„Mostanában már nem volt benne a pakliban, hogy pályára lépek. Szombat hajnalban esküszöm, hogy megálmodtam ezt a napot, úgy, ahogy végül alakult. Azon gondolkodtam éjjel, hogy hova fogom rúgni a 11-est. Érdekes az élet, ha pénteken Grúz Tomi nem sérül meg edzésen, akkor még a keretbe sem kerültem volna, ráadásul a kispadon két csatár is ült” – emlékezett vissza a veterán támadó a klub hivatalos honlapján.
Azt mondta, a 30. percben még ő küldte el melegíteni a játékosokat, aztán a 60. percben Michael Oenning edző jelezte, ő is kezdjen el mozogni.
„A fizikai erőnlétem az egyik legjobb a Vasas jelenlegi keretében.
Amióta 2015 nyarán abbahagytam a focit, hobbifutó lett belőlem.
Maratoni és fél maratoni távolságokat futok rendszeresen, hegyekben, terepen és versenyeken is. Azért ez kicsivel más, mint amikor fociedzésen kell részt venni, amiből elég kevés jutott nekem az elmúlt hónapokban” – mondta, hozzátéve, hogy továbbra is arra összpontosít, hogy jó erőnléti edző váljon belőle.
„Persze nem leszek szomorú, ha a jövőben még pályára tudok majd lépni, segíthetem a csapatot a pályán is és meglesz a 100. gólom az NB I-ben, amihez már csak egy hiányzik.”