A Santiago Bernabéu Stadion szinte Madrid központjában áll minden hivalkodás nélkül, sőt lényegáben beleolvad a városképbe. Akárcsak a Puskás Ferenc Stadion, metróval könnyen megközelíthető, és ajánlott is a tömegközlekedés, mert parkoló szinte alig van a környéken, megfejelve azzal a nehezítéssel, hogy az utcákat több száz rendőr zárja le.
Két órával a meccs kezdete előtt, 14 órakor már mozdulni sem lehet a stadion körül. A kávézók, éttermek előtt kígyóznak a sorok, a járdán csak lépésben lehet haladni. Nagy a zsivaj, de szurkolói nótákat, rigmusokat nem nagyon hallani, maximum a gyerekek tülkölnek. A Real-meccs családi program, minden korosztály megtalálható a szurkolók között a kisbabáktól az idős bácsikig. Közös vonás, hogy mindannyian be vannak öltözve a klub színeibe: mez, sál, kalap, karkötő, táska, kabát, minden kapható nemhogy a Real hivatalos shopjában, de az árusoknál is. Még női- és férfitanga is.
A tökmag és szotyi helyett itt egy kicsit nagyobb a felhozatal a standokon, amilyen mediterrán mag létezik, az mind kapható, de az édességet, gumicukrot sem vetik meg.
A látogatónak gyorsan feltűnik, hogy a Real-ajándéktárgyak mellett népszerű termék a spanyol nemzeti lobogó is, a drukkerek lényegében egyenlőségjelet tesznek a Real Madrid és az ország közé, a klub nemzeti büszkeség.
Ez abból is kiderül, hogy - ha nem is slágertermék -, de bőven van miből választanunk, ha a katalán Barcelonát és a szurkolóit szeretnénk pocskondiázni. (A 'cule' katalánul van, szó szerint azt jelenti, hogy fenék. Eredete arra az időre tehető, amikor még csak egy betonkerítés vette körül a Barcelona pályáját, és akinek nem jutott hely, az a kerítés tetejére ült, így az arra elhaladók csak annyit láttak, hogy egy seregnyi fenék van a fejük felett)
A stadiont övező utcák ilyenkor már le vannak zárva, kordonok és (lovas)rendőrök biztosítják a Real Madrid és a vendégcsapat buszának szabad elhaladását. Hagyományosan a vendégek érkeznek először, majd a Madrid, de azt nem mondják meg, pontosan honnan is érkezik a busz.
A parkolót bombakereső kutyákkal fésülik át, a busz érkezési idejének közvetlen közelében nemhogy az utcákat lezárják, de az éttermekből, üzletekből sincs ki-be mászkálás. A környéken parkolni tilos, aki nem vitte el idejében a járművét, az bánhatja, mert még a robogókat is elszállítják. Minden megáll, ha jön a Real Madrid.
Egyetlen hely maradhat nyitva, a szurkolói shop:
Amikor végre megérkezik a Real Madrid busza (egyesek szerint Rafa Benítez imádja maga leparkolni, de ez persze csak vicc), az emberek megőrülnek; megszólalnak a sípok, dobok, lobognak a zászlók. Mindebből kevés juthat el a játékosokig, mert a busz le van sötétítve. Egyébként is a biztonság a legfontosabb: a jármű lassítás nélkül kanyarodik be stadion oldalába, a megállást követően rendőrök veszik körül.
A játékosok szép lassan, egyesével szállnak le, és egyből a stadionba sietnek, a média csak a hátukat látja, és ezúttal senki sem volt a Realból, aki legalább odaintett volna.
Kérdésre, interjúra esély sincs, egy stábot kivéve:
A makulátlan öltöző ilyenkor már várja a csapatot. A belső terek funkcionálisak, letisztultak, de süt róluk a design: a mérhetetlen gazdagság itt jó ízléssel párosul. Az öltöző 120 négyzetméter, Rafa Beníteznek, pontosabban a Real mindenkori edzőjének külön szobája van (a Santiago Bernabéu bejárásáról szóló képriportunkat a PSG elleni Bajnokok Ligája meccs előtt olvashatják el).
A szerencsések, akik a kezdőcsapatban kapnak helyet, egy körülbelül 20 méter hosszú folyosón keresztül futhatnak ki a pályára:
Azok, akik kimaradnak a kezdőből, a formatervezett, puha bőrülésekben foglalhatnak helyet a kispadon. A székek (nevezzük inkább foteleknek) egyébként igen puhák, süppedősek, viszont az erős oldaltámasz miatt meglehetősen szűkösek, a magát egy mázsára taksáló Böde Dániel kellően motivált lenne a Real színeiben, hogy sose kelljen 90 percig itt szorongania.
Ha mindezen túl vagyunk, elkezdődhez a meccs, amelyről sajnos nem tudunk képekkel beszámolni, mert a mérkőzések alatt - a jogtulajdonosok kivételével - szigorúan tilos a fotózás. Amelyik újságíró ezt nem tartja be, azt azonnal kivezetik a stadionból, és ezt a szabályt igen szigorúan veszik, hiszen a klub nem véletlenül értékesíti ezeket a jogokat busás pénzekért.
A mérkőzés végén szigorú rendben zajló sajtótájékoztató következik. Először a vendégek edzője érkezik, majd a hazai tréner, Rafa Benítez. Előre ismertetik, összesen hány kérdést lehet majd feltenni, és milyen nyelven - ezúttal kizárólag spanyolul.
A szerepek le vannak osztva: először a madridi lapok képviselői kérdezhetnek, majd az egyéb spanyol orgánumok, de aki nem ismeri személyesen a klub sajtósát, annak nincs sok esélye a szűk negyed óra alatt. Az újságírók emiatt gyakran szövetkeznek egymással: előre egyeztetik a közös kérdéseket, és amelyikük lehetőséghez jut, az jó hosszan, egy megszólalásba 3-4 kérdést is belecsempészve szólítja meg a mestert Hola, Míster, vagy Hola, Rafa kezdéssel. Később aztán az újságírók elosztják, a válasz melyik részét ki írja meg saját anyagként.
Rafa Benítez egyébként partnerként kezeli a média tagjait, kedves, mosolyogva válaszolgat a kérdésekre, melyek ezúttal elsősorban az utánpótlásra vonatkoznak, hiszen a Las Palmas ellen kezdőként vagy csereként lehetőséget kapott Jesé, Nacho, Marcos Llorente, Lucas Vázquez és Borja Mayoral is, akik a Real Madrid akadémiáján nevelkedtek. Mint Benítez mondja, egyelőre senkit sem szeretne kiemelni közülük, de
amikor csak teheti, lehetőséget ad majd a számukra",
mert fontos céljának tekinti, hogy ápolja a klub utánpótlását is.
Mire mindennek vége, besötétedik, és gyorsan kiürül a stadion környéke, de csak hogy kedden, a PSG elleni Bajnokok Ligája-meccsen elölről kezdődjön minden.