Másokat tett milliárdossá a futball koldusa

1995. december 15-e örökre megváltoztatta a nemzetközi labdarúgást: egy addig ismeretlen futballista, Jean-Marc Bosman pert nyert az Európai Bíróságon. A belga játékos pályafutása hamarosan véget ért, évek óta munkanélküli, miközben az általa kicsikart szabály révén futballisták ezrei váltak milliomossá. Bosman azt mondta, túljutott élete mélypontján, a depresszión és az alkoholizmuson, de fájlalja, hogy a mai generáció már nem is tudja, mi az a Bosman-szabály.

"A kedvenc évszakom a tavasz és a nyár, akkor nagyon jól lefoglalom magam a kertben. Munkám nincsen, csak ennek a hobbimnak élek. De a tél nagyon hosszú. Akkor a házimunkámon kívül édesanyámat látogatom meg Saint-Nicolas-ban" – a napokban így számolt be az életéről

az ember, aki húsz éve megváltoztatta az európai labdarúgást.

Jean-Marc Bosmannal a Voetbal International (VI) nevű holland futballszaklap készített interjút. A ma 51 éves középpályás Villers-l'Évêque városában él, Liège közelében. Az exbarátnőjétől van egy hétéves lánya, Martha és egy négyéves fia, Samuel. Munkája régóta nincs, a FIFPro nevű játékos-szakszervezet adományaiból tengődik, holott egykori bátor húzása azóta eurómilliárdok mozgását terelte más irányba.

Jean-Marc Bosman Forrás: AFP

Bosman 1993 októberében bírósághoz fordult, miután klubja, az RFC Liège olyan nagy összeget kért érte a Dunkerque-től, amelyet a franciák nem tudtak kifizetni. A külföldi játékosok számának maximálása miatt pedig nem tudott más francia klubnál elhelyezkedni. A Liège viszont nem akarta játszatni őt, a tartalékok közé száműzte, és ezzel együtt a fizetését is csökkentette.

Az EU közbelép

Bosman azzal érvelt, hogy mivel lejárt a szerződése, a Liège-nek nem volt joga ahhoz, hogy pénzt kérjen érte, így megsértette az EU alapokmányának számító római szerződésnek a szabad munkaerő-áramlásról szóló 48. cikkelyét.

Megnyerte a pert.

Napra pontosan 20 évvel ezelőtt, 1995. december 15-én az Európai Unió Bírósága C-415/93. számú határozata kimondta, hogy a munkavállalás szabadsága a sportolókra is érvényes, így ettől kezdve a légiósok számát nem lehetett korlátozni, és a lejárt szerződésű labdarúgókért nem kérhetett pénzt az addigi klubjuk. Noha eleinte úgy tűnt, hogy csak a játékosoknak biztosít jogokat, a Bosman-szabályként elhíresült ítélet következményei sokkal messzebbre vezettek.

Akinek van, annak adatik

A két szabály alkalmazása nyomán pillanatok alatt még sokkal nagyobbra nőtt a gazdag és a szegény klubok között addig is meglévő szakadék. Elapadt a részben játékosok kineveléséből és eladásából élő kis klubok egyik alapvető bevételi forrása, a gazdag nagyok viszont világválogatottakat tudtak összevásárolni, és tagjaik egyre magasabb fizetéseket harcoltak ki maguknak.

Egy horvát, egy brazil, egy kolumbiai, egy portugál. A Bosman-szabály előtti időkben nem lehettek volna egyszerre a pályán a Real Madridban (sem) Forrás: AFP/Pierre-Philippe Marcou

Az európai foci fő attrakciója, a Bajnokok Ligája így hamarosan az óriásklubok elitligájává vált, ahova csak kevés kívülálló tud beférkőzni (ezen a helyzeten az a nemrég bevezetett szabály enyhített, amely szerint a bajnokok és a nem bajnokok külön ágon indulnak a selejtezőben).

Eközben Bosman élete teljesen tönkrement.

Ha nincs néhány jólelkű labdarúgó, akkor azóta, hogy földindulást indított el az európai fociban, egy árva petákot sem kapott volna senkitől. Azt állítja, sok ismerőse számára sem nyilvánvaló, hogy amikor azt hallja, hogy Bosman-szabály, akkor róla van szó.

Magam vagyok a nagy ismeretlen.

Ebben a nagy harcban szép lassan magamra maradtam, ez az igazság" – mondta keserűen.

"2010 óta nem dolgozom, hiszen ki a fene alkalmazna egy képzetlen embert. Ez annak tükrében nagyon bosszantó, hogy az ítéletem révén hány labdarúgó jutott munkához és extra fizetéshez, meg olyan szociális juttatásokhoz, amelyek rám sohasem vonatkoztak" – panaszolta az interjúban.

Még munkanélküli-segélyt sem kap

Az utolsó profi szerződése 1999-ben járt le, de csak 2010-ben jutott el oda, hogy munkanélküli-támogatásért folyamodott. "Egy bizottság előtt találtam magam, ahol tizenöt ember szerint nem tudtam kellően bizonyítani, hogy megtettem minden tőlem telhetőt, hogy munkát találjak. Azzal érveltem, hogy még a többdiplomás fiataloknak sincs mindig esélyük, akkor mit szóljak én. Meghallgattak, majd kis idő múlva kaptam egy levelet, amelyben az állt, nem vagyok jogosult semmilyen segélyre.

Azóta nulla eurót kerestem.

Miközben nekem köszönhetően mások milliós fizetéséket kapnak, nekem a futballistákat képviselő nemzetközi érdekvédelmi szervezet, a FIFPro ad némi támogatást, hogy legalább ételre fussa."

Volt időszak, amikor autogramot kértek tőle Forrás: AFP

Bosmant elkeseríti, hogy a (futball)közvélemény szolidaritása csak addig tartott, amíg a döntés meg nem született 1995-ben.

"Még egyetlen klub sem keresett meg azzal, hogy »kedves Bosman úr, nagyon köszönjük önnek, hogy ennyire gazdaggá váltunk«. Igaz, 2010-ben Mark van Bommel meghívott, hogy látogassam meg az AC Milant. Nagyon jólesett, hogy Mark adott nekem 10 ezer eurót. Más holland barátaim is segítettek rajtam, két-három évvel az ítélet után Frank és Ronald de Boer, illetve Edwin van der Sar is adott nekem pénzt" – emlegette jótevőit.

Csak a hollandok segítettek

Bosman hozzátette, 1996 decemberében a holland válogatott is meglátogatta Villers-l'Évêque-ben, majd meghívta három napra Rotterdamba. "Onnan Brüsszelbe mentünk egy Belgium elleni vb-selejtezőre. A holland játékosok felajánlották nekem a meccsért járó, fejenként 2500 eurós bónuszt, és a küldöttség erre kérte a belgákat is. Ők azonban közölték, hogy az ellenfél csak meg akarja zavarni őket, és nem reagáltak a megkeresésre. Ezek után Hollandia 3-0-ra nyert, hahaha" – idézte a VI Bosmant.

Az azonban külön fáj neki, hogy

ma már azt sem tudják, mi az a Bosman-szabály, vagy legalábbis nem érdekel senkit.

"Amikor Van Bommel vendége voltam Milánóban, egy BL-meccs után az öltözőfolyosón egyetlen ember ismert meg, és jött oda hozzám: Clarence Seedorf. Azt mondta, fenomenális, amit a futballistákért tettem. De hiába mondta a jelen lévő újságíróknak, hogy én is ott vagyok, senki sem kért tőlem interjút."

Edwin van der Sar (1-es mezben) mellett Frank (4) és Ronald de Boer (7) segítette pénzzel Forrás: AFP

Abban, hogy idáig jutott, azért neki is van némi szerepe. "Egyszer sajnos tízezer eurót fektettem egy pólóüzletbe, hittem benne, hogy a nevemet viselő márka sokat jelent az embereknek. Egy darabot adtam el, az ügyvédem fiának. A többit végül a hajléktalanoknak adományoztam, így segítettem a szegényeken a legszegényebbként."

Depresszióval és alkoholproblémákkal is kezelték.

Négy éve, éppen a Bosman-szabály decemberi évfordulóján döntött úgy, hogy elég volt ebből az életből. Aznap csúnyán összekapott barátnője 15 éves lányával. "Bosszantott, ahogy az anyjával beszélt, és miután rászóltam, nekem támadt, poharat akart hozzám vágni, és meg akart ütni, mire felpofoztam. Másnap reggel rendőrök jöttek értem, egy nappal később már az ügyész előtt álltam kiskorú bántalmazása miatt. Hiába meséltem el, hogy én csak védtem magam, hiszen a lány támadt rám háromszor is, elítéltek. Egy év börtönt kaptam, három évre felfüggesztve. Mire hazaértem, már a tévében is ez volt a hír, ismét közéleti személyiség lettem. Akkor azt mondtam magamnak:

Figyelj, Jean-Marc, ha így folytatod, meg fogsz halni!

Azóta csak egy-egy pohárkával iszom. Most már tudom, hogy elértem a mélypontot. Fel tudtam emelkedni innen, ettől a pillanattól már másképp nézem az életet. Szeretném jól nevelni a gyerekeimet, szeretnék jó apa lenni. Azt hiszem, most én vagyok a legstabilabb tényező az életükben."

Már másképp nézi az életet Forrás: Vi.nl

Ma már Bosman is látja, hogy a róla elnevezett szabályozás miatt a klasszisok évek óta Európa 15-20 legjobb klubjában koncentrálódnak, és ezekhez a csapatokhoz tartósan felzárkózni legfeljebb egy-egy multimilliárdos tulajdonos segítségével lehet.

"A szabály nyertesei a nagy klubok lettek, elég, ha csak a Bajnokok Ligáját nézzük, ahol évről évre mindig ugyanaz a nyolc-tíz csapat dominál. Ez a legnagyobb hátránya az egésznek: a pénz a nagy országok között kering, a kis nemzetek klubjainak esélyük sincsen.

Most már nem az a lényeg, hogy a legjobbak legyünk, és címeket nyerjünk.

Elég, ha bejutunk a Bajnokok Ligájába. És ez teljesen szembemegy a sport értékével. Ez már egy önfenntartó rendszer, amely egyre erősebb lesz, a gazdagok még gazdagabbakká válnak, egyre drágább játékosokat vesznek, még magasabb fizetésekkel. Egy Ajax, egy PSV vagy egy Anderlecht ezzel képtelen versenyezni, így be kell érniük az Európa Ligával, ahol viszont már alig keresnek valamit" – mondta az interjúban.

Beteg rendszer

"A nemzetközi szövetség és az UEFA betömte egymás száját a pénzügyi fair play hangoztatásával, és összejátszik a nagy klubok tízmilliós adósságainak eltitkolásában. Mindent megtettek azért, hogy az Európai Bíróság húsz évvel ezelőtti ítéletét a saját javukra fordítsák. A beteg rendszerben a gazdag klubok előnyöket élveznek, a fiatal labdarúgók 16 évesen profi szerződéseket kapnak, sokszor nem is sportszakmai, hanem gazdasági megfontolásból. A nagy klubok kezében sokkal nagyobb a hatalom, mint korábban."