Rémálom, már megint
A hollandokat kedd este felkészülési mérkőzésen az olasz válogatott győzte le 2-1-re Amszterdamban, de ezen aligha lepődött meg valaki az elmúlt napok eseményeit figyelve. Az igazán kemény pofont szombat este kapták.
„Ez egy rémálom” – nyilatkozta a 33 éves Arjen Robben, miután a világranglista 71. helyén szerénykedő Bulgária 2-0-s, már-már megalázó vereséget mért Hollandiára a 2018-as oroszországi világbajnokság selejtezőjének ötödik fordulójában. Ezzel helyet is cseréltek az A csoportban: a bolgárok felléptek a harmadik helyre, a hollandok visszacsúsztak a negyedikre, szinte elérhetetlen távolságba a csoportot vezető franciáktól és három pontra a pótselejtezőt jelentő második helyen álló svédektől.
Négy évvel a vb-bronzérem után lemaradni a 2018-as világbajnokságról súlyos csapás lenne a holland futballnak, de ha hozzátesszük, hogy másfél évvel ezelőtt a 24 csapatosra bővített franciaországi Európa-bajnokságra sem tudtak kijutni, akkor egyértelművé válik, hogy nem formahanyatlással vagy balszerencsével küzdenek, hanem átfogó problémákkal néznek szembe.
Identitásvesztés
Johan Cruyff, a holland labdarúgás 2016-ban eltávozott legendája a 2010-es dél-afrikai világbajnokságon éles kritikának adott hangot, amiért Bert van Marwijk szövetségi kapitány szakított a totális futball hagyományaival. A védekező felfogású stratégia védelmében azért tegyük hozzá, nem nagyon volt választása.
Sokat elárul arról a holland csapatról, hogy szinte mindenkinek Nigel de Jong brutális megmozdulása, Xabi Alonso mellkasába fúródó stoplisa jut eszébe először. De a végeredményt aligha lehet kritizálni: ha kíméletlen futballal is, de vb-döntőig jutottak, ahol a 116. percig jó esélyük volt legyőzni egy korszakalkotó spanyol csapatot.
Négy évvel később már Louis van Gaal irányította a hollandokat, de Brazíliában ő is kénytelen volt felismerni a rá bízott keret korlátait. Viszont nagyon jól csinálta, óriási meglepetést okozva bronzéremig jutottak, a csoportkörben 5-1-re átgázolva a spanyolokon, a harmadik helyért pedig 3-0-ra győzték le a házigazda brazilokat.
Van Gaal kreativitást háttérbe szorító, ötvédős rendszere szintén szakított a holland futballfilozófia évtizedes hagyományaival, de legalább voltak igazi kulcsemberek a csapatban, akik húzták előre a fiatalokat, és ha kellett, meccseket tudtak eldönteni.
Egy korosodó generáció, Dirk Kuyt, Nigel de Jong, Wesley Sneijder, Robin van Persie és Arjen Robben utolsó nagy dobása volt a 2014-es torna, de ők 2017-ben (Robbenen kívül) már nagyon messze járnak. A többség például a török bajnokságban.
Van Gaal és Van Marwijk eredményei ideiglenesen kozmetikázni tudták a holland futball utánpótlását érintő hiányosságokat, de az utódok erre már képtelenek voltak, a fontos mérkőzéseken kíméletlenül elvéreztek.
Hibás döntések
A kapitányi poszton Van Gaalt követő Guus Hiddink a 2016-os Eb selejtezőjében csúnyán megbukott, őt segítője, az edzőként tapasztalatlan Ajax-legenda, Danny Blind követte, akit néhány napja, a bolgároktól elszenvedett 2-0-s vereség után menesztettek. A döntés nem meglepő, a kinevezése pillanatától népszerűtlen kapitány 20 hónap alatt tétmérkőzésen
csak Kazahsztán, Fehéroroszország és Luxemburg ellen tudta győzelemre vezetni csapatát, miközben Izlandtól, Törökországtól, Csehországtól és Bulgáriától is kikaptak.
Valahol ironikus, hogy az ő helyét szintén a segítője, az U21-es válogatott élén dolgozó Fred Grim vette át, igaz, csak ideiglenesen, amíg nem talál a Holland Labdarúgó-szövetség (KNVB) egy hosszú távú és reményt keltő megoldást.
De hiba lenne mindent Hiddink és Blind nyakába varrni, a legégetőbb problémákat mélyebben kell keresni:
miközben a közelmúlt sztárjai megállíthatatlanul kiöregedtek, mögöttük nem sorakozik a megfelelő utánpótlás.
Hol vannak a fiatalok?
Sokat elárul a merítési lehetőségekről, hogy Danny Blind Bulgária ellen a kezdőcsapatba dobta az Ajax 17 éves középhátvédjét, Matthijs de Ligtet, aki debütáló fellépése első percében fiatalsági rekordot döntött, majd 20 perc alatt két bolgár gólhoz vezető hibát is elkövetett. Aligha őt terheli a felelősség, a holland bajnokságban összesen volt kétszer kezdő ebben az idényben.
Ez történt a 5. percben, Matthijs de Ligt 5-ösben:
A holland válogatottnál mindig bátran dobták mélyvízbe a fiatal tehetségeket, de rizikós vállalkozás ész nélkül ragaszkodni egy tradícióhoz, ha a futballisták minősége nem üti meg az elvárható szintet.
Aki rápillant a legutóbbi mérkőzések holland kezdőcsapataira, azonnal látja, hogy
betöltetlen űr tátong a közelmúlt sztárjai és a jövő reménységei között.
A hiány természetesen a klubfutballban is megmutatkozik. A 2016–2017-es szezon előtt Jasper Cillessen és Vincent Janssen voltak az Eredivisie legdrágábban értékesített holland játékosai, előbbi a Barcelonában, utóbbi a Tottenhamben játszik alig, és csatár létére 229 percenként szerez gólt.
A 2010-es világbajnokság óta Memphis Depay volt a holland bajnokságból legdrágábban távozó hazai sztárpalánta, a 34 milliós árcédula ellenére 2017 januárjában boldogan szabadult meg tőle a Manchester United, amelynél alig akadt értékelhető mérkőzése. Mellette Kevin Strootman (AS Roma), Georginio Wijnaldum (Liverpool) és Bas Dost (Sporting) az elmúlt évek legjobb termékei a holland utánpótlásban, de egyikük sem fér igazi topcsapat közelébe.
A visszaesést a holland bajnokság klubjainak nemzetközi eredményei is tükrözik:
az Eredivisie 2017–2018-as bajnoka már nem kap automatikus BL-indulási jogot,
így 2018 nyarán a legjobb holland csapatnak is selejteznie kell a Bajnokok Ligája csoportköréért.
Végy egy jó edzőt! De honnan?
Miközben tehetséges futballistákból egyértelmű hiány mutatkozik, a lehetséges szövetségi kapitányok terén sem állnak fényesen a hollandok. A De Telegraaf olvasóinak 39 százaléka abban a Louis van Gaalban látja a megoldást, aki már 65 éves, ráadásul az év elején bejelentette visszavonulását.
Az olvasóknál a második helyen egy német, a legutóbb az Egyesült Államok válogatottját irányító Jürgen Klinsmann végzett. Kinevezése egy közel 40 éves hagyományt törne meg, a Hollandiát az 1978-as világbajnokság döntőjéig vezető osztrák Ernst Happel óta nem dirigálta külföldi kapitány a válogatottat.
„Minden lehetőséget meg kell fontolnunk” – nyilatkozta a külföldi kapitány lehetőségéről Jean-Paul Decossaux, a szövetség kereskedelmi igazgatója.
Eközben több tréner is nyíltan visszautasította a lehetőséget:
Ronald Koeman, Frank de Boer, Bert van Marwijk és Giovanni van Bronckhorst már biztosan nincs a lehetséges jelöltek között.
Az Evertont irányító Koeman 2014-ben, Van Gaal távozását követően felajánlotta szolgálatait a válogatottnak, de nem voltak rá kíváncsiak. Inkább egy idejétmúlt, majd egy tapasztalatlan kapitányba fektették a bizalmat.
Megvolt az esélyük, hogy kinevezzenek.
Azóta elfogyasztottak két kapitányt, meg lehet nézni, hova jutott a válogatott” – szúrt oda a KNVB-nek Koeman, akit tavasszal már a Barcelona kispadjával is szóba hoztak.
Eddig a játékosként zseniális, de edzőként nem túl fényes pályafutást befutó Ruud Gullit mondta egyedül, hogy megtiszteltetés lenne elvállalni a szövetségi kapitányi posztot.
Elhúzott az elit
„Van Gaal 2012-es megbízatásával a szövetség sikeresen elkente a rossz irányba mutató folyamatokat, de a radikális változás most már elkerülhetetlen” – véli Michiel Jongsma holland szakíró, aki szerint 1984 óta nem tudott világklasszis generációt kinevelni a holland futball.
„Minden jel arra mutat, hogy a labdarúgás professzionalizálódásában jelentős a lemaradásunk. Egykor az élen jártunk intézményi és infrastrukturális szinten, illetve az utánpótlás-nevelés tekintetében is, de magunkba kell néznünk, és el kell ismernünk, hogy ez az idő elmúlt.”
„A tehetségek felkutatásában sem vagyunk már elég jók. Árulkodó, hogy a 15 éves korosztályig jól teljesítünk, de ezt követően már nem vagyunk kellőképpen versenyképesek.
A fiatalok képzésében egyre inkább a fizikai adottságok dominálnak, nem a kreativitás és a taktikai fejlődés, mint látjuk azt a német, belga és spanyol csapatok esetében”
– idézi a szakírót a Deutsche Welle.
Ha a holland válogatott a 2018-as világbajnokság selejtezőjében is elvérzik, 1984 óta először maradna távol sorozatban két nagy tornától. Ha huszáros hajrával mégis kijutnak, a valódi problémák azzal sem oldódnak meg. A holland foci edzőképzésben és játékosnevelésben is lemaradt az európai elittől, ez csúcsosodik ki a holland válogatott teljesítményében, amely megfelelő szakemberek hiányában korszakalkotó futballfilozófiájának gyökereitől is távol sodródott.
Hollandiának elsősorban egy új szövetségi kapitányt kell találnia, de valójában önkritikára, hosszas gondolkodásra, a múlt elengedésére és a jövő építésére, elveszett identitása megtalálására van szüksége, ha a középszerűségből vissza akar térni az élvonalba, ahová az elődök emelték.