Lionel Messi ellen nem volt széruma a Real Madridnak - elemzés

Vágólapra másolva!

A spanyol bajnokság, sőt, talán az egész klubfutball legnagyobb hírű összecsapásának minőségében ezúttal sem kellett csalódnunk: a lüktető iramú El Clásicón végül Messi zsenialitása döntött. Úgy, hogy a Real Madrid még emberhátrányban is megnyerhette volna a találkozót. Elemzés.

Nagyjából tíz éve szól arról a nemzetközi klubfutball, hogy éppen Cristiano Ronaldónak vagy Messinek van jobb meccse, hónapja, szezonja, sőt, a vérmesebb viták végén az örök eldöntendő kérdés szerint: jobb és magasztosabb életműve.

Ezzel együtt talán furcsának hathat a felütés, de jó pár éve nincs akkora jelentősége annak az El Clásicón, hogy a Cristiano Ronaldo–Messi duó közül éppen ki kapja el jobban a fonalat, mint amennyire az meghatározó volt a 2010-es évek elején.

Azóta már mindkét sztár átesett (nem túl sokáig tartó) gyengébb periódusokon, Messi pedig rendre el-eltünedezett az utóbbi néhány Clásicón. Eddig. A vasárnapi Real Madrid–Barcelona összecsapáson a kis argentin viszont ismét annyival volt a pályán lévők szintje fölött, hogy egyszerűen nem lehetett más a találkozó vége, mint az, hogy a legvégén ő végzi ki az ellenfelet, így téve újra nyílttá a spanyol bajnokság küzdelmeit.

Messi–Ramos párharc a mérkőzésen. A Barcelona zseniális játékosa döntött ezen a csúcsrangadón Forrás: Anadolu Agency/2017 Anadolu Agency/Burak Akbulut

A csapatok alapfelállása, játékfelfogása alapjában véve tette lehetővé, hogy a támadóosztagok lendületes akciókat vihessenek végig, és azokat rendre veszélyesnek mutatkozó lövésekkel fejezzék be.

A hazaiaknál visszakerült Bale a Benzema–Ronaldo tandem mellé, amiről kiderült, legalább akkora baklövés volt, mint Diego Costa kezdőcsapatba nevezése a 2014-es Atlético–Real Madrid BL-döntőn.

Akkor Simeone és stábja döntött úgy, ad egy esélyt a sérülésből éppen felépülő csatárnak, amivel még nagyobb bakit csinált, mint most Zidane, hiszen 9 perc után eldobott magától egy cserelehetőséget – egy végül 120 perces ütközetben ez fatálisnak bizonyult. A walesi nagyjából fél óráig tett úgy, mint aki egy ekkora meccsen is tud játszani, de itt is hamar kiderült, hogy Isco, Asensio vagy James is jobb választás lett volna az adott pozícióra.

Bale szomorkodik, Messi gólt ünnepel Forrás: AFP/Pierre-Philippe Marcou

Más kérdés, hogy mi indokolhatta Bale kezdőbe kerülését. Talán a sötétben tapogatózunk, amikor ezen tanakodunk, de sejtésünk lehet, hiszen nemrég tudtuk meg Carlo Ancelottitól, hogy a madridi karrierje során egy meccs után viszonylag gyorsan kapott egy érdeklődésnek álcázott elnöki dorgálást, amiért volt bátorsága lecserélni a walesit. Így vagy úgy, a madridiak a megszokott gálakezdőt nézhették a meccs elejétől, annyi kényszerűséggel, hogy Pepe és Varane sérülése miatt továbbra is Nacho lehetett Ramos párja.

Így nézett ki a két csapat összeállítása Forrás: Koppányi Gergely

A vendégeknél egyértelműen Neymar hiánya okozta a legnagyobb fejtörést, és Paco Alcácer szerepeltetésével előzetesen egy formációváltást is el lehetett képzelni, de a spanyol támadót sokkal kevesebbet láthattuk középen, mint azt az optimális posztja indokolná.

Neymar játékából viszont semmit nem mutatott. Amíg a brazil a legnagyobb meccseken is két számjegyű cselezési kísérletet mutat fel, addig Alcácer, írd és mondd, egyszer próbálkozott ilyennel, és az sem sikerült neki.

A két játékos stílusa persze alapvetően különbözik egymástól, de akkor kérdéses, Alcácernek miért Neymar szerepét kellett átvennie – főleg az első félidőben, mert fordulás után, lecseréléséig már többször tartózkodott a félterületben, és kevesebbet a Neymar-féle, vonal melletti szerepkörben. A bal oldali támadásépítéseket természetszerűleg Jordi Alba segítette, de kissé izolált játéka annak volt köszönhető, hogy a madridi szélsők közül, ha már Cristiano Ronaldo gyakorlatilag fel van mentve, Bale-nek kellett visszább zárni, hogy Alba minél kevesebb szerephez jusson az akciók felépítése során. Ezt egyébként, amíg a pályán volt, Bale jól meg is oldotta, kiválása után azonban többször maradt üresen „védence".

Amikor a Real Madrid átadta a területet, Bale folyamatosan zárt Albára, a képen az „elvileg” védő Marcelóval egy vonalban. Modric és Kroos is 10-15 méterrel feljebb védekezik, mint a walesi. Messit közben Casemiro őrzi Forrás: Koppányi Gergely

A Real Madrid szokás szerint abból rúgta a góljait, amiben idén a legjobb: szélről bepakolt labdákkal tömik a berobbanókat vagy a fejelni jól tudókat, ezzel pedig akármelyik védelemnek gondot tudnak okozni.

Toronymagasan vezetik a bajnokságot abból a szempontból, hogy mely csapat szerzi a legtöbb találatot rögzített játékszituációkból.

A Real Madrid 19-et rámolt már be így idén (a büntetők ebben nincsenek is benne), és ez még nem is tartalmazza azokat a gólokat, mint a vezető találatuk, amely egy átmenetileg hatástalanított szöglet után érkezett. A Real Madrid idén ebben legyőzhetetlen, Carvajal és Marcelo belöbbölt labdái pedig konstans gólveszélyt jelentenek.

Samuel Umtiti csak nézi Cristiano Ronaldo lövését Forrás: Anadolu Agency/2017 Anadolu Agency/Burak Akbulut

A játék lüktető képéhez bőven hozzájárult az is, hogy a mérkőzés különböző szakaszaiban mindkét csapat erőteljes letámadást alkalmazott. A Madrid jól merített a Paris Saint-Germain és a Juventus katalánok elleni hazai meccsein látható jelenetekből, amikor a Barcelona ellen megejtett magas letámadás nagyban megzavarta a támadások könnyed felépítését.

Nem véletlenül: a Bajnokok Ligájában idén tavasszal látható gólátlagrobbanást több szakcikk is azzal magyarázta, hogy az ellenfél térfelén szerzett labdákból egyre több a góllal befejezett akció, és bár sikertelensége esetén megnöveli a megkezdett támadás sikerét, statisztikailag ebből a letámadó csapat jön ki jobban.

Hasonlót láthattunk a PSG játékában és a Monacónál is. Ez leginkább a mérkőzés elején volt érzékelhető, amelynek következtében a Real Madrid többször is az ellenfél térfelén szerzett labdát, illetve egy alkalommal arra kényszerítette Ter Stegent, hogy bombázza ki a labdát az oldalvonalon túlra. Ebből adódó, igazán veszélyes akció azonban nem volt számottevően sok, hiszen a presszinget a Madrid nem túl egységesen alkalmazta, így jó néhányszor – a csapatrészek közti megnövekedett távolságoknak köszönhetően – könnyedén jutott el a labda Busquetshez vagy Messihez. Abban pedig nem volt sok köszönet.

A meccs elején a Real Madrid többször is fojtó letámadást alkalmazott, ezúttal Alba felé megy az átadás. A védőre rárontó Carvajal és a később fellépő Nacho segítségével a Madrid végül könnyedén labdát szerez Forrás: Koppányi Gergely

Messi visszavontabb szerepköréről már évek óta cikkeznek, bár legjobb meccseit leginkább akkor játszotta, amikor a jobb oldalt foglalhatta el, és onnan tört befelé, ahonnan átadásai és lövései is óriási százalékban góllal kecsegtettek.

Idén leginkább Rakitic foglalja el ezt a pozíciót, amiből az következik, hogy Messi még a korábbinál is kötetlenebb szerepben játszhat, és a pálya közepén mindenhol feltűnik.

Ezúttal Casemiro követte serényen, de gyakorlatilag találat nélkül, már ami a labdával való kontaktot illeti. Volt már hasonló emberfogási kísérlet Messin, José Mourinho még azzal is próbálkozott, hogy Pepét állította rá a középpályán, de az is csak ideig-óráig bizonyult hatékony megoldásnak.

A kis zsenit nem lehetett tartani Forrás: AFP/Gerard Julien

Casemiro zsinórban a második meccsét játszotta le úgy, hogy nagyjából 6 sárga lapot kellett volna kapnia, de ebből olyan jutányosan jött ki, hogy csak kettőt kapott meg. Messi ellen viszont nem volt szérum, még Casemiro rugdosásaival együtt sem, mert

az ötszörös aranylabdásnak gyakorlatilag nem volt rossz megmozdulása a meccsen.

Persze viccesnek hangzik, hogy a középpályáról valaki hogyan kaphat ilyen jelzőket a maga 76 százalékos passzhatékonyságával, de nézzük a többit: 7 sikeres csel, ebből kettő a cselezésre szinte alkalmatlan tizenhatos vonalán, 4 kapura lövés (kétszer annyi, mint Suáreznél és Alcácernél összesen), egy összehozott kiállítás és persze a két gól. Mindenkit lejátszott.

Csak érzékeltetésképpen: maximum ennyi esélye van kapura lőni a Barcelonának, ha a Juventus védőfala állja útját, illetve ennyi kaput eltaláló lövése van, ha a Real Madridon tud átrohanni Forrás: Koppányi Gergely

Mondhatnánk egyébként, hogy Sergio Ramos kiállítása volt a fordulópont, de meglepetésre (meglepő még egyáltalán?) Zidane Real Madridja egyáltalán nem tört össze a dologtól. Ne feledjük: Zidane nyert már emberhátrányban a Barcelona ellen, valamivel több mint egy éve.

Tegnap még arra is volt meccslabdájuk, hogy a végeláthatatlan zakatolással otthon tartsák a három pontot.

Amelyre – utólag kimondhatjuk – semmi szükség nem volt. Casemiro lehozatala már nagyon érett, de ez csak hatványozta azt, hogy kettészakadt a pálya, és a középpályás védekezés mindkét oldalon elhalálozott. A végén 22-16-nál állt meg a lövésszámláló – csak érdekességképpen: a jégkorong-világbajnokság első magyar vonatkozású meccsén az ukránok csak kettővel többször lőttek kapura, mint tegnap a Real Madrid.

Döbbenetes - ezt tükrözi a fehér mezes madridi játékosok arckifejezése, miközben Messi a gólját ünnepli Forrás: AFP/Pierre-Philippe Marcou

Bár öt gólt is láthattak a Clásicóra kilátogatók, még több találat eshetett volna, ha a kapusok nem védenek ilyen formában.

Amíg átlagosan mindketten 3-3 védést mutatnak be idén a bajnokságban, addig Keylor Navas tegnap hat védést produkált, Ter Stegen pedig tizenkettőt!

Ebben a kifulladásig rohangálásban pedig törvényszerű volt, hogy valamelyik csapat végül betalál majd. Hogy ez a Barcelona lett, ahhoz nagyban kellett a Real Madrid butasága is. Az utolsó barcelonai labdakihozatalt ugyan meg lehet zavarni két-három ember letámadásával az oldalvonalnál, de olyan szituáció nem fordulhatna elő, hogy az emberhátrányban lévő csapatból (amelyiknek a bajnokság megnyeréséhez nem lenne rossz egy döntetlen sem) végül három emberre vihesse 5-6 barcelonai a halálos kontrát. Kiváltképp akkor, ha a lövésre Messi lába lendül.

Fél perc van hátra a meccsből, a Real Madridnak nem rossz az iksz. Ehhez képest egy könnyed labdakihozatallal 5 madridit iktatnak ki. Sergi Roberto megiramodásával teljesen magára marad a madridi védelem, egy rövid ideig a hazai félpályán három védőre hat(!) barcelonai mezőnyjátékos jut Forrás: Koppányi Gergely

Bár a Barcelona hullámzó teljesítménye miatt a spanyol bajnoki címet már hetekkel korábban egyezményesen odaítélték a Real Madridnak, ezzel a vendégsikerrel újra őrült hajrá nyílhat.

A jelenlegi pontegyenlőség mellett ugyan a Real Madrid eggyel kevesebb meccset játszott, de a végelszámolást nagyon megkavarhatják a klubok ellenfelei.

Amíg a Barcelonának a legkomolyabbnak ígérkező meccsei a Villarreal elleni hazai ütközet és az Espanyol elleni derbi lesznek, addig a Real Madrid – két kőkemény BL-meccs mellett – fogadja a Valenciát, a Sevillát, és pótol a Celta ellen idegenben. Minden lesz, csak könnyed sétagalopp nem.