"Egy új szakág azért biztosan lesz, pontosabban már van, de sokkal komolyabban fogjuk venni. Ez a nagypályás női labdarúgás. Ebben a sportágban abszolút realitásnak érzem egy, a Bajnokok Ligájába jutó csapat létrehozását és működtetését. Az előkészületek zajlanak, tanulmány készül a klub számára, hogy ez a humánerőforrás és a pénzügyi források terén milyen kötelezettségvállalást jelent. De ez hamarosan elkészül, véleményem szerint még idén neki is tudunk kezdeni, hogy felépítsük" - nyilatkozta Leisztinger Tamás a DVTK weboldalának.
Az Arago Holding öt éve jelent meg a miskolci és a diósgyőri sportéletben. "Ez alatt az öt év alatt okosabbak lettünk, és talán kicsit jobban is értünk a foci világához - ha egyelőre nem is olyan szinten, mint a szakma szerintem Magyarországon legjobbja, Szima Gábor, aki a harmadik-negyedik büdzséből csinált hétszer bajnokcsapatot.
Öt éve az volt a célunk, hogy feljussunk az NB I-be"
- mondta a focicsapatról a tulajdonos.
"Amikor először Diósgyőrbe jöttünk, szakadt az eső, és talán összesen 17 játékos edzett éppen. Hogy a fejlődés ilyen mértékű lesz, az meg sem fordult a fejünkben 2010-ben. Akkor odáig láttam, hogy egy meghatározott összegnél ne emésszen fel többet, a továbbiakat majd meglátjuk. Egyet tudtunk: nagyon szeretnénk feljutni, és hogy ez egy adott összegnél ne kerüljön többe" - folytatta, majd rátért arra, hogy milyen változások révén lett egyre ambíciózusabb a Diósgyőr. "A legnagyobb változtatás talán az új látványsport támogatási rendszer bevezetése volt. Ezzel
vége szakadt annak az évenkénti körforgásnak, hogy letelt egy év, elmegy a játékos, jön a játékos.
Tervezhetővé vált a rendszer. Erről, és például a Szerencsejáték Zrt.-től származó központi bevételekről annak idején álmodni sem mertünk."
A támogatások segítségével aztán elkezdődhetett az építkezés is, mint mondja, nemcsak a csapaté, hanem azt infrastruktúráé is. "Az igazi nagy változás az volt, amikor elhittem, elhittük, hogy itt generációknak tudunk valamilyen nyomot hagyni. És most nem a stadionról beszélek, hanem a klubházról és az utánpótlásközpontról."
A másik fontos feladat Leisztinger szerint a DVTK professzionális brandjének a felépítése volt.
Igazi kihívás egy városi csapatból megyei szintűt, majd a megyeiből egy régiós klubot megformálni, amely több sportágban is jelen van.
Ebben óriási az előrelépés az elmúlt időszakban. Készítettünk egy gyors számítást, amely szerint mára a DVTK-címer alatt hat sportág és az utánpótlással együtt több mint 1200 igazolt versenyző szerepel, de reményeim szerint néhány éven belül a 3000 főt is meghaladhatjuk. Öt évvel ezelőtt ez még elképzelhetetlen volt. Ezek a számok és a régiós jelenlét az, amely a DVTK brandhez egy kereskedelmi értéket is kapcsol, amelynek a hasznosítása további olyan bevételeket is generálhat, amelyet a klubba, az utánpótlásba, a szakmai stábba és a professzionális játékosokba visszaforgatva tovább fogja erősíteni és építeni a DVTK-t. A fentiek képezhetik egy hosszabb távú stratégia elemeit, amelyet a DVTK menedzsmentjével el is kezdtünk megvalósítani. Éppen ezért
rendkívül szerencsétlennek tartom, hogy sajnos még mindig vannak néhányan, akik próbálják ellentétbe állítani a DVTK család bizonyos sportágait.
Ez alapvetően hibás, és a DVTK érdekeivel gyökeresen ellentétes hozzáállás."
A labdarúgásban elért eredményekkel nem elégedetlen, a látvánnyal viszont igen. "Nagyon szeretnék látni egy élvezhető, jó futballt. A legnagyobb bajom az elmúlt évvel - nem kisebbítve annak érdemeit, és az azt megelőzőét -, hogy ha nyertünk, ha vesztettünk, a győzelemi eufóriát leszámítva nem játszottunk élvezhetően. Ez nagyon zavar.
Nem domináltuk a középpályát, nem voltak lövéseink, szóval, nem élveztem a futballunkat egyáltalán."
Az eredményt illetően egy nemzetközi kupaszereplésre jogosító hely elérésére vágyik - a csapat jelenleg hetedik -, noha tisztában van azzal, hogy a klubok költségvetéseit alapul véve a papírforma nem ezt diktálja. "Ehhez ma extrára van szükség, mert van a magyar bajnokságban legalább öt olyan csapat, amelynek már csak a támogatási rendszer miatt is nagyobb a költségvetése. És az egyéb kiváltságokról még nem beszéltünk. Gondoljuk csak meg, hogy a tavalyi első négy helyezettnek más külföldi-magyar arányt kell tartania. Persze, lehet ebből a helyzetből kirugózni, csak az már vállalhatatlan összegbe kerül.
Ennek ellenére, nagyon szeretnék egy negyedik helyet. A kérdés az, hogy kit tudunk magunk mögé utasítani.
Az ember fogja a kis kezét, és elkezdi számolni, hogy Fradi, Debrecen, Videoton. És akkor ott van az a hely, amit el tudok képzelni jelenleg."
Úgy véli, a költségvetést tekintve nem csak ez a három csapat van a Diósgyőr előtt, hanem a Puskás Akadémia és az Újpest is. "A büdzsénk jelenleg valahol az 5-6. helyen van" - jelentette ki.
Markáns véleményt fogalmazott meg az NB II-ről. "Attól tartok, hogy óriási lesz a nyomás az NB II-es csapatokon. A feljutás lehetősége a másodosztályban mindenki előtt ott lebeg, mint szamár előtt a sárgarépa. Szerintem az NB II-ben olyan öldöklő verseny lesz, hogy azt el sem tudom képzelni. Azzal ugyanis, hogy a tizenhat csapatos első osztály létszáma tizenkettőre csökkent, ez (az élvonalbeli részvétel) az NB I-es kluboknak erkölcsi és gazdasági értéket jelent. Ennek a körnek a része lenni komoly érték."
A teljes interjú itt olvasható.