Bosszúéhes feleségek maradtak a pékerdei csata után

Vágólapra másolva!

Bár mintegy húsz évvel korábban már minden bizonnyal megérkezett az első labda Angliából, az első nyilvános futballmeccset mégis csak százhúsz éve, 1896. november 1-jén játszották Budapesten. Az eredményből csak három bokatörés ismert, a játék mégis elindult hódító útjára.

Magyarországon a 19. század utolsó évtizedeiben honosodott meg a labdarúgás és igen hamar nagy népszerűségre tett szert. A sportágról szóló első ismertetést 1879-ben Molnár Lajos írta "Atlétikai gyakorlatok" című könyvében, igaz, a focilabdát összekeverte a rögbilabdával.

Szokolay Kornél 1886-ban a Képes Sportnaptárban Három angol labdajáték címmel adott közre cikket, majd 1896-ban Bély Mihály és Szaffka Manó tollából Angol rúgósdi (Futball) címmel megjelent a sportág első magyar nyelvű szabályismertető füzete.

Ez a játék nem embernek való

Különböző történetek keringenek arról, hogyan került az első futball-labda az országba. Az egyik forrás szerint a "footballt" Esterházy Miksa, a Monarchia attaséja hozta be 1875-ben, a másik szerint Harry Perry, az atléták angol edzője, aki a Ludovika Akadémia tanárait és növendékeit tanítgatta.
Az Akadémiai Kiadó által idén, 2016-ban megjelent Az első aranykor – a magyar foci 1945-ig című könyv szerzője, Szegedi Péter több történetet is leírt művében ezzel kapcsolatban.

Állítólag a kerékpározás magyarországi megteremtőjeként is tisztelt szabadkai utazó, Kosztovits László 1879 augusztusában egy velocipéd és egy labda társaságában tért haza Londonból, de utóbbi nem nyerte el a társak tetszését.

Az Angliából hódító útra induló sport hamarosan megvetette lábát Magyarországon is Forrás: FIFA

„Egy ízben Szentendrére rándultunk ki, s magammal vittem a labdát. Felszólítottam a társaságot, hogy használjuk ki az alkalmat, s rendezzünk mérkőzést. Nagyjából elmagyaráztam a szabályokat, a vége azonban az lett, hogy csak az egy kapura játszásig jutottunk el. De ez a játék sem tartott sokáig, mert a társaság tagjai hamarosan megállapították:

ez a játék nem embernek való!" Otthagytak a labdával"

– mesélte egy 1940-es, Szabadkai Naplóban megjelent interjúban.

És Pista belerúgott a labdába

Ha már megemlítettük Szaffka Manó nevét, a Budapesti Királyi Egyetemi Katolikus Gimnázium tornatanára 1893-ban hozatott Angliából egy futball-labdát, és a vár tövében meccset játszatott. miközben Angliában ebben az évben 60 ezer néző előtt vívták a Wolverhampton Wanderers–Everton FA-kupa-döntőt, addig ezen a focimeccsféleségen se a kapu, se a pálya mérete nem volt szabályos, ráadásul fordítási problémák miatt a szabályokat sem sikerült pontosan átvenni.

Egy korabeli futball-labda Forrás: Wikipedia

„1893 tavaszán futótűzként terjedt el a hír, hogy Szaffka Manó tornatanár egy bőrbe burkolt gumilabdát és légsűrítő pumpát hozatott Londonból... Éppen az I/b tornaórája következett, Szaffka tanár úr kihozatott a szertárból 2-2 ugrómércét, mondván, „ez a két várkapu". Két részre osztotta a társaságot, és kihirdette, hogy a labdát csakis kézzel (!) szabad érinteni, lábbal pusztán a két kapus dolgozhat. A tanár úr tehát rosszul fordította le a szabályokat, így pontosan az ellenkezőjét csináltuk, mint amit tenni kellett volna..." – emlékezett vissza a történtekre a Nemzeti Sport egyik 1944-es számában Dr. Nagy Orbán gazdasági főtanácsos.

„A tanár úr közölte, hogy a kapus rúgással hozza játékba a labdát. „Pista, nagyot!" – kiáltották a dél csapat kapusa felé a társak. És Pista, egy szépen öltözött, tízéves fiúcska Magyarországon először belerúgott a labdába. Megérdemli, hogy közöljük a nevét. Úgy hívták, hogy bárcziházi Bárczy István. A miniszterelnökség országosan ismert államtitkára lett belőle" – idézte ugyancsak Nagy Orbánt a könyvében Szegedi Péter.

Fennakadt a vámon a futball-labda

1893-ból származik olyan feljegyzés, amely arról szól, hogy már egy sportegyesületben is futballoznak. Az 1869-ben alapított Budapesti Budai Torna Egyesület (BBTE) hivatalos története szerint Bély Mihály irányításával rúgták a labdát a mai Széll Kálmán téri sportpályájukon.

Az első nagypályás meccs megrendezésének ötlete viszont minden kétséget kizáróan Löwenrosen Károly nevéhez fűződik. Az építészmérnök sportember Amerikában, illetve Angliában tanult és dolgozott, majd 1895-ben a millenniumi kiállításra tért haza. Azt követően a MÁV Északi Főműhelyében kapott állást mintaasztalosként, az első meccs résztvevőit is ottani munkatársai közül toborozta.

Kapcsolatai révén eredeti futball-labdát hozatott a sportág őshazájából, azonban az egyből fennakadt a vámon.

A Charly becenévre hallgató mérnök két angol munkatársával küldetett igazi labdát a sportág őshazájából Budapestre.

„Charly abban egyezett meg a két angollal, hogy a labdát valami festékfélébe mártják, hogy újnak ne tűnjék fel, és így ne kelljen érte vámot fizetni. Meg is érkezett a labda épségben, de a vámházban gyanúsnak találták a csomagot és felbontották. Ennek eredményként 11 forint (abban az időben egész vagyon!) bírságot róttak ki Charlyra. Egyedül nem bírván a súlyos terhet, közadakozásból váltották ki a labdát. Ez úgy október vége felé történt. Bevitték a labdát a Törekvés dalárdájába, ahol csodálkozva nézte mindenki. Charly kioktatta a játszani akarókat, hogy aki igazi footballista akar lenni, annak legelőbb fel kell áldoznia valamely, vagy egyetlen fekete nadrágját és felében le kell vágnia a szárait" – írta a Nemzeti Sport 1922. március 6-i számában Gerhárd Lajos, az MLSZ igazgatója.

A visszaemlékezés szerint a leendő nézőközönségtől – köztük voltak a nős játékosok feleségei is – előre beszedték a belépti díjat, fejenként egy hatost, és így hallatlan bevételre, 30 forintra tettek szert.

Három bokatörést hozott a történelmi meccs

Három hónapos felkészülés után, 1896. november 1-jén Budapesten, a Pékerdő egyik tisztásán (a mai MTK-pálya területén) megmérkőztek.

Összesen 300 jegyet sikerült értékesíteniük, a mérkőzés napjával azonban balszerencséjük volt, reggelre ugyanis 25 centiméter hó esett, ezért a játékosok nem akartak átöltözni. A felszerelést előzőleg úgy állították össze, hogy a hosszú alsónadrág szárát, valamint a kék gyári munkanadrágot rövidre vágták, a bakancsokat pedig megstoplizták. Végül bekecsben és csizmában játszottak, csak Winkler József (a későbbi válogatott Winkler fiúk édesapja) és Löwenrosen öltött mezt.

Mivel a pálya sem volt tökéletes és a játékosok sem voltak képzettek - legalább annyit rugdosták egymást, mint a labdát -,

több sérülés történt, köztük három bokatörés. A mérkőzést húsz perc elteltével lefújták.

Az összecsapás a játék durvasága miatt "a pékerdei csataként" vonult a honi futball történelemkönyvébe.

Hetekig bujkált az amerikai bolond

A meccs végeredménye nem ismert, de szállóigeként fennmaradt, hogy a "Rókus Kórház csapata győzött 3-0-ra". Gerhárd Lajos sportújságíró is gúnyosan utalt arra visszaemlékezésében, hogy a három bokatörést szenvedett játékost - Lászlót, Hajóst és Schaffhausert - a Rókus Kórházban ápolták. Gerhárd szerint a súlyosan sérült játékosok feleségei bosszút esküdtek Charly, "az amerikai bolond" ellen, aki hetekig, nem mert hazamenni.

A Magyar Athletikai Club "Old Boys" csapata 1904-ből Forrás: Fortepan/Magyar Bálint

A három lábtörés miatt hamar véget érő mérkőzés nem keltett nagy visszhangot, de a futball így is rövid idő alatt elterjedt, hiszen a játék kis felszerelésigénye - a házilag is elkészíthető labda (rongylabda), a bárhol felállítható kapufa - hozzájárult gyors népszerűvé válásához.

A foci mégis elindult hódító útjára

A mérkőzés után néhány hónappal, 1897 januárjában megalakult az első labdarúgó klub, a Budapesti Torna Club (BTC), amely Löwenrosen kezdeményezéséből nőtt ki, 1897. május 9-én pedig lejátszották az első hivatalos magyar labdarúgó-mérkőzést is a Millenárison a BTC két csapata között.

Az esemény sikeres volt, az izgalmas játékról hetekig beszéltek Budapesten, amivel kedvezően alakult a magyar labdarúgás sorsa, a kerek bőrlabda csatát nyert.

Kezdetben minden játékos amatőr volt, a játékot kedvtelésből űzték. A futball hőskorának játékosai számára a labdarúgásnak semmiféle anyagi vonzata nem volt, hacsak az általuk fizetett tagdíjat nem számítjuk. A tagok csekély összegű éves díjat - a BTC-nél például évi két koronát - fizettek az egylet pénztárába, melynek fejében szabadon használhatták a csapat felszerelését, játékterét, részt vehettek a játékokban és a mérkőzéseken.

A BTC példája nyomán egymás után alakultak meg a futballcsapatok: Óbudai Torna Egyesület, III. kerületi Torna és Vívó Club, Műegyetem, Magyar Athletikai Club, Ferencvárosi Torna Club, Törekvés Sport Egyesület, Újpesti Torna Egylet, Postások Sport Egyesülete, "33" Futball Club. A századfordulóra megalakult a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ), amely irányító, ellenőrző, esetenként fegyelmező szervezetként jött létre. Az MLSZ első elnöke Jász Géza lett, akinek vezetésével 1901. február 4-én kiírták az első bajnokságot.