Eredmény, Eb-pótselejtező, visszavágó:
Magyarország - Norvégia 2-1 (1-0) - az élő közvetítés
Budapest, Groupama Aréna
v.: Carlos Velasco Carballo (spanyol)
Magyarország: Király - Fiola, Guzmics, Lang, Kádár - Nagy Ádám, Elek (Pintér Á., 46.) - Lovrencsics, Kleinheisler (Németh K., 75.), Dzsudzsák - Priskin (Böde, 62.)
Norvégia: Nyland - Elabdellaoui, Hovland, Forren, Aleesami - Skjelbred (Berget, 81.), Tettey, Johansen, Elyounoussi (Pedersen, 46.) - Ödegaard (Helland, 46.), Henriksen
gól: Priskin (14.), Henriksen (83., öngól), illetve Henriksen (87.)
sárga lap: Nagy Á. (73.), Böde (81.), illetve Johansen (11.), Forren (65.)
A magyar válogatott 1986 óta nem járt labdarúgó-világeseményen, amit a szurkolók egyedi vérmérséklettől függően dolgoztak fel. Pesszimista magyar emberrel most azonban elvétve lehetett csak találkozni vasárnap 18-19 óra körül a ferencvárosi stadion környékén, ami természetesen annak köszönhető, hogy Bernd Storck válogatottja idegenben 1-0-ra legyőzte Norvégiát, így egy apró lépésre került a jövő évi, franciaországi Európa-bajnokságtól.
"Harmincöt éves vagyok, 15-20 éve járok magyar meccsekre, és sokan kérdezik, hogy miben bízok, miért szeretem ezt a magyar focit? Erre a válaszom, hogy
mennyire, de mennyire szeretnék én Puskás Öcsinek drukkolni, de most ez a mi csapatunk,
ezért értük szorítok, amennyire csak tudok" - mondta az Origo tudósítójának a meccs előtt másfél órával, sörrel a kezében a Vajdusz becenévre hallgató szurkoló. "Ha szarok vagyunk, én akkor is itt vagyok, mert magyar vagyok" - igyekezett fanatizmusát alátámasztani a szurkoló, aki szerint kutya kötelessége lenne mindenkinek a csapatot minden meccsen a győzelembe hajszolni, bárhogy is áll a magyar válogatott szénája.
A visszavágó előtt most nagyon jól állt, jöttek is a fogadkozások. "Kamionsofőr vagyok, és csak neked elárulom, ha az első emeleti ablakon kinézek, máris szédülök a tériszonytól. De most a cimborám azt mondta, ha kijutunk, vesz nekem egy repülőjegyet. És én arra fel is fogok szállni, csakis a magyar válogatott miatt!" - meséli Vajdusz barátja, Pönci, aki jól ismeri Franciaországot, hiszen egy évig ott koldult.
"Van két gyerekem és egy megértő feleségem, ha ezen múlna, én újra kimennék koldulni, és 3-4 nap alatt összehoznám a belépő árát, másfél hét alatt pedig talán az egész túra költsége összejönne. A csapatért ezt mindenképp megtenném, hiszen
nem halhatok meg úgy, hogy nem látom a válogatottat egy nagy eseményen"
- mondta őszintén a 35 év körüli szurkoló.
A mostani csapattal csak egy baja van. "Én imádom (Király) Gabikát, és elismerem a tudását, de most már nincs helye a kapuban. Ígérem, veszek neki egy új szürke mackóalsót, csak ne ő védjen a csapatban! No és ott van Ádika (Szalai). El kellene felejteni, csatárposzton nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy egy olyan játékost teszünk be, akitől elpattan a labda. És (Dzsudzsák) Balázska múltját is elismerem, de az edző helyében én a kispadra tenném."
Vajduszt az összeállítás nem érdekli, csak a kijutás. "Nem bánom, ha egy láma áll a kapunkban vagy egy kétpúpú teve ül a kispadon, csak végre jussunk ki! Ja, hogy antifocival nyertünk Norvégiában? Csendesedjen el mindenki, a görögök így nyertek Európa-bajnokságot. Inkább nyerjünk csúnyán, minthogy szépen veszítsünk."
A lényeg tehát egyetlen dolog volt minden magyar számára, bármi áron, de ki kell jutni! A szurkolók ehhez tökéletes feltételeket biztosítottak, hiszen telt ház volt, a végig csendes, 1200 norvégon kívül 20 ezer magyar ordított az első perctől.
A kezdő sípszó előtt viszont fura érzésük támadhatott a drukkereknek, fesztiválhangulat keveredett a keserűséggel. A vasárnapit gyásznapnak nyilvánították, a gyepen díszruhás rezes banda készült valamire, közben pedig az AC/DC-s Thundert bömböltették a rendezők. Aztán következett az egyperces gyászszünet, megemlékeztek Fülöp Mártonról, Várhidi Pálról és a párizsi terrortámadások áldozatairól.
A magyar kezdőcsapatban - Bernd Storck specialitása ez - akadt meglepetés. A sárga lapjai miatt hiányzó Gera Zoltánt ferencvárosi klubtársa, Nagy Ádám igyekezett pótolni, míg Németh Krisztián és Szalai Ádám helyett Lovrencsics Gergő és Priskin Tamás került a kezdőcsapatba.
Alig telt el 40 másodperc, és máris csettinthettünk, Dzsudzsák bátran rászúrta 35 méterről, Nyland azonban védett. A szurkolókra semmi panasz nem lehetett, amikor a norvégoknál volt a labda, fülsiketítő füttyszóval igyekezték a nézők megzavarni az ellenfelet, amelynek a kezdőjében ott volt a realos csodagyerek, Ödegaard is.
Aztán jött egy fejes, amely után nagyon megijedhetett Bernd Storck: Kádár összefejelt Priskinnel, előbbit ápolni kellett, lecserélni viszont - szerencsére - nem.
A magyarok terve az volt, hogy az első 15 percet mindenképp kihúzzák kapott gól nélkül, és ez tökéletesen sikerült. Olyannyira, hogy
a 14. percben Priskin Tamás olyan gólt lőtt, mint talán még soha.
A szurkolók egy része azon morfondírozott, vajon Szalai, Böde, Nikolics vagy Németh lenne-e a legjobb a kezdőbe, erre Storck betette Priskint. A helyszínen is sokan mondogatták, ennek így semmi értelme, Priskin az ötödik számú magyar csatár, vele nincs esélyünk. Storck azonban sok drukker szívét meghódította azzal, hogy Oslóban az a Kleinheisler rúgta a győztes gólt, akit a "tízmillió magyar szövetségi kapitányból" senki nem tett volna a kezdőbe. Épp ezért abban lehetett bízni, hogy a német kapitány valamit megint kitalálhatott, amikor úgy döntött, hogy a Slovan Bratislava légiósát állítja be a kezdőbe. Hogy milyen megérzés alapján döntött, majd megkérdezzük a meccs után, ám a tények makacs dolgok: Kádár remek indítása után Priskin rohant egy nagyot, aztán egy lövőcsel után, három norvégból is bohócot csinálva varázslatos gólt lőtt 14 méterről a bal felsőbe (1-0).
És innentől kezdve már védekezni sem szégyen, jól tudták ezt a magyar játékosok is. Természetesen a kulcsszerep Király Gáboré volt, akinek a norvégok előtt óriási a respektje. Az Origo tudósítója a meccs előtt összefutott a 101-szeres válogatott kapus csecsemőkori szomszédjával, aki a Király-titokról is beszélt. "Szerintem a csatárokat irritálja ez a nyugodtság, ezért is tartanak tőle a norvégok. Ugyanazon háztömbben laktam a gyerek Király Gáborral. Előfordult, hogy az édesapja, Király Ferenc (a Haladás korábbi középpályása) megkért, hogy vigyázzak rá. Többször tologattam a kis Gabi kocsiját, törölgettem az orrát" – mondta Pinezits Gyula nyugalmazott katonatiszt.
Király aztán ezt a nyugalmat meg is mutatta a 27. percben, amikor Aleesami közeli lövésekor tökéletesen zárta a szöget.
Dzsudzsák ekkor még láthatóan felemásan érezte magát a jobb oldalon, volt, hogy csapatkapitányunkat csúnyán felvágták, és az elfutásai után is látni lehetett, hogy mennyire ballal szereti vezetni és középre tenni a labdát, amit nem könnyű így, jobbról.
A gól a norvégokban nemigen volt benne, a magyarokban viszont ott volt a második. Kleinheisler beadása után Lovrencsics centikkel fejelt mellé, ha ez bemegy, akkor tényleg bontani lehetett volna a pezsgőket.
E helyett a másik oldalon majdnem egyenlítettek a norvégok, szöglet után Hovland a bal oldali kapufára bólintotta a labdát. "Fülöp Marci, Fülöp Marci!", zengett a lelátó.
"Nagyon egységes, tudatos a magyar csapat. Nagy Ádám beállítása remek húzás volt, az ellenfélnek egy helyzete volt, de akkor Király Gábor védeni tudott. Láthatóan jó állapotban van a csapat, a kapitánynak a kezdő összeállításakor több választása is volt, és jó érzékkel nyúl a játékosokhoz. Kijutunk az Eb-re!" - értékelt az Origónak a szünetben Gellei Imre volt magyar szövetségi kapitány.
Nincs gyenge pontja a magyar válogatottnak
- mondta a második félidő előtt a másik exkapitány, Egervári Sándor. – Teljesen megérdemelt a magyar vezetés, és most már óriási előnyben van a csapat. Priskin fantasztikus gólt szerzett, a válogatott zárt védekezését is csak dicsérni tudom, most már nagyon közel van a csapat az Eb-hez."
A szünetben a vendégek átálltak a 4-3-3-as hadrendre, és a középcsatár Pedersent a szélekről Helland és Henriksen támogatja innentől. A magyarok a 4-1-4-1-ről 4-4-1-1-re váltottak, Storck Kleinheislert tolta fel Priskin mögé.
Király Helland szabadrúgásáról lemaradt, de nem lett gond belőle, a másik oldalon viszont Dzsudzsák művelt szép dolgokat. A 16-oson belül visszavette a labdát, majd lőtt, az egyik védő lábán megpattanó lövése a lécen csattant.
És ezzel még nem volt vége, a frissen beállt Böde alig pár centivel maradt le egy beadásról, majd Lovrencsics ígéretes helyzetben, balról az oldalhálóba bombázott. Mindeközben Király és a védelem hátul állta a sarat.
A 72. percben aztán jött Dzsudzsák, és két igazítás után jobbal - a rosszabbik lábával -, 15 méterről kapura tekert, Nyland nagy vetődéssel tolta ki a bal alsóból a labdát. Mérgében a földet verte a magyar csapatkapitány.
"Szép volt, Dani!" - kiáltották a nézők, amikor Böde egy igazi birkózós mozdulattal a földre teperte ellenfelét, szerencsére csak sárgát kapott érte.
De igazán akkor robbant fel a stadion, amikor Böde szögletet megcsúsztatott, a labda pedig Henriksen lábáról a saját kapufájára, majd Nyland karjáról a hálóba pattant (2-0). A 83. percben jártunk, és még az is belefért, hogy a norvégok szépítsenek: Berget lövését még védte Király, de a kipattanót Henriksen a bal alsóba vágta (2-1).
A bíró ugyan két percet hosszabbított, de a labdát sikeresen eldugtuk, így meglett a hőn áhított siker.
Magyarország 1972 után újra kijutott a labdarúgó Európa-bajnokságra, Norvégiát kettős győzelemmel legyőzve a pótselejtezőn!
A meccs után a szurkolók elénekelték a Himnuszt, Dzsudzsák Balázs sírva ünnepelt.
A magyar labdarúgó-válogatott eddigi Eb-szereplései
1960 Franciaország: nem jutott ki