takarékkönyvet, és annyi volt benne, amennyi. Aztán a Jóistenhez lehetett menni panaszra, hogy tetszik-e, vagy nem tetszik. A pénz nem volt létkérdés, mert mindenkinek munkahelye is volt. Engem hívtak Csepelre, hívtak a Honvédba is, ahová aztán átvezényeltek, és két hónapig gyóntattak, de a bányászat erősebb volt, mint a hadsereg. Ha én azt mondtam, hogy nem, és ha egy dorogi azt mondta, hogy nem, akkor ezt elfogadták. Nekem főhadnagyi rangot ajánlottak 1800 forintos fizetéssel, ami akkor már jó pénz volt, de én akkor itt már kétezren fölül kerestem."

Mennyit ért az olimpiai győzelem?

Mivel az olimpián a korabeli szabályok szerint csak amatőr sportolók vehettek részt, nagy előnyben voltak a szocialista országok. Az államszocializmus nem ismerte a profi futball fogalmát, a magyar játékosoknak is egytől egyig volt - papíron - munkahelyük, így ezek a válogatottak a lehető legerősebb összeállításban léphettek pályára. Részben ez az oka, hogy 1952 és 1980 között csak a szocialista blokk országai szereztek olimpiai aranyérmet labdarúgásban. Az 1952-es döntőben Jugoszláviát sikerült Puskáséknak legyőzniük, de később az úgynevezett B válogatottal is sikerült két aranyat (1964, 1968) és egy ezüstöt (1972) besöpörni. Igaz, az utóbbi három eseményen lejátszott meccsek már nem számítanak bele a hivatalos válogatott statisztikába - az 1952-es találkozók azonban még igen.