"Néhány nappal a clásico előtt, az éjszaka közepén felhívott Ronaldinho" - idézi fel a 2005-ben történt esetet Iniesta hamarosan megjelenő könyvében. "Azt mondta,
ne szóljak senkinek, de a nyáron a Real Madridhoz fog igazolni,
mert annyi pénzt kínáltak neki, amire már nem tudott nemet mondani."
"Mindenkinél jobban bízom benned, Andrés. Kérlek, ne árulj el, ne mondd el senkinek" - mondta Ronaldinho a telefonba, majd letette a kagylót.
Eljött a meccs napja [2005. november 19.], a Bernabeu öltözőjében Ronaldinho kiállt a társai elé, és azt mondta, "Srácok, nagyon fontos meccset játszunk ma, nagyon erős az ellenfél. De az elmúlt napok meggyőztek arról, hogy ti vagytok az igazi családom. Néhány napja mindenkit felhívtam a csapatból, és azt mondtam, a Madridhoz igazolok, de ne szóljatok senkinek róla. Egyikőtök sem árult el."
"Ekkor jöttem rá, hogy inkább csendben szenvedtek, de nem áruljátok el a társatokat.
Nagyon sokáig szeretnék veletek játszani.
Most pedig irány a pálya, és mutassuk meg a Real Madrid játékosainak" - zárta a monológot Ronaldinho, aki aztán két góllal vezette győzelemre a Barcát Madridban.
Ez volt az a bizonyos mérkőzés, ahol akkorát játszott a brazil, hogy a Bernabeu közönsége a második gólja után felállva tapsolta meg az ősellenség támadóját.