Barátságos válogatott labdarúgó mérkőzés:
Magyarország-Litvánia 4-0 (4-0) - Élő közvetítés
Debrecen, 5200 néző, V: M. Zelinka (cseh)
Magyarország: Dibusz (Király, 46.) – Szolnoki, Fiola (Szélesi, 46.), Lang, Forró (Leandro, 46.) – Stieber Z. (Varga R., 46.), Simon Á., Tőzsér, Dzsudzsák – Nikolics (Németh K., 46), Priskin (szalai, 46.), Szövetségi kapitány: Dárdai Pál
Litvánia: Klevinskas – Andriuskevicius, Klimavicius, Mikuckis, Vaitkunas – Kazlauskas, Panka, Chvedukas, Cesnauskis – Sirgedas, Matulevicius, Szövetségi kapitány: Igoris Pankratjevas
Gól: Stieber (15.), Dzsudzsák (20.), Nikolics (29.), Priskin (30.)
Sárga lap: Priskin (43.)
Nem hozta tűzbe-lázba a debrecenieket a litvánok elleni felkészülési mérkőzés, bár a rendezők szerint 6500-7000 jegyet adtak el, a stadionban alig ötezren várták a felkészülési meccset. Egy futballmeccs alapvető kellékei közül hiányzott tehát a tét és a hangulat, végig lehetett hallani a játékosokat a pályán.
Klasszikus B-közép, azaz mezbe bújt, dobokkal és dudákkal felszerelt, a meccsen végig szurkoló társaság ezúttal sem volt, és már a stadionon kívül sem az éveken át megszokott kép fogadta az ember. Nem álltak kígyózó sorok a testmeleg dobozos sört árulók csomagtartóinál, nem voltak artikulátlan hangon ria-riázó szurkolók, és az első szotyiárus kempingasztalához is legalább 50 méterre meg kellett közelíteni a stadiont.
„Én győzelmet várok a… a litvánok ellen” – puskázott a jegyére pillantva az unokájával érkező úr, de aztán kénytelen volt bevallani, hogy nem nagyon érdekli a meccs, csak a kilencéves Márk miatt jöttek ki, aki Gera Zoltánt szerette volna látni. Erre nem volt lehetősége, hiszen több kulcsjátékoshoz hasonlóan a Fradi támadója sem került a litvánok elleni kezdőbe.
Dárdai Pál nem akart fontos információkkal szolgálni a finn megfigyelőknek, ezért 4-4-2-es formációban, több tartalékjátékossal állt fel Litvánia ellen, és Szolnoki Roland személyében még abszolút újoncot is avatott. A magyar kapitány ráadásul már a meccs előtt közölte, hogy a szünetben hatot fog cserélni, így a mérkőzés egy nézők előtt zajló kétkapus edzésre emlékeztetett.
Az első ígéretes magyar helyzetre a 12. percig kellett várni, Dzsudzsák került a védelem mögé, jól gurított középre, de a középen érkező Stieber az előtte álló védőbe püfölte a labdát. Két perccel később gyakorlatilag ugyanonnan próbálkozhatott újra, csak annyi volt a különbség, hogy most egy beadás után továbbfejelt labda került hozzá.
És még annyi, hogy ezt levette, és ballal szép mozdulattal helyezett a jobb felső sarokba. Ez volt Stieber első gólja a magyar válogatottban. Öt perccel később már kettővel vezettünk, Dzsudzsák faultolták jó 30 méterre a litvánok kapujától. A sértett állt oda a labda mögé, és látta, hogy rosszul állt fel a sorfal, így megpróbálta kapuba bombázni. Jól tette, a lassan reagáló Saulius Klevinskas mellett a bal alsóba süvített az életerős lövés.
Az első félóra végén jártunk, amikor Dzsudzsák egy gólpasszt is kiosztott, Nikolics Nemanja gyönyörű mozdulattal emelte át a litván kapust. A hangosbemondó még nem is végzett a közönség hergelésével, amikor már bent volt a negyedik:
Dzsudzsák támadta le a védőket, sikerült Priskin Tamás elé pöckölnie, a győri csatár pedig 11 méterről higgadtan passzolt a kapuba. Négy gólt utoljára San Marinónak rúgtunk egy félidő alatt.
A félidő végére összekapta kicsit a védekezését a dermesztően gyenge csapatnak tűnő Litvánia, így több gólt már nem kapott a szünetig. A második félidőre a jövő embereinek nehezen mondható Király Gábor, Szélesi Zoltán és Lendro mellett Németh Krisztián és Szalai Ádám is, de a csapat továbbra is féltő gonddal őrizte a finn szemek elől, hogy mire képes. Hosszú időn át a legszebb megoldás egy játékon kívül Dzsudzsák-labdalevétel volt.
A szünet után a játék a hangulat szintjére ült, már helyzeteket sem nagyon sikerült kialakítani, pedig a litvánok nem lettek jobbak. Még Dzsudzsáknak is legalább 4-5 beadása szállt át magasan a középen érkezők feje fölött, pedig az első félidőben még pörgött a kapitány, aki két gólpasszt és egy gólt jegyzett az első félórában.
A hajrához közeledve életjeleket adott a közönség: szórványos füttyszó hallatszott a lelátóról, de elég volt egy ígéretes Németh Krisztián-helyzet, és egy utolsó passzon elhaló támadás, és máris újra csöndbe borult a Nagyerdei stadion. A 86. percben Király furcsa mozdulattal védett egy életerős litván kísérletet, Németh pedig parádés sarkazással indított el egy támadást, ezen kívül más már nem fért a 90 percbe
Ez már így is maradt a végéig, a magyar válogatott az első félidőben a meccstől, és talán kicsit a játéktól is elvette a litvánok kedvét, akik a 20-25 percet futballozó magyar csapatnak sem tudtak méltó ellenfelei lenni.
