Zidane gyávasága juttatta ponthoz az Atlético Madridot

A spanyol bajnokság 31. fordulójában a bivalyerős hetek elé néző Real Madrid fogadta az Atlético Madridot, és nyolcvan percig úgy tűnt, hogy egy álmosabb meccsen behúzzák a három pontot. Zinedine Zidane kockázatkerülése azonban megbosszulta magát, és a hazaiak végül pontokat veszítettek. Koppányi Gergely elemzése.

Lassan megszokhatjuk azt, hogy a Zidane vezette Real Madrid egészen addig, amíg az elöl lévő hármas összeállítása kőbe vésett, nem fogja visszahozni azt a stílust, ami az etalon Del Bosquét vagy a 2014-es Ancelotti-gárdát jellemezte. Látva a meccseiket, még azt sem várhatjuk, amit a 2012-es bajnokcsapat vitt végig Mourinho vezetésével, amikor a leghalálosabban kontrázó együttes volt az egész világon.

Zinedine Zidane Real Madridjának valójában egy célja van: nyerni, olyan csapattal, amelyet a világ több millió foteledzője csukott szemmel varázsolna fel a pályára.

A piszkosul erős B csapat tagjai csak a gyengébb presztízsű és halványabb téttel bíró meccseken kapnak helyet, amely elgondolás a kétezres évek közepén egyszer már szétszakította a klubot. A helyzet persze most teljesen más, hiszen az elmúlt három évben elért két BL-győzelem szinte minden gyengébb produkcióra erős ellenérv, és ezzel a vezetés is pontosan tisztában van.

Nyilván nem a csúcsmeccseken találkozunk az Isco-James-Asensio fémjelezte sorral,

de nem lehet nem észrevenni, mennyire más stílust képvisel a csapat, ha ők szabják a fazont a Real Madrid játékának. Mindezzel együtt is megnyerhette volna a madridi derbit az Atlético ellen a listavezető, de szerencsétlenségére Simeone csapata úgy is elhozott egy pontot a Bernabéuból, hogy nyolcvan percig nemigen akart eljutni az ellenfél kapujáig.

Íme a két csapat összeállítása Forrás: Origo

A kezdőcsapatokat elnézve egyik edző sem húzott túl váratlant: Zidane a jól bejáratott 4-3-3-at pakolta fel, amelyet Marcelo sűrűn támogatott a támadásépítésekben. Simeone egy szépen megrajzolt 4-4-2-vel indult neki az ütközetnek, amelyben a sérült Gameirót Fernando Torres pótolta.

Simeone azért készült egy meglepetéssel, hiszen az általában bal oldalról befelé húzó Carrascót átvezényelte a jobbszélre, hogy a rendszeresen fellépő Marcelo megüresedett helyén zavarja a védőket.

Ez a húzás azért nem hasznosult túlzottan, mert Carrasco ugyanúgy a védekezésre volt kárhoztatva, mint az egész Atlético. Carrasco a második félidőben már visszament a kedvenc pozíciójába, a bal oldalra, ahol a szezonban 19 meccsen kilenc gólt lőtt és három gólpasszt osztott ki, de onnan ezúttal kevesebbet tudott hozzáadni az Atlético támadójátékához.

Diego Simeone (elöl), az Atlético edzője, a háttérben Zinedine Zidane, a Real mestere Forrás: AFP/Gerard Julien

Simeone jól felfogott érdekében nem engedte csapatát magasan letámadni, nagy területeket hagyni; az egész meccsen csak néhány olyan pillanat volt, amikor a Real labdakihozatalainál az Atlético középpályásai és támadói nehezítették a hazaiak építkezéseit. Diego Simeone Atléticója abban az évben, amikor megnyerte a spanyol bajnokságot, azzal nyerte meg a legtöbb mérkőzését, hogy alig engedte az ellenfeleket a kapuja közelébe: harminc méteren belül nem nagyon volt csapat, amelyik eljutott volna akár helyzetkezdeményekig is a matracosok ellen.

Ezt ezen a derbin nagyjából 15-20 percig tudta tartani az Atlético, utána viszont egyre több Real-helyzet adódott.

2-3 éve az Atlético ellen lehetetlen volt húsz méteren belül ennyi helyzetet kidolgozni; ebben a szezonban ez egyre több csapatnak sikerült Forrás: Origo

Az Atlético kétféleképpen kívánt eljutni a Real kapujáig: pontrúgások vagy kontrák után. Utóbbiból az első a huszonkilencedik percben adódott, addig a hazaiak sem akartak annyira kinyílni, hogy a futógép Griezmannak vagy Carrascónak több tíz méteres placcokat hagyjanak.

A Realnak leginkább akkor adódtak lehetőségei, amikor Benzema és Cristiano Ronaldo helyet cserélt, mert a kimozgásokat az Atlético egyáltalán nem tudta követni.

Ekkor több olyan helyzetük is volt a hazaiaknak, amelyekkel le is zárhatták volna a mérkőzést, de hol Oblak védett remekül, hol Savic feje óvta meg a vendégeket a góltól.

Ez bent van! A Real Madrid gólját Pepe szerezte Forrás: AFP/Gerard Julien

A második félidőben már sokkal inkább azt a játékot játszotta a Real Madrid, amit ebben a szezonban már rengetegszer láthattunk tőlük. A Bale-Benzema-Cristiano Ronaldo hármas megtámadta a büntetőpont körüli területet, és várta, hogy a feljebb helyezkedő középpályások vagy a szélsővédők a fejükre varázsolják a labdát.

Ebből a második félidő első öt percében rögtön két-három helyzet is alakult; láthatjuk tehát, hogy mit jelent manapság a madridi fehér balett.

Ha kíváncsiak vagyunk arra, miért nem folyamatos a játék az idei Real Madridnál, elég megnézni a támadók mozgását, akik rövid időszakokat leszámítva előszeretettel támadják az ötös környékét a távolabbi lövések vagy a rövidpasszos játékok helyett. Természetesen az első gól is a megszokott Real-akcióból érkezett, amely mintában Kroos remek bokájának mindig kiemelt pozíció jut, a furcsaságot egyedül az adta, hogy ezúttal nem Sergio Ramos érkezett a rögzített helyzet után.

A gálakezdő támadóhármasa folyamatosan egymás nyakán, miközben a tizenhatos előtti 15-20 méteren nincs Real-játékos - így nehéz folyamatos támadásokat építeni, ha az ellenfél odaadja a labdát Forrás: Origo

A Real Madrid jelenleg a fejjátékával kívánja megnyerni a meccseiket, és valljuk meg: ez nem olyan ellenállhatatlan haditerv, amellyel évekig rettegésben lehet tartani egész Európát. Abban az esetben, ha Bale, Benzema és Cristiano Ronaldo egyszerre van a pályán, hamar arra korlátozódik a játék, hogy a szinte egyvonalban elhelyezkedő támadóhármas könyörgi a fejére a megváltó beadást. Ez első ránézésre elég hatékonynak tűnik ugyan, de Madridban már nemegyszer bukott bele edző abba, ha a válogatós közönségnek nem nyeri el a tetszését az, amit a pályán lát.

Márpedig Zidane irányítása alatt a mutatott játék messze elmarad attól a minőségtől, amelyet a pályára pakolt érték alapjáraton sejtetne az egyszeri nézővel.

Hogy miért nem érkezett rengeteg helyzet a beívelések után, arra jó válasz a Savic-Godín páros kiváló szereplése; ők összesen nyolc fejpárbajt nyertek meg. Más kérdés, hogy Cristiano Ronaldo felhőkarcolós súlypontemelkedésével és Pepe kiváló elmozgásával ők sem tudták mindig felvenni a versenyt.

Bale, Benzema és Ronaldo újra egymás közelében, Marcelo pedig érkezik a menetrendszerű beadással Forrás: Origo

A bekapott gól után az Atlético nem akarta feladni az addigi elképzeléseit, hogy a megnövekvő területek segítségével a Real bevigye a kivégző második gólt, így hiába Correa beállítása, negyedóra múlva már Thomas Partey váltotta Torrest, és minden maradt az alapstratégia szerint.

Simeone egészen az utolsó tíz percig várt arra, hogy feljebb pozícionálja a csapatát, és így is eredményt ért el, ami – látva a lefújás utáni diadalittas ordításait – bőven elegendő lehetett ahhoz, hogy boldogan hajthassa álomra a fejét.

A meccsen addig csak egyszer jutottak el kidolgozott támadás után Navas kapujáig (amikor Torres telibe rúgta a kapust), de a nyolcvanadik perc után villámgyorsan helyzetbe került Simeone aktuális jolly jokere, Antoine Griezmann. Kellett ehhez persze Pepe kényszerű kiválása is, valamint Nacho nem túl magabiztos pályára lépése, akiről laza ujjgyakorlattal vált le végül az egyenlítő gólt szerző francia. Pepének a hivatalos diagnózis szerint két bordája is eltört, ez fájó veszteség lehet a Real Madridnak az eljövendő hetekben.

A bordatörést szenvedett Pepét kísérik le a pályáról Forrás: AFP/Pierre-Philippe Marcou

A következő két hétben kétszer kell játszaniuk a Bayernnel, egyszer egy bajnoki szezonról döntő Clásico jön a Barcelona ellen, és ezekre a meccsekre van kettő egészséges középső védőjük.

Kimondhatjuk, hogy ezen a derbin az Atlético végül úgy rabolt pontot a listavezető otthonában, hogy az utolsó tíz percet leszámítva nem igazán találta a meccs ritmusát, és ha Zidane bátrabban nyúlna a mellőzött játékosaihoz, talán ezt a derbit is hamarabb lezárja.

Az utolsó húsz percben ugyanis semmi más céljuk nem volt a hazaiaknak, mint úgy lecsorgatni a mérkőzést, hogy az 1-0-s vezetésük megmaradjon. 2016 novemberében, amikor a Real Madrid a Calderónban 3-0-ra verte az Atléticót, Isco, Kovacic és Lucas Vázquez is kezdett, miközben Benzema például a padon ült.

Az Atlético francia támadója, Antoine Griezmann lő gólt a királyi csapatnak a madridi derbin Forrás: AFP/Gerard Julien

Ezúttal sokadik felvonását láthattuk annak, hogy a piaci árak által diktált gálakezdő nem bír el az ellenfelével, ami a Bayern München ellen folytatódó tavaszi hadjárat előtt nem túl jó előjel Zidane együttesének.

A Real Madrid idei keretében a kispad is olyan bombaerős, hogy bármelyik topligás bajnokesélyes csapatban állandó kezdők lennének, de sem Isco, sem James nem tudja beverekedni magát a kezdőcsapatba és Zidane komolyabb terveibe.

Pedig lehet, hogy nem ártana: James például 106 percenként ad gólpasszt csapattársainak, míg az asszisztkirály Kroos hasonló mutatója úgy is csak 226 perc, hogy csodálatosan teker Ramos és társai fejére.

A csereként beállt Isco vezeti fel a labdát az Atlético védők között Forrás: Anadolu Agency/2017 Anadolu Agency/Burak Akbulut

A pontvesztéssel nehéz helyzetbe kerülhetett volna a Real Madrid, de szerencséjükre a Barcelona teljesítménye úgy hullámzik, ahogyan bő két éve nem láthattuk tőlük, így ezzel a döntetlennel (a Barcelona málagai veresége segítségével) is növelni tudták az eddigi előnyüket. A fővárosiaknak a végső üdvösséghez minden bizonnyal elegendő lehet egy döntetlen is a két hét múlva esedékes El Clásicón, addig azonban még mindkét bajnokesélyesre vár egy-egy komoly BL-párharc.