A második világháború idején a jelenlegi Terezin város területén működő theresienstadti koncentrációs tábort nem a megsemmisítés, hanem munka céljára hozták létre. Az egykori erőd alatt húzódó kazamatarendszerben a náci birodalom egyik legfontosabb hadi üzeme működött, a várost pedig arra használta a Harmadik Birodalom, hogy a világnak megmutassa, milyen jól bánik a zsidókkal.
Így fordulhatott elő, hogy Theresienstadtban színházi előadások lehettek, zeneszerzők dolgozhattak, és megszervezhették a helyi futballbajnokságot.
A gettóliga utolsó életben lévő szereplőjét, a 94 éves, jelenleg az izraeli Askelonban élő Peter Erbent a Die Zeit internetes kiadása szólaltatta meg. Erben többek között arról mesélt, hogy néha több ezren is szurkoltak a csapatoknak, és a mérkőzéseken nem volt szabálytalanság.
Az idős férfi – akinek három gyermeke, kilenc unokája és tizenkét dédunokája van – mappákban gyűjtötte össze az emlékeket, újságkivágásokat, képeket, dokumentumokat, hogy sose merüljön feledésbe a Liga Terezín, azaz a theresienstadti gettó bajnoksága.
Első hallásra kicsit abszurdnak tűnik, hogy az emberek futballoztak a gettóban, de Erben szerint ez természetes volt. "Nem éreztem magam rabnak. Tudtam, hogy gettóban kell maradnunk, de azt hittem, ha a háború véget ér, akkor mi is megyünk haza" – mesélte.
A hétezer fősre tervezett városban 60 ezren zsúfolódtak össze, muszáj volt találni valamit, ami összetartotta őket. Ez volt a futball. "A játékosokat ünnepelték, a meccseket több ezren figyelték, a fiatalok cikkeket írtak a látottakról, engem pedig mindenki ismert" – büszkélkedett Erben.
Még a Gestapo emberei is tapsoltak, még fogadásokat is kötöttek. Úgy tűnt, a nácik egy-egy futballmérkőzésben nem láttak semmilyen kockázatot.
Olyannyira, hogy a gettóban a labdarúgás is a náci propagandát szolgálta. Joseph Goebbels propagandaminiszter parancsára még filmet is forgattak Der Führer schenkt den Juden eine Stadt (A Führer egy várost ajándékoz a zsidóknak) címmel. Ebből nem hiányozhattak a futballmeccsek felvételei sem, de Erben úgy emlékezett, neki meg kellett jelennie egy táncjelenethez is a barátnőjével.
Ugyan a Vöröskereszt 1944. júniusi látogatásának idejére kitakarították a gettót, a lakosok rendes ételeket kaptak, a boltok és kávéházak kinyitottak, de ez csak a nagyvilág megtévesztését szolgálta. Theresienstadt lakosságát ősztől elhurcolták a megsemmisítő táborokba.
"A tizenkét csapat lassan hatra apadt, de mi nem féltünk a haláltól. Nem is gondolkodtunk azon, hogy a pusztulás veszélyeztetne bennünket" – mondta Erben, akit szintén 1944-ben vittek el Auschwitzba. Ő végül túlélte a haláltábort.
Erben a Német Labdarúgó-szövetség felkérésére többször tartott már előadást fiataloknak, akiknek mesélt az életéről. "Nagyon nehéz volt a túlélés. De meggyőződésem, hogy én a gettók és a koncentrációs táborok terméke vagyok."
A gettóligáról 2012-ben Mike Schwartz és Avi Kanner forgatott 52 perces dokumentumfilmet.