Bunda, vulkán és égi csoda is fúrta már meg a BL-címvédést

Vágólapra másolva!

Egészen elképesztő, de a Bajnokok Ligája 23 éves történetében még egyetlen csapat sem tudta megvédeni bajnoki címét, holott ott volt közöttük Fabio Capello hatalmas Milanja, Pep Guardiola világverő Barcelonája és a zsinórban három döntőt játszó Juventus is. Bukáskrónika a kezdetektől.

1993. május 26-án a müncheni Olimpiai Stadionban Basile Boli megszerezte az Olympique Marseille győzelmet jelentő gólját az AC Milan ellen, és ezzel a Bajnokok Ligája első győztese lett. 23 év telt el azóta, és bár játékosként jó páran lettek győztesek egymást követő években, soha nem ugyanazzal a csapattal, azaz a címvédés nagyon úgy fest, lehetetlen küldetés egy klub számára.

1994-ben, azaz egyből a második évben

megvédte címét Marcel Desailly,

de ehhez távoznia kellett a következő évben bundabotrányba keveredő, és Bernard Tapie elnök egyéb üzelmei miatt a másodosztályba száműzött Marseille-ből. Jobb helyet nem is választhatott volna, a brutálisan erős Milan 94-ben – némileg váratlanul – feltörölte a padlót az esélyesebbnek tartott Barcelonával a BL-döntőben. A francia védő nem volt egy gólvágó, de ő szerezte csapata negyedik gólját Athénban.

Egy évvel később, 1995-ben már jó esély kínálkozott a címvédésre, hiszen

Fabio Capello Milanja újra beverekedte magát a döntőbe

, de hiába volt ez talán minden idők egyik legerősebb milánói csapata, az ellenfél sem volt akárki. Az Ajax egy csoportból rajtolt a Milannal, és a döntő esélyeiről sokat elmondott, hogy oda-vissza legyőzte az olaszokat, majd ugyanígy tett a bécsi Ernst Happel stadionban játszott fináléban is.

A döntőig minden rendben volt

Újabb egy év, újabb esély a címvédésre: 1996-ban az Ajax – többek közt a Ferencváros testén át – egészen a döntőig menetelt, de a római Olimpicóban túl nagy feladat volt Marcello Lippi Juventusának legyőzése. Az Ajax egy komikus Litmanen-góllal még kiegyenlítette Fabrizio Ravanelli gólját, de a büntetőpárbajban az olaszok koncentráltak jobban, és megnyerték a trófeát.

Patrick Kluivert többször is összefutott Del Pieróékkal Forrás: AFP/Miguel Riopa

A Juventus a BL korai szakaszának többi csapatához hasonlóan közel került a címvédéshez, hiszen egy évvel később (sőt, rá egy évvel is) bejutott a fináléba, de akkor a sorozat fináléinak egyik legnagyobb meglepetését produkálva kikapott a Borussia Dortmundtól Münchenben. Egy címvédés azért itt is történt:

Paulo Sousa 96-ban a Juventusszal, 97-ben a Dortmunddal ért a csúcsra.

Innentől érthetően visszaesett a címvédési kedv, a Juventus volt az utolsó klub a következő 10 évben, amely aktuális bajnokként egészen a döntőig menetelt egy évvel később, de ebben nyilván szerepe volt annak is, hogy lassan elkezdték kibővíteni a sorozatot, és eljátszadoztak különböző lebonyolítási rendszerekkel is. Mindenestre a Dortmund 1998-ban eljutott az elődöntőig, de ott a Real Madrid megállította (0-0, 2-0), és végül a Juve elleni döntőt is megnyerte.

A címvédők szereplése a BL-ben

1994, Olympique Marseille - nem indult
1995, Milan - döntő (Ajax 0-1)
1996, Ajax - döntő (Juventus 1-1, 11-esekkel)
1997, Juventus - döntő (Dortmund 1-3)
1998, Dortmund - elődöntő (Real Madrid 0-0, 0-2)
1999, Real Madrid - negyeddöntő (Dinamo Kijev 1-1, 0-2)
2000, Manchester United - negyeddöntő (Real Madrid 0-0, 2-3)
2001, Real Madrid - elődöntő (Bayern München 0-1, 1-2)
2002, Bayern München - negyeddöntő (Real Madrid 2-1, 0-2)
2003, Real Madrid - elődöntő (Juventus 2-1, 1-3)
2004, Milan - negyeddöntő (Deportivo 4-1, 0-4)
2005, Porto - nyolcaddöntő (Inter 1-1, 1-3)
2006, Liverpool - nyolcaddöntő (Benfica 0-1, 0-2)
2007, Barcelona - nyolcaddöntő (Liverpool 1-1, 1-2)
2008, Milan - nyolcaddöntő (Arsenal 0-0, 0-2)
2009, Manchester United - döntő (Barcelona 0-2)
2010, Barcelona - elődöntő (Inter 1-3, 1-0)
2011, Inter - negyeddöntő (Schalke 2-5, 1-2)
2012, Barcelona - elődöntő (Chelsea 0-1, 2-2)
2013, Chelsea - csoportkör
2014, Bayern München - eldődöntő (Real Madrid 0-1, 0-4)
2015, Real Madrid - elődöntő (Juventus 1-2, 1-1)

A Real 1999-ben már a negyeddöntőben elhullott (a Rebrov-Sevcsenko-féle Dinamo Kijev ütötte ki), pontosan úgy, ahogy egy évvel később a Manchester United is, pont a Real keze által. A madridiak egyébként 2003-ban remek pozícióból indultak, hogy megvédjék a Bayer Leverkusen ellen megszerzett címüket, de az elődöntőben a Juventus csodát tett, és megfordította a párharcot.

Akiknek a legjobb 16 között ért véget

Egy évvel később a Milan járt nagyon hasonlóan, amikor a Superdepornak is becézett Deportivo La Coruna a BL történetének egyik legnagyobb fordítását bemutatva kiejtette a címvédőt a negyeddöntőben. Ez a bizonyos 2004-es év nem csak az 1-4-ről fordítás miatt maradt emlékezetes, hanem azért is, mert a legjobb négy mezőnye így nézett ki:

Depor, Porto, Monaco, Chelsea.

2005-ben egy újabb átszervezés után már nyolcaddöntőket is rendeztek, itt vérzett el a Porto (Inter 1-1, 1-3), ahogy egy évvel később a Milan elleni elképesztő döntőt megnyerő Liverpool, majd 2007-ben Frank Rijkaard Barcelonája, és 2008-ban a Milan is.

A nyolcaddöntős bukások sorozatát a Manchester United szakította meg, amely a Chelsea elleni győzelem után egy évvel újra döntőt játszhatott, de ott semmi esélye nem volt az akkor már Pep Guardiola által irányított Barcelona ellen.

Még a korszakos Barca sem?

Azonban hiába volt a modern klubfutball legnagyobb csapata a Barca, a címvédés nekik sem jött össze. 2010-ben az izlandi vulkánkitörés miatt buszozniuk kellett Milánóba, ahol megalapozták a kiesésüket az elődöntőben, majd miután újra a csúcsra értek 2011-ben, a Chelsea elképesztő mázlival ütötte ki őket – újra az elődöntőben.

Samuel Eto’o elhagyta a Barcát, és BL-t nyert az Interrel Forrás: AFP/Josep Lago

A Chelsea aztán a maga módján szintén történelmet írt,

ők lettek az első címvédők, akik a csoportkört sem élték túl

(a Juve és a Sahtar Donyeck mögött lettek harmadikak). Egy évvel később a Bayern is csúnyán megégett, igaz, ők az elődöntőben: a Real Madrid 0-5-ös összesítéssel ejtette ki a 2013-as színnémet finálét megnyerő Bayern Münchent.

A címvédők tehát a Bajnokok Ligája 1994-es rajtja óta összesen négyszer érték el a döntőt, hétszer az elődöntőt, és ötször a negyeddöntőt. Egyedül az Olympique Marseille nem indult el a következő szezonban címvédőként, a csoportkört pedig csak a Chelsea nem élte túl.