A két világháború között, majd 1945 és 1956 után rengeteg magyar, köztük sok sportoló is külföldön kereste a boldogulást. Akár önszántukból mentek, akár menekültek, a hazájukhoz való ragaszkodásukat sokan magyar sportklubok alapításával során próbálták kifejezésre juttatni. Rengeteg olyan futballcsapat alakult világszerte, amelynek már a nevét látva is biztosak lehetünk abban, hogy magyar gyökerű.
A legismertebb történet a Barcelona klasszisához, Kubala Lászlóhoz kapcsolódik. Az 1927-ben Budapesten született futballista játszott a Ferencvárosban, a Slovan Bratislavában és a Vasasban, miközben a magyar és a csehszlovák válogatott mezét is magára húzhatta. 1949-ben aztán disszidált, és előbb Olaszországban, majd Spanyolországban próbált magának csapatot találni, ami már csak azért sem volt könnyű, mert az itthoni szövetség elérte a FIFA-nál, hogy Kubalát egy évre eltiltsák.
Így aztán Kubala több más, hasonló státusban lévő magyar, illetve kelet-európai labdarúgóval együtt létrehozta a Hungária FC nevű csapatot, amellyel több gálamérkőzést játszott Spanyolországban.
Végigverték a világot.
Többek között legyőzték a Bernabéuban a Real Madridot, az Espanyolt, illetve az 1950-es vb-re készülő spanyol válogatottat, amely végül negyedik lett a brazíliai világbajnokságon. A Hungária FC edzője Kubala apósa, a szlovák Ferdinand Daucík volt. Lánya, Anna Viola még 1947-ben ment férjhez Kubala Lászlóhoz.
Angliában az első világháború idején a magyar hadifoglyok alapítottak csapatot a Man-szigeten, és több mérkőzést is játszottak.
Franciaországban működött a Paris Hungaria, amelynek leghíresebb játékosa a 13-szoros jugoszláv és kétszeres magyar válogatott, egykori ferencvárosi és bolognai csatár, Sipos Vilmos volt.
1923-ban ugyancsak Párizsban alapították meg az Unite SC Hongrois de Paris nevű csapatot (röviden Unite vagy Les Hongrois de Paris), amely negyven éven át működött, volt úszó- és természetjáró-szakosztálya is. Itt kezdte pályafutását 12 évesen a későbbi hatszoros francia válogatott csatár, Jean-Claude Bras, akit leginkább onnan ismerhetünk, hogy a kilencvenes években megpróbálta megszerezni a Ferencváros futballcsapatát, illetve a stadiont és az azt körülvevő területeket.
Svájcban több ilyen klub is működött, talán a bázeli volt a legsikeresebb. A csapatot 1956-ban a liestali menekülttáborba kerülő magyar futballisták alapították, egyik első vezetője az FTC egykori ifijátékosa, Kriván Dezső volt.
Erről a csapatról a Daniel Schaub és Florian Raz által írt, tavaly decemberben az Északnyugat-svájci Labdarúgó Szövetség megalakulásának 75. évfordulójára megjelent könyv (75 Jahre Fussballverband Nordwestschweiz 1939-2014) is megemlékezett. A Hungária SC volt ugyanis az első olyan, csak külföldiekből álló klub, amelyet a szövetség 1958-ban a tagjai közé fogadott.
Tavaly májusban a Tageswoche nevű svájci hetilap is írt a mai napig működő, de már csak az öregfiúk-bajnokságban induló klubról. A cikket jegyző Kerekes András, a csapat tagja éppen a fiatalok hiányára panaszkodott.
"A csapat 1958 őszén a 4. ligában kezdett. Az első szezonban sikerült egy osztályt feljebb lépnünk, ahol 1974-ig maradtunk. Sajnos nagy probléma, hogy hiányoznak a fiatal játékosok.
A második generációs bevándorló magyarok már teljesen asszimilálódtak, és inkább a svájci barátokkal, helyi csapatokban futballoznak"
– olvasható a cikkben.
Ahogy az átlagéletkor 45 fölé emelkedett, a játékosok úgy döntöttek, már csak a veteránbajnokságban indulnak. "Nagy aggodalomra ad okot a jövőre nézve, hogy meddig bírunk még futballozni" – írta Kerekes András.
Az Egyesült Államok szinte minden magyarlakta városában alakultak klubok. A Dénes Tamás, Peterdi Pál, Rochy Zoltán és Selmeci József által írt Kalandozó magyar labdarúgók című könyv rengeteg nevet felsorol. Eszerint 1920 és 1930 között Amerikában volt Balaton, Bányász, Botond, Budapest, Duna, Erdély, Fehér Sasok, Ferencváros, Fradi, Kossuth, Magyar Munkás, Munkásotthon, Piros-Fehér-Zöld és Puszta elnevezésű csapat is.
A leghíresebb az 1920-ban alapított New York Hungaria lett.
A csapat csatlakozott a német-amerikai futballszövetséghez (German-American Soccer League), és hamarosan Magyarországra is eljutott a híre: 1947. augusztus 21-én New Yorkban a mexikói túráról hazafelé tartó Ferencváros 12-1-es vereséget mért rá.
A New York Hungaria egészen addig nem ért el komoly sikereket, amíg 1958-ban össze nem olvadt a Yorkville Hungariansszel. Akkor viszont elindult a nagy sikersorozat, a csapat ötször is megnyerte a bajnokságot, az 1962-es US Open-kupával pedig
kiharcolta a jogot, hogy indulhasson a CONCACAF Bajnokok Kupájában.
Ekkor a legendás Fradi-kapus, a későbbi amerikai szövetségi kapitány, Henni Géza volt az edző, és a vezetésével a New York Hungaria az első olyan amerikai csapat lett, amely meccset tudott nyerni a sorozatban. A mexikói Deportivo Oro elleni idegenbeli 3-2-es siker után otthon a 2-2-es döntetlen is elég volt – érdekesség, hogy a csapat mind az öt gólját Máté András szerezte. A második fordulóban aztán a későbbi döntős Chivas Guadalajara erősebbnek bizonyult (0-0, 0-2).
Kanadában is a Hungária név domináns, a montreali HSC-t (Hungaria Social Club) 1928-ban alapították, a Hungaria Ferencváros 1949 óta működik, 1973-ban a bajnokságot és a Nemzeti Kupát is megnyerte. A klub elnöke, Kontos (Köntös) Ferenc tavaly, nyolcvanévesen halt meg, neki meghatározó szerepe volt a fradista emigránsok által alapított egyesület működtetésében.
A windsori Hungária 1972-ben nyert bajnoki címet az Ontario Ligában, a calgaryi Hungária 1958-ban megnyerte az Edmonton-Calgary Interliga küzdelmeit, Hamiltonban a United Hungarians 30 év alatt hatszor lett területi bajnok, Vancouverben pedig a Turul SC nyert egy-két kisebb nyári kupát. Észak-Amerikában ma is számos kisebb magyar egyesületben játszanak a helyi közösségek tagjai.
FTC-Hungría
1983-ban a Népsport adott hírt arról, hogy Peru fővárosának egyik kerületében San Augustino ifjúsági csapata felvette az FTC-Hungría nevet. A limai fradisták levelet írtak a Ferencvárosnak, fényképeket kértek a zöld-fehérek felnőtt és ifjúsági együtteséről. Az Üllői útról hamar elment a válaszlevél, a magyar klub fotókat, csapatzászlót, jelvényeket, sőt a Fradi-induló lemezét is elpostázta a dél-amerikai névrokonoknak.
Ausztráliában megkerülhetetlen klub a sydneyi St. George Budapest, amelyet a második világháború után alapítottak magyar emigránsok. 1950-ben Ferencváros SC, egy évvel később Európa, 1957-ben Budapest SC volt a neve, jelenlegi elnevezését 1963-ban kapta.
A csapat háromszor megnyerte Új-Dél-Wales állam bajnokságát (1972, 1976, 1982), és legendás edzője, a későbbi ausztrál szövetségi kapitány, Árok Ferenc vezetésével 1983-ban országos bajnok lett – a keretben még egy magyarral, az Egyetértés és az MTK egykori játékosával, Koritár Lajossal.
Ugyancsak magyar emigránsok alapították 1957-ben a Melbourne Hungaria SC-t, amely hamarosan az egyik legerősebb lett Ausztráliában. 1967-ben megnyerte Victoria állam bajnokságát és az Ausztrál Kupát. A klub legnagyobb sztárja a 61-szeres válogatott Abonyi Attila volt, aki 25 góljával még mindig az ötödik helyen áll az ausztrál válogatott örökrangsorában. A klub 1987-ben szűnt meg.
Egy másik nagyváros, Adelaide magyar klubja a Budapest nevet kapta, 1960-62 között sorozatban háromszor lett dél-ausztrál állami bajnok.
Még Ázsiában is működött magyar futballcsapat, 1923-ban például a Ferencváros nyerte meg a Fülöp-szigetek bajnokságát. Igaz, ennek a nyomát csak a futball történetével és statisztikáival foglalkozó szervezet, az RSSSF jóvoltából találtuk meg.
Forrás: Dénes Tamás, Peterdi Pál, Rochy Zoltán és Selmeci József: Kalandozó magyar labdarúgók (Aréna 2000, 1999)