Messi gól nélkül is nyerőember volt

A Juventus kihozta magából a maximumot, az utolsó percig nyílttá tudta tenni a Bajnokok Ligája döntőjét, gólnullon tartotta Messit is, mégsem kérdés, hogy megérdemelt a Barca 3–1-es sikere. Ez a csapat már nem csak tikitakázik: remekül használja a keresztlabdákat, és a klasszisok cselezni sem félnek. Elemzés.

Az előzetes várakozáshoz képest egyik kezdőcsapatban sem volt változás, mindkét edző a legerősebb összeállításban játszatta csapatát, talán attól eltekintve, hogy a vádlisérülést szenvedő Chiellini helyett Barzagli került be a védelem közepébe.

Juventus (4-3-1-2) vs. Barcelona (4-3-3) Forrás: Origo

A mérkőzés is úgy indult, ahogy azt várni lehetett: mindkét csapat próbálta nyomás alá helyezni a labdás embert, és gyorsan befejezni a támadásokat. Az első helyzethez percek sem kellettek, de Tévez átlövése nem talált kaput. A túloldalon viszont a Barcelona azonnal betalált.

June 6, 2015

Bár a gól előtt a katalánok összes mezőnyjátékosa labdához ért, maga a találat alig néhány húzásból született. Messi hajszálpontos keresztlabdája után Neymar futtatta üres területre Iniestát, a centerezés után pedig Rakitic az üres kapuba passzolt.

A Barcelona vezető gólja (1-0) előtti szituáció Forrás: Origo

Furcsa módon Vidal és Pogba is helyezkedési hibát követett el a gól előtt: mint a felvételen látszik, noha mindkettőjüknek a kapuhoz vezető legrövidebb utat kellene védeniük az emberük belső oldalán, kívülről fognak pozíciót a támadók mellett,

és mindketten le is maradnak egy-egy ütemmel.

A bekapott gól nagyon megfogta a Juventust, a játékosai sorozatban követték el a technikai és átadásbeli hibákat, a legkritikusabb időszakot pedig sorozatos taktikai szabálytalanságokkal vészelték át. Különösen Vidal veszítette el a fonalat, félő volt, a dél-amerikai nem éri meg a félidőt sem a pályán – őt aztán Allegri a második félidőben nagyon okosan hozta le Pereyra helyett a pályáról.

A Juventus annyit szabálytalankodott az első 30 percben, mint aztán a meccs hátralévő részében összesen (12-12). Az olaszok egyébként 24, a katalánok 12 faultot követtek el a meccsen. Forrás: FFT/Statszone

A szabálytalanságok megoszlásából az is látszik, hogy – különösen a meccs elején – a Juventus azonnal megállította a jobb oldalon meginduló Messit és Alvest, az olaszok védekezési fókusza eltolódott.

A Juventus mezőnyjátékosainak fele Messi és Alves közvetlen közelében van Forrás: Origo

Egy csapat kialakításakor egyáltalán nem ritka, hogy aszimmetrikus szerkezetre épül. 2010-ben Eto'o és Pandev volt az Inter két szárnya, az ellenfél Bayernnél Robben és Altintop, ordít a játékosok közti különbség. 2011-ben a MU-középpálya egyik szélén a született szélső, Valencia mozgott, a másikon Pak. 2012-ben a Chelsea jobb oldalán egy támadó (Kalou), a balon egy hátvéd (Bertrand) kapott helyet. A megoldások működtek is, hiszen a csapatszerkezet aszimmetriája tervezett volt.

A Juventus esetében azonban nem.

A pozitív és negatív keresztlabdák viszonya

Messit ugyan a gólszerzés szempontjából sikerült semlegesítenie Allegrinek Pogba és Evra hathatós segítségével, ám ennek az lett az ára, hogy a csapat egyensúlya felborult, és az oldalváltások után nehezen tudott rendeződni a – ahogy az első gólnál is. Ez a mintázat egyébként a Barcelona teljes idényére rendkívül jellemző volt, gólhelyzetek sokaságát alakították ki Messi keresztlabdái után.

Messi és a Barcelona keresztlabdái a mérkőzés során (kékkel a megtartott, pirossal az elvesztett labdák) Forrás: FFT/Statszone

A célzott keresztlabda

A minta egyértelmű: a Messire fókuszáló védelem ellen az argentin sokszor forgatta át a játékot a túloldalra. Emlékezetes eset volt percekkel a gól után, ahogy egy újabb keresztlabda után Neymar beadása Lichtsteiner kezéről vágódott le. (Az eset egyébként két okból sem ért tizenegyest: a szabálykönyv szerint ehhez szándékos mozdulat szükséges, ráadásul a bírónak mérlegelni kell a rúgó játékos és a kéz közötti távolságot. Lichtsteiner ha akarta volna, se tudta volna elvenni a kezét a labda útjából.)

A kikényszerített magas labda

A képről az is leolvasható, hogy a Barcelona összesen 38 keresztlabdával/hosszú indítással próbálkozott a meccsen. Ez már inkább a Juventus érdeme, hiszen ha Luis Enrique el is távolodott a Guardiola-féle tikitakától, az ellenük való játék egyik kulcsa még mindig az, hogy az ellenfél rávegye a katalánokat, emeljék fel a földről a labdát. Ez különösen látszik a hosszanti irányú labdáknál, amelyekből egyet sem tudott megtartani a Barca.

A Juventus elfoglalta a pálya közepét, ezzel sokszor arra kényszerítette a Barcelonát, hogy felemelje a labdát Forrás: Origo

Amíg azonban a pálya közepének uralása sokkal hatékonyabb taktika volt a Guardiola-féle Barcelona ellen, addig

Luis Enrique csapatának ez már kisebb problémát jelent.

Ha egyetlen dolgot kellene kiemelni, ami a legnagyobb különbséget okozza a Guardiola-korszak és a mostani triplázó csapat között, az az, hogy Luis Enrique nemcsak megengedi játékosainak, hogy egyérintő helyett sokat fussanak a labdával és cselezzenek, hanem egyenesen megköveteli tőlük. Guardiola utolsó évében (2011/2012) Messi, Pedro és Alexis Sánchez hármasa átlagosan 4,3 cselt mutatott be meccsenként.

Luis Enrique alatt Messi, Neymar és Suárez már 12,2-t, amit részben indokolhat a Neymar-Pedro csere, de a háromszoros különbségnek taktikai oka kell, hogy legyen.

A Juventus feltámadása

Egészen az első félidő végéig kellett várni, hogy az olaszok kiheverjék a bekapott gólt követő sokkot, amit Allegri azzal is igyekezett elősegíteni, hogy megcserélte Pogbát és Marchisiót.

Forrás: Origo

Ennek az volt az értelme, hogy Pogba kapott egy kis pihenőt Messin, ráadásul Allegri párba tette a fizikailag legerősebb középpályását az ellenfél (fizikailag) leggyengébbjével, Iniestával, aki ráadásul védekezésben se nem túl hatékony, se nem túl fegyelmezett. Ez azonban még nem vezetett eredményre.

A második félidőnek a Juventus sokkal gyorsabb játékkal és sokkal magasabbra tolt védelemmel látott neki – ez a rendszer azonban már nem tette lehetővé, hogy Pogba elkerüljön Messi közeléből, így visszacserélték a helyüket Marchisióval.

Allegri a fordulás után szinte a félpályáig tolta fel csapatát Forrás: Origo

A Juventus váltása azonnal magával hozta a meccs felszabadulását, mindkét kapu előtt sorozatban adódtak a lehetőségek: előkerültek Messi szólói, de a Juventus támadói is gyakrabban értek a kapu elé, és Morata egy sakk-mattra játszott helyzet végén egyenlített is.

Visszaütött a kockázat

Még mielőtt azonban az olaszok teljesen átvették volna a meccs irányítását, visszaütött az a kockázat, amit a ritmusváltás érdekében vállaltak, és Messi sokadik megindulását követő lövése éppen Suárez elé pattant ki Buffonról, aki megszerezte a tulajdonképpeni győztes találatot.

Bár a Juventusnak megvoltak a lehetőségei az egyenlítésre, igazi ziccert már nem tudtak kialakítani, a mérkőzés legvégén pedig Piqué szinte ugyanúgy harcolt meg két labdáért, mint Cannavaro a 2006-os vb-elődöntő utolsó másodperceiben, csak ezúttal Del Piero helyett Neymar volt a mindent lezáró gól szerzője.

Összességében a Juventus a végsőkig kiélezetté is izgalmassá tudta tenni a meccset, állva halt meg, de a Barcelona

egyénileg és csapatként is a világ legjobbja volt a 2014/2015-ös idényben, és ezt a BL-döntőben is bizonyítani tudta.

A korábbi BL-elemzéseinket itt tudja elolvasni.