A humanista Buffon és a robotember Alves írta a Juventus meséjét

A Juventus az előzetes várakozásoknak megfelelően, tükörsimán jutott a Bajnokok Ligája döntőjébe. Higuaín ezúttal nem villogott, Dani Alves helyette is megtette ezt. Buffon végre BL-t nyerhet, de ez a mese nem csak róla szólt. Elemzés.

Nem túl igazságos azok után leírni ezt a Monacót, és legyinteni rájuk, hogy a selejtezőkörből elverekedték magukat a Bajnokok Ligája elődöntőjéig, amelynek az első meccsén nagyjából fél órán keresztül még arra is megvolt az esélyük, hogy akár vezetést szerezzenek, ezzel téve kicsit szorosabbá a végül rendkívül egyoldalú párharcot.

Más kérdés, az első meccs Buffon-bravúrjai nélkül sem lett volna biztos, hogy a franciák bemasírozhatnak a döntőbe.

Ezen a két meccsen ugyanis nem feltétlenül a Monaco esett össze a korábbiakhoz képest, hanem a torinóiak nőttek annyival föléjük, amennyivel előrébb tartanak abban (az általuk kifejezetten megcélzott) projektben, hogy a BL elsőszámú kihívói legyenek. A Juventus ugyanis végérvényesen megérkezett erre a szintre, és azzal, hogy nincs hibás csapatrészük, hogy a taktikai variációk sokszínűségével bármilyen ellenféllel szemben hatékony struktúrával léphetnek pályára, sokkalta több esélyük van átlépni a végső akadályon, mint volt 2015-ben.

Dani Alves akcióban Forrás: Anadolu Agency/2017 Anadolu Agency/Pier Marco Tacca

Az egyértelmű volt, hogy abban az esetben, ha a Juventust vezetést szerez a Monaco elleni visszavágón, könnyedén továbbjut, hiszen az a csapat, amelyik tíz meccsen két gólt kap a világ legkeményebb sorozatában, ritkán zuhan annyira össze, hogy három gólt is beszedjen kilencven perc alatt. Ennek ellenére a Juventus – hagyományainak megfelelően – nem esett neki a Monacónak: az első eset, amikor az ellenfél tizenhatosa közelébe jutottak, a tizenötödik percben volt.

Így kezdtek a csapatok Torinóban Forrás: FFT-Statzone

A kezdőcsapatok tekintetében Allegri nem húzott túl váratlant. Khedira visszakerült a középpálya középső részére, ahol kényszerűségből gyorsan cserélnie kellett. Nem tehette meg – nem is indokolta semmi –, hogy az első meccset tulajdonképpen megnyerő Dani Alvest ne hagyja fenn hasonló szerepkörrel a visszavágón is.

A Monacónál már inkább voltak érdekességek, kezdve azzal, hogy három középső védővel indult csatába Leonardo Jardim, ami azért is volt újszerű, mert eddig egy elég stabil 4-4-2-vel vitte végig a Ligue 1-t és a BL-szezont is, ezzel a formációval nemigen kísérletezett.

A középpályán Moutinhóra is kezdőként számított, amely húzás előre vetítette, hogy a kreatívabb középpályával Jardim szükségszerűen egy támadóbb csapatot akart felpakolni, amelyik egy gyors góllal visszahozhatja magát a párharcba. A három középső védővel hamar kiderült, mi volt a cél. Egyrészt Bernardo Silva kapott egy kötetlenebb szerepkört a pálya közepén, valamint a végül visszatérő Mendy a bal, Sidibe pedig a jobbszélen olyannyira fenn tudtak maradni, mint ahogy a másik oldalon Dani Alves szokott.

Zebrák a mennyben Forrás: AFP/Alberto Pizzoli

A Juventus a tömörülésével sokszor igen tudatosan adja át az ellenfeleknek a pálya szélső részét, és a Monaco azt láthatta az első meccs első félidejében, hogy szélről beküldött labdákkal veszélyesek tudnak lenni Buffon kapujára. Ebből gyakorlatilag semmi nem valósult meg a visszavágón: a Juventus tökéletesen osztotta el a tizenhatoson belül azt, hogy melyik védő kiért, vagy leginkább miért, mely területért felelős. A Monaco az első félidőben 15 sikertelen és nulla sikeres szélről beívelést könyvelhetett el: egy hazai mindig a helyén volt, ha hatástalanítani kellett a kísérletet.

Fontos látlelet: a Juventus a meccsen húsz fejpárbajt nyert, míg a Monaco csak négyet.

Hasonló volt a szituáció a Barcelona elleni negyeddöntő-visszavágóhoz, amikor a Juventus magabiztos védekezése azt eredményezte, hogy a katalánok csak átlövésekkel próbálkozhattak, Buffon kapuja pedig alig-alig forgott komoly veszélyben. Történt mindez ott, ahol korábban a Paris Saint-Germain hat gólt kapott.

Az első meccsen a Monaco ötször több sikeres beívelést tudhatott magáénak, mint a visszavágón. Jellemző a meccsre, hogy itt huszonöt kísérletből csak egyszer jártak sikerrel (kékkel jelölve): amikor a veszélyes zónán kívülre érkezett az átadás Forrás: FFT-Statzone

A Juve 15-20 perc után teljesen átvette az irányítást – nemcsak a párharc, hanem a támadásépítések gyakorisága szempontjából is. Rövid időn belül három komoly helyzetük is adódott, amelyekből csak Subasic bravúrjai és Higuaín tötyörészése miatt nem született gól. Ez hamar világossá tette, hogy a Monaco védelme több mint sebezhető, és szimbolizálta a hónapok óta mantrázott tézist: ez a csapat már nem hasonlít a 2-3 évvel ezelőtti, biztos védekezésen alapuló elődjére.

A Monaco már csak akkor tudott a Juventus tizenhatosán belülre kerülni és onnan lövéseket leadni (kékkel és sárgával jelölve, utóbbi a gól), amikor már bőven eldőlt a párharc. Addig csak a távoli, ártalmatlan kísérletek maradtak Forrás: FFT-Statzone

A Juventus főszabály szerint kétféleképpen próbálkozott a félidő derekán Subasic kapujához érni.

Egyrészt hosszú labdákkal tömték Mandzukicot, aki lefejelte az érkezőknek a felíveléseket, másrészt kontrákkal igyekeztek megbontani a labdavesztés után rendezetlen Monaco-védősort.

Mandzukic első ziccerénél, amelyből még nem lett gól, tökéletesen látszódott, hogy sem a középső, sem a szárnyvédők nem érzik, egy-egy szituációban kinek mi a feladata, mert ahogy Sidibe még az utolsó pillanatban észlelte, ki kell lépnie lesreállítás miatt, Mendy azzal a lendülettel visszarongyolt, hogy a horvátot szabályosan és rögtön helyzetbe kerülve találhassa meg Higuaín labdája. Subasic négy védéssel zárta a meccset (szemben Buffon egy hárításával), amely szintén jól jelzi, micsoda különbség volt a két csapat támadási hatékonysága között. Mindezt tetézi, hogy a Juventus csak az első félidőben hajkurászta kényszeresen a gólt, azt is a tizenötödik perctől.

Falcaót teljesen kivették a játékból: 30 méteren belül egyetlen alkalommal sem találkozott a labdával Forrás: FFT-Statzone

A Monaco védekezési hibái az első gólnál is tökéletesen megmutatkoztak. A villámgyorsan induló Juve-kontra, ami Buffon kidobásával kezdődött, pár húzás után megtorpant, és emiatt visszaértek a francia védők.

Igen ám, de hiába volt már ekkor létszámfölényben a fejvesztve visszarohanó Monaco, a védelmi vonal így is el tudott csúszni úgy, hogy Mandzukic teljesen üresen fejeljen kapura.

Sőt, ha ez még nem lett volna elég, saját kipattanójára is úgy tudott robbanni, hogy az ötméteres körzetében ne legyen védő, aki zavarja ebben.

Az első gólt megelőző gyors Juve-kontra létszámfölényes helyzettel indul, itt még nagy esély lenne befejezni az akciót pár másodperc alatt. Higuaín, Marchisio és Dybala elmozgásai bontani tudnák a védelmet, de időközben, 1-2 ütemmel később rengeteg monacói zár vissza a saját térfelére Forrás: MTVA M4 Sport

Ugyan Dybalán már három ember van, középen is védve az út Marchisióhoz és Higuaínhoz, Mendy középre zárásával üres terület marad a jobb oldalon, ahová rövidesen Alves érkezik Forrás: M4 Sport

Amikor Dani Alves beadásra lendíti a lábát, létszámban már megvan a monacói védelem, de a centrális tömörülés miatt Mandzukicra, sőt az integető Alex Sandro előtti területre már nem jut elég figyelem. Így szerzett vezetést a Juventus Forrás: M4 Sport

Az egész párharcból kiemelendő Dani Alves harcossága, megalkuvást nem tűrő fel-le robotolása, amelyre még azt is mondhatjuk: érettebb játék volt, mint amilyet az elmúlt 2-3 évben a Barcelonában mutatott.

Tisztán látszik rajta az olasz futball hatása, mert már nem teheti meg azt, amit a taktikailag „engedékenyebb" spanyol bajnokságban rendre elkövethetett, nevezetesen: fennragadt, miközben a katalán védőkre kiscsapatok is létszámfölényben vihették a kontrákat.

Hasonlóan Alex Sandróhoz, sőt Mandzukichoz is: a védekezésből is bőséggel kiveszi a részét. Mi sem bizonyította ezt jobban, mint amikor a szélvészgyors Mbappét érte be tökéletes becsúszással, hátrányból, ezzel akadályozva egy gyors megindulást. Nem gyakori, hogy 34 évesen védők még ilyen robbanékonysággal bírjanak.

Ebből a párharcból magasan kiemelkedett Dani Alves megalkuvást nem tűrő harcossága Forrás: AFP/Valery Hache

Csak összehasonlításképpen: honfitársa, a csapatszinten és a pályán betöltött szerepet tekintve is a másik oldalt képviselő Roberto Carloson ekkor már komoly meccsek is elmentek, pedig nehezen mondhattuk volna a fizikumára és felépítésére azt, hogy elhanyagolt. Miként az sem volt véletlen, hogy 2007-ben (nem kis részben a szurkolói szidalmakat okként megjelölve) elhagyta a Real Madridot. Dani Alves, elnézve őt ezen a két BL-elődöntőn,

jobban játszott, mint évek óta bármikor.

A visszavágón volt három kulcspassza (több, mint Pjanic, Mandzukic és Dybala neve mellett), Moutinho után a mezőnyben neki volt a legtöbb labdaérintése, valamint több sikeres szerelést mutatott be, mint Alex Sandro, Barzagli, Bonucci és Chiellini összesen! A Juventus négy, Monacónak lőtt góljában úgy vállalt szerepet, hogy kiosztott két (és fél) gólpasszt, a negyediket pedig ő maga zúdította be. Nem lehet kérdéses, hogy a döntőben is komoly szerepet szánnak majd neki.

Vajon megszerzi-e első BL-trófeáját a Juventus kapusa, Gianluigi Buffon? Forrás: AFP/Alberto Pizzoli

A Juventus bő fél óra alatt lerendezte az előzetesen is könnyed ujjgyakorlatnak tűnő BL-elődöntő visszavágóját. A Monaco ennek ellenére minden dicséretet megérdemel, mert bőséggel túlszárnyalták azt, amit az idény előtt joggal várni lehetett volna tőlük. Ettől függetlenül a Juventus teljesen megérdemelten van a döntőben, ahová várja az ellenfelét. Persze mindenki Buffonról beszél, nem is feltétlenül oktalanul: ha valaki, hát ő mindenképp megérdemelné azt a nagy trófeát. Az igazság azonban az, hogy ez a Juventus még a Buffon-toposztól függetlenül is teljes joggal formál igényt a végső sikerre.