Kevin May a Plymouth Argyle szurkolója, személyesen volt jelen csapata vasárnapi FA-kupa-meccsén a Liverpool otthonában, az Anfield Roadon.
A férfi nagyjából délután egy órakor lépett be a stadionba, a mérkőzés fél háromra volt kiírva. Miközben a helyét kereste, szörnyű telefonhívást kapott idősebb fiától:
kisebbik fia az intenzív osztályon fekszik, és az orvosok az életéért küzdenek.
A férfi próbálta elrejteni borzalmát (és könnyeit) a lelátón, de egy mellette álló rendőr észrevette, hogy milyen zaklatott. Elmesélte, mi történt a fiával, a rendőr érzékelve a helyzet súlyosságát, azonnal bekísérte a klubházba, ahol az édesapa csendesebb körülmények között tarthatta a telefonos kapcsolatot fiával. Egy másik rendőr is próbált segíteni, forró teával kínálták a sokkos állapotba került férfit.
Telefonon jött a hír, hogy a kritikus helyzet valamelyest csillapodott, a rendőrök visszakísérték a férfit a lelátóra, akinek csak szólnia kellett, ha vissza akart térni az irodába.
Tíz perccel később újból csörgött a telefont, ezúttal Kevin May lánya küldött üzenetet.
Meghalt.
„Az én gyönyörű, 25 éves fiam meghalt, szívroham vitte el” – írja a férfi a megrázó levélben.
Az apa rögtön visszament az klubházba, ahol teljesen összezuhanva, magába roskadva zokogott a fájdalomtól, miközben a liverpooli rendőrök próbálták vigasztalni.
„Mindkét rendőr átkarolt engem, egy Argyle-drukkert, valódi emberséget tanúsítottak.
Hálás vagyok a liverpooliaknak és a Liverpool FC-nek”
– olvasható a levélben.
A férfi a végén hozzáteszi, hogy azért nem indult azonnal haza, amikor megtudta, hogy a fia életveszélyben van, mert autóval utaztak Liverpoolba, és több utastársáért ő felelt.
Amikor valamelyest képes volt feldolgozni a halálhírt, visszatért a helyére. Ekkor felcsendült a lelátón a liverpooliak híres himnusza, a You'll Never Walk Alone, az apa bevallása szerint
úgy érezte, mintha ebben a tragikus pillanatban neki énekelne a stadion, és ez rendkívül meghatotta.
Levele végén megjegyzi, sajnálja, hogy nem emlékszik az őt segítő egyik rendőr nevére, de szeretné, ha valaki átadná neki hálás köszönetét, amiért társával emberséggel és együttérzéssel segítették meg azokban a pillanatokban, amikor óriási szüksége volt rá.
A levél teljes terjedelemben, angolul itt olvasható: