Kívülről nagyon simának tűnt a múlt szombati Hertha elleni győzelem...
Fontos volt, hogy az Ingolstadt elleni vereségünk után, amely nekünk az első volt a szezonban, lássunk egy reakciót a csapattól. Ezen dolgoztunk egész héten, úgy érzem, elég jól sikerült.
Finoman szólva. Gulácsi Péternek nem kellett védenie a 90 perc alatt.
Az első perctől uraltuk a játékot, minden szituációra volt egy válaszunk, már az első félidőben vezethettünk volna több góllal. A Hertha támadásait csírájában elfojtottuk, valóban nem volt kaput eltaláló lövésük, boldogok vagyunk az eredmény miatt.
Dárdai Pál a mérkőzés előtt azt mondta, úgy érzi, fáradt a csapata, a Lipcse ezzel szemben nagyon dinamikus volt, pedig ugyanannyi mérkőzést játszott mindkét csapat az ősszel.
Karácsony előtt már nagyon nehéz frissen tartani a játékosokat, rengeteg meccs, edzés és kilométer van a lábukban. A heti edzésterhelés megtervezése nagyon fontos, nem szabad annyi tartalmat belepakolni a tréningekbe. Úgy kell felkészíteni a játékosokat, hogy a mérkőzésen még tudjanak robbanni egyet.
Dárdai Pállal beszélt a lefújás óta?
Nagyon röviden.
A mérkőzés előtt örömmel üdvözöltük egymást, két magyaros puszi is elcsattant.
Fontos, hogy jó példát lássanak a játékosok, lehet így is kemény párharcot vívni. A lefújás után Pali gratulált, azt mondta, megérdemelten győztünk. Ezután már mindketten a saját csapatunkkal voltunk elfoglalva.
Van még olyan edző a Bundesligában, akivel baráti kapcsolatot ápol?
A dortmundi Thomas Tuchellel kiemelkedően jó viszonyt ápolok, ő még Mainzban volt az edzőm. A Hoffenheim fiatal vezetőedzőjét, Juilan Nagelsmannt is jól ismerem, a Leverkusent irányító Roger Schmidt pedig akkor volt a Salzburgnál, amikor én a második csapatnál pályaedző.
Azért ez nem gyenge névsor...
Ez egy óriási élmény és büszkeség nekem, hogy ilyen szakemberekkel dolgozhatok együtt és a barátaimnak tudhatom őket. Ralf Rangnick és Thomas Tuchel nagyban befolyásolta a játékról alkotott képemet és a futballfilozófiát, amit képviselek.
Honnan indult Lőw Zsolt edzői karrierje?
Az edzői pályafutásom nagyon mélyről indult, de nagyon magasan ívelt felfelé.
Kemény munka van mögötte, senki nem mondhatja, hogy beleültem a jóba. Először az osztrák harmadosztályban, a Red Bull Salzburg második csapatánál kaptam meg a lehetőséget. Szorgalmas és jó munkával feljutottunk a másodosztályba, ahol harmadikok lettünk, ez kiemelkedő teljesítmény volt. Ennek az eredményeképp felkerültem az első csapathoz, amellyel bajnokságot és kupát nyertünk, az Európa Liga csoportköréből veretlenül jutottunk tovább.
Játékosként is tudta, hogy edző lesz?
A futballban eltöltött 24 év után nyilvánvaló volt, hogy nem lesz belőlem orvos, sem ügyvéd.
Imádom a labdarúgást, ez az, amihez értek, és amit a mai napig élvezek.
Először sportmenedzseri vonalon indultam el, később talált meg a pályaedzői lehetőség.
Tisztázzunk valamit: pályaedző vagy másodedző?
Teljesen mindegy, hogy mi a neve a gyereknek.
Mi Lőw Zsolt feladata az RB Leipzignél?
Amikor idekerültem, a fő feladatom az volt, hogy a Ralf Rangnick által meghonosított filozófiát tovább fejlesszük az edzői stábbal. Ő visszaült a sportigazgatói székbe, az új vezetőedzőt, Ralph Hasenhüttlt a lehető leggyorsabban be kellett vezetnünk a futballról alkotott elképzeléseinkbe. Emellett edzéstervezés, edzésvezetés, terheléstervezés, mérkőzéselemzések, az ellenfelek elemzése, a taktikakidolgozás a munkám, tehát elég összetett.
Mindenben szavam van, mindenben döntő szavam van.
Azért nem mindennapi, hogy a másodedző mellé választanak vezetőedzőt és nem fordítva.
Valóban, ez egy hatalmas megtiszteltetés. Már fél évvel az edzőváltás előtt tudtam, hogy elégedettek a munkámmal, és ugyanúgy folytatom a csapat mellett, függetlenül ki attól, ki lesz a vezetőedző.
15 forduló ment le a bajnokságból, újoncként ugyanannyi pontjuk van, mint az első helyen álló Bayern Münchennek. Ez mennyire álom kategória?
Egyik részről több mint egy álom. Ha egy éve azt mondja valaki, hogy 15 forduló után 36 ponttal, egyetlen vereséggel állunk a tabella második helyén, biztosan megmosolyogtam volna.
Nem is mertünk ilyenről álmodni.
És mi a másik része?
Megélve már nem tartom álomnak, hétről hétre láttuk, hogy versenyképesek vagyunk, és láttuk, hogy a befektetett munka kamatozik. A mutatott teljesítményünk alapján reális helyen állunk, nem a szerencsének köszönhetjük.
Mi volt a klub célja a szezon előtt?
Feljutó csapatként a biztos bennmaradás, nem akartunk izgulni a kiesés miatt, illetve a fiatal játékosok töretlen beépítése és fejlődése.
A Hertha elleni mérkőzés után azt írtuk, hogy a Lipcse készülhet a Bajnokok Ligájára, és le is vezettük, miért gondoljuk ezt. Ön mit gondol erről?
Irreális célokat a tabella éléről sem szeretnénk kitűzni, de arra nem számítunk, hogy a csapatunk fejlődése látványosan megtorpanna. Amire viszont számítunk, hogy az ellenfelek egyre jobban minket akarnak legyőzni és a céljaik elérése érdekében hajlandóak lesznek lemondani a saját futballjukról, ahogyan ezt láttuk az Ingolstadt elleni mérkőzésen is. Eddig nem ismertek minket, meglepetést tudtunk okozni. Tavasszal már nehezebb dolgunk lesz.
A Bundesliga 2-ből másfél év alatt a BL főtáblájára jutni azért elég masszív eredmény lenne.
A Bajnokok Ligája főtábláját még nem venném a számra, de a teljesítményünket látva valóban reális célkitűzés lehet a nemzetközi kupaindulást érő helyek egyikének a megszerzése, ennyit módosíthatunk a korábbi céljainkon.
Mit szól, ha azt mondom, hogy az RB Leipzig jobb, mint a Bayern München?
A Bayern München egy borzasztó nagy klub, nem szeretném magunkat összehasonlítani velük.
Egyébként ezt nem mi találtuk ki, hanem a Kicker szerint van így.
Lement 15 forduló, ugyanazokkal a csapatokkal játszottunk, és ugyanúgy 36 pontot szereztünk, ez valahol a teljesítményünk tükre. Most jön majd az egymás elleni összecsapás, nyilván megpróbáljuk megráncigálni az oroszlán bajszát, de a realitás az, hogy a Bayern egy erősebb, stabilabb csapat, és két kulcsemberünk sérülése sem jött jól.
Az egyikük Naby Keita, aki az az egész bajnokság legjobb teljesítményét nyújtotta eddig a szezonban.
Az ő hiányát nagyon meg fogjuk érezni, ha nem lesz bevethető.
Ha a Lipcse szerdán legyőzi a Bayern Münchent, Herbstmeister, azaz őszi bajnok lesz. Ez legutóbb a Hoffenheimnek sikerült újoncként, 2008-ban. Annak a csapatnak a Lipcse sportigazgatója, Ralf Rangnick volt a vezetőedzője. De van még egy ember most az RB Leipzignél, akinek köze volt a nyolc évvel ezelőtti csodálatos meneteléshez...
Jó, akkor befejezem én a mondatot, Lőw Zsolt az. Nagyon nagy teljesítmény volt a részünkről, hogy feljutó csapatként a Bayern München előtt tudtunk telelni, élmény volt a Bundesliga élén karácsonyozni. A Lipcsével is ez a célunk.
A Hoffenheim végül a hetedik helyen fejezte be az idényt. Edzőként fel tudja használni az akkor szerzett tapasztalatokat?
Én tavasszal már nem voltam a klubnál, a Mainzban fejeztem be a szezont. A sportigazgatónk, Ralf Rangnick viszont edzőként élte meg, az ő tapasztalatát is szeretnénk felhasználni, hogy ne kövessük el az akkori hibákat.
Akárhogyan is nézzük, különleges karaktere ez a Lipcse ennek a német bajnokságnak. Gondolunk itt a klubmodellre, a gyors felemelkedésre és az átigazolási politikára. Az RB rendelkezik a legfiatalabb kerettel a német mezőnyben, az értékét nézve a kilencedik, mégis sorra nyeri a meccseket és az élen áll. Ön már Salzburgban is a Red Bull-család tagja volt, árulja el, mitől ennyire jó ez a klub?
Ez egy nagyon friss és dinamikusan fejlődő klub, modern gondolkodással és játékfilozófiával, különleges transzferpolitikával. Fiatal labdarúgókra koncentrálunk, dinamikus futballt játszunk, ezzel egy
új színt hoztunk a Bundesligába.
Nem titok, Ralf Rangnick az az ember, aki Hoffenheimben is a nulláról tett csodát, és ezt a klubot is elindította, vezeti ezen az úton. Rendkívül jól megtervezett úton haladunk, megtiszteltetés itt dolgozni, a sikerek részese lenni.
Mitől ennyire sikeres Ralf Rangnick munkája?
Elképesztően jó szakember, kimagasló emberi kvalitásokkal, így lehet egy ember ennyire sikeres, mint ő. Maximalista, minden kő alá benéz, és azt keresi, hol lehetne fejlődni. Hosszú évek óta a labdarúgásban dolgozik, mindig szeretett volna valami újat, valami különlegeseget alkotni. Az RB Leipzig futballjának ő a megalkotója, kitalálója.
KI AZ A RALF RANGNICK?
A jelenleg 58 éves Ralf Rangnick visszafogott játékos-pályafutás után lépett az edzői pályára, 1999 és 2005 között volt a Stuttgart, a Hannover és a Schalke vezetőedzője is, de legnagyobb sikerét a Hoffenheimmel érte el. A harmadosztályból a Bundesligába jutott a klubbal, újoncként őszi bajnok lett a csapattal. 2011-ben visszatért a Schalkéhoz, két hónapon belül a BL elődöntőjébe jutott a gelsenkircheni klubbal, ott a Manchester United jelentette a végállomást. Néhány hónappal később lemondott, előbb a Red Bull Salzburg, majd az RB Leipzig sportigazgatói székébe ült. A 2015-2016-os szezonban vezetőedzőként vezette a másodosztályból a Bundesligába a lipcsei csapatot, a nyáron Ralph Hasenhüttlnek adta át a helyét, és visszaült a sportigazgatói székbe.
Lőw Zsoltnak először Salzburgnak adott lehetőséget pályaedzőként, majd magával vitte Lipcsébe is, ahol szintén ragaszkodott a 37 éves magyar szakemberhez.
Milyen ez a futball? Miben eltérő és új?
Játékunk legfontosabb eleme a letámadás és a visszatámadás.
Mi arra helyezzük a legnagyobb hangsúlyt, hogy mi történik akkor, ha az ellenfélnél van a labda, illetve mi történik akkor, ha ebből az agresszív letámadásból sikerül labdát szereznünk.
A csapatok a többsége a labdabirtoklásra fókuszál, a labdabirtoklással próbálja kontrolálni a mérkőzést, mi inkább a labda elleni játékunkkal tartjuk kontroll alatt. Ez nem jelenti azt, hogy a labdabirtoklásunkon nem próbálnánk javítani, de a legnagyobb fegyverünk, hogy mi arra is fel vagyunk készülve, mi történik, ha elveszítjük a labdát.
Ez nem a Jürgen Klopp nevével összekötött Gegenpressing?
Ralf Rangnick a Hoffenheimnél ezt nagyon agresszíven játszatta ezt a stílust, Jürgen Klopp ezzel egy időben ismerte fel és kezdte el alkalmazni ezt a fegyvert.
Magyarországon meg lehetne valósítani az RB Leipzig által képviselt klubfilozófiát?
Először is ez nem anyagi kérdés. Egy klub filozófiája az elnöktől, a vezetéstől, a klubigazgatótól, a sportigazgatótól függ, ők határozzák meg, hogy milyen játékot szeretnének látni, és ehhez igazolnak olyan edzőt, akivel megegyezik a futballról alkotott elképzelésük. A sikeresség nyilván függ az anyagiaktól, de ahhoz, hogy a magyar bajnokságban valaki hasonló játékstílust valósítson meg, az csak szakmai elképzelés és edzői felkészültség kérdése.
Akkor elméletileg lehetséges.
Magyarországon is lehetőség van fiatal játékosokra és az utánpótlásra építeni, Magyarországon is van lehetőség letámadást játszatni ilyen szinten, nyilván nagyon komoly szakemberekre van ehhez szükség.
Magyarországon nem jellemző, hogy egy klub a saját filozófiájához választana edzőt.
Olyan edzőt igazolnak, aki szimpatikus, vagy egy korábbi csapatának a játéka volt az.
Milyen érzés a leggyűlöltebb német klub edzőjének lenni?
Évekkel ezelőtt a Hoffenheimben is megéltük ezt a történetet, az a csapat is nagyon mélyről és nagyon hirtelen emelkedett fel, de idővel csökkent a nyomás. Most is ugyanez a helyzet, de ez az élet minden területén jelen van. Ha valaki sikert ér el, lesznek irigyei, akik nem örülnek ennek.
Akkor a klubon belül nem érezni ezt a gyűlöletet, amiről a média is beszámol?
A másodosztályban még voltak olyan szurkolók, akiknek szúrta a szemét az RB Leipzig jelenléte, mostanra jelentősen csökkent a számuk.
Mitől?
Mert egy szimpatikus klub vagyunk.
Rólunk nem lehet olvasni a bulvárlapokban, nem nyilatkozunk az ellenfélről, csak magunkra koncentrálunk.
Szép csendben és szerényen dolgozunk, a játékunk pedig élvezhető. Ezt észrevették a szurkolók is. Nemcsak a tabellán mutatunk jól, de folyamatosan telt ház előtt játszunk, és a televíziós nézettségben is az első harmadba tartozunk.