Az egyiptomi csapástól a lefejelt kamionsofőrig

Vágólapra másolva!

Bár az Andorrától elszenvedett 1-0-s vereség új dimenzióba helyezte a magyar labdarúgás korábbi kiscsapatos kudarcait, nem árt emlékezni arra, hogy nem a mostani volt az első olyan botlás, amikor a nemzeti tizenegy elhasalt egy sokkal esélytelenebbnek tartott együttes ellen. A kétes dicsőségek ebbéli sorozata az 1924-es párizsi olimpián, az egyiptomi csapással kezdődött. De oktatták a magyarokat az amerikai amatőrök, az izlandi bálnavadászok és a máltai halászok is. Visszapillantás kilenc évtized kudarcaira, amikor egészen biztosan nekünk kellett volna nyernünk.

Egyiptomi oroszlánok

A magyar labdarúgás történetének első olyan veresége volt ez, amelyre már akkor ráhúzták a hihetetlen jelzőt.

Az Orth Györggyel a soraiban felálló magyar válogatott úgy érkezett meg Párizsba, hogy az olimpiai futballtorna éremesélyesének számított.

Ehhez képest a csapat már a második forduló után kiesett, utazhatott haza.

Egyiptom-Magyarország 3-0 (2-0). 1924. május 29. Párizs, olimpiai játékok
Párizs, Stade-Paris pálya, 8000 néző, vezette: Colina (spanyol)

Gól: Ibrahim Jehen (4., 58.), Hussein Hegazi (40.)

Egyiptom: Kamel Taha — Mahmoud Fuad, A. Salem — Riad Kavki, Ali el Hassani, Abdel Salam — S. Ismail, Ali Riad, Hussein Hegazi, Ibrahim Jehen, Mahmoud Ismail

Magyarország: Biri — Fogl II, Mándi — Orth, Guttmann II, Obitz — Braun, Eisenhoffer, Opata, Hirzer, Jeny

Elég csak az összeállításra ránézni, hogy lássuk, miért tartotta mindenki esélyesebbnek a magyar válogatottat. A Nemzeti Sport 1924. május 30-i számában dr. Mamusich Mihály távirati jelentésében a következő állt.

Egyiptom két klasszissal volt alattunk, de oroszlán módjára küzdött. Szerencsétlenül összeállított csatársorunk teljesen gólképtelen volt. A védelem csak háromszor hibázott, de abból három gólt kaptunk.

Meccs közben Orth és Guttmann helyet cserélt, de ez sem használt."

Az 1924-es párizsi olimpián induló magyar labdarúgó-válogatott Forrás: tempofradi.hu

A lap beszámolt arról, hogy amikor Budapesten az emberek megtudták, mi történt az egyiptomiak elleni mérkőzésen, forrongani kezdett az utca. A Körúton elsőként a Nemzeti Sport hatalmas papírjai jelentek meg, tájékoztatva az embereket.

A nép egyre nagyobb számban vonult az utcára, egyszerűen nem akarták elhinni azt, ami történt.

Ráadásul többen megesküdtek arra, hogy ez az eredmény téves, mert az MLSZ székházának ablakában 5-1-es és 5-2-es magyar győzelemről tudósítottak. Mikor kiderült, hogy mindez nem igaz, a dühös emberek leszaggatták a téves információkat tartalmazó plakátokat. A nép egyre nagyobb haraggal fordult a szövetségi kapitány, Kiss Gyula felé, aki, ha ezekben a percekben Budapesten van, a magával nem bíró tömeg elkeseredését nemcsak a szitkokban érezte volna meg.

Az 1924-es párizsi olimpia nyitóünnepsége Forrás: Roger-Viollet/© Albert Harlingue / Roger-Viollet/Albert Harlingue

A vereség a Nemzetgyűlésben is téma volt. Az egyiptomiak sikere Kiss Gyula szövetségi kapitány állásába került – igaz, a szakember 1926-ban visszatérhetett a magyar válogatott kispadjára. Érdekes még felidézni az egykori magyar miniszterelnök, Friedrich István véleményét.

Nem szabad hálátlanoknak lennünk. A kiküldött csapat bizonyára elkövetett minden tőle telhetőt. Régi nemzeti hibánk, hogy minden értékünket túlbecsüljük, és nagyobbra fújjuk, mint az amilyen. Ennek következménye azután ez a keserves csalódás."

Jenki amatőrök

A teljesen amatőr amerikai együttes 1979-es európai túrája során érintette Budapestet, hogy megmérkőzzön a magyar labdarúgó-válogatottal. Lakat Károly szövetségi kapitány több szempontból is nehéz helyzetben volt.

Erre a meccsre tulajdonképpen a magyar C-válogatott állt ki.

Nem azért, mert a legjobbak nem akartak játszani, hanem azért, mert az 1978-as argentínai világbajnokság hatása még ekkor is tartott.

Lakat Károly szövetségi kapitány kényszerhelyzetben volt az amerikai meccs előtti csapatösszeállításkor Forrás: tempofradi.hu

A válogatottságtól eltiltott Nyilasi Tibor és Törőcsik András nem játszhatott, Lakat mester pedig az akkor bomba formában játszó DVTK labdarúgóira sem számíthatott. Egyrészt a DVTK az amerikaiak elleni meccs előtti napon az UEFA-kupában idegenben játszott és nyert Skóciában (Dundee-DVTK 0-1), másrészt Lakat doktornak fél szemmel az olimpiai válogatottra is koncentrálnia kellett, amely ekkor még versenyben volt a moszkvai kijutásért, és amelynek a gerincét szintén a diósgyőri játékosok alkották.

Magyarország-Egyesült Államok 0-2 (0-0). Barátságos mérkőzés, 1979. október 26. Budapest

Népstadion, 5000 néző, vezette: Fahnler (osztrák)
Gól: Nanchoff (71.), Di Bernardo (85.)

Magyarország: Katzirz – Szabó Gy., Kovács J., Péter – Nagy A, Póczik – Májer (Weimper), Szokolai, Kiss L., Kuti, Fekete

Egyesült Államok: Mausser – Bellinger, Keough, Bandov, Makowski, Nanchoff, Cantillo, Pecher, Villa, Van der Beck (Di Bernardo 63.), Liveric

A Népsport másnapi száma keményen fogalmazott. A címlapon ott kiabált a „Kilencven perc szégyenkezés" szalagcím.

A meccs különösen Póczik József számára maradt emlékezetes, aki a magyar csapatnak megítélt tizenegyest az égbe lőtte.

Lakat Károly ezen a meccsen újoncot avatott, az akkor 38 (!) éves Szabó György személyében, akit a mester a meccs utáni nyilatkozatában a találkozó legjobbjának emlegetett. A lap az összefoglalójában súlyos, történelmi kudarcról beszélt. Lakat Károly nem bukott bele ebbe a vereségbe, mert a mérkőzést követően még tovább vezethette az A válogatottat és az olimpiai csapatot is, amely végül nem jutott ki a moszkvai játékokra.

Az amatőr amerikai válogatott, amely 1979-ben győzni tudott a Népstadionban Forrás: us.soccer

A Népszabadság szakírója, Szabó Ferenc a lap 1979. október 28-i számában a Mélypont alatt című cikkében úgy fogalmazott, hogy a tíz évvel korábbi, marseille-i 4-1-es vereség a csehszlovákok ellen 1979-re már csak egy

édes-bús operett története maradt.

Szabó azt is leírta, hogy sok szakember szerint az a meccs volt a mélypont. Az amerikaiak budapesti győzelme új dimenzióba helyezte és új jelentéstartalommal ruházta fel a mélypont szót.

Busuttil és a sorkatonaság

Maradjunk annyiban, hogy 1988-ban szinte senki nem tudta elképzelni, hogy Máltán ne nyerjen a magyar válogatott.

Akkor sem, ha az éppen aktuális bundabotrány kirobbanása miatt a szövetségi kapitány, Mezey György alig tudta összeállítani a kezdő tizenegyet.

Bármilyen nehéz is volt a kapitány dolga, a magyar csapatnak illett volna győznie. Ez volt az a mérkőzés, ahol Mezey doktor a 86. percben pályára küldte az újonc Pintér Attilát.

Kiprich József is részese volt a máltai 2-2-nek 1988-ban Forrás: VI-Images via Getty Images/2012 VI-Images/Vi-Images

Azért tette meg ezt, hogy Pintérnek ne kelljen hosszú időt sorkatonai szolgálattal töltenie. Aki ugyanis szerepelt a nagyválogatottban, az mentesült a katonai szolgálat alól. Aztán a máltaiak legjobbja, Busuttil éppen egy olyan hazai szabadrúgás végén egyenlített, amelyet a Pintér oldalán történt szabálytalanság előzött meg. Természetesen a 90. percben.

Málta-Magyarország 2-2 (0-1). Labdarúgó vb-selejtező, 1988. december 11.
La Valetta, 15.000 néző. Vezette: Kukulakisz (görög)

Gól: Busuttil (46., 90.) illetve Vincze (7.), Kiprich (57. – 11-esből)

Málta: Cluett – E. Camilleri (Saliba 55.), Buttigieg, Galea, Azzoparadi – S. Camilleri (S. Vella 78.), R. Vella, Scerri, Carabott – Busuttil, Gregory
Magyarország: Disztl P. – Kozma, Disztl L., Csuhay, Keller – Kékesi, Kovács E., Csucsánszky, Vincze (Fischer 73.) – Kiprich (Pintér 86.), Balog T.

Az események felidézésekor említsünk meg két dolgot. Az egyik, hogy a máltai csapat ennek a vb-selejtezősorozatnak a budapesti visszavágóján 1-1-es döntetlent ért el, amely szintén hatalmas felzúdulást váltott ki.

A másik, hogy a máltai 2-2-es döntetlent idehaza senki sem látta, vagy hallotta.

A Magyar Televízió eleve nem tudott megegyezni a meccs közvetítéséről, így Knézy Jenő csak egy helyszínen alámondott összefoglalót készített, amelyet később láthattak a nézők.

Mezey György alig tudott tizenegy játékost kiállítani az 1988-as máltai vb-selejtezőn Forrás: Wikipedia

A Magyar Rádió riportere, Vass István Zoltán szintén elutazott Valettára, de a közvetítés a rádióban sem jött össze. A Bródy Sándor utca és a máltai nemzteti rádió között ugyan létrejött a vonalkapcsolat, csakhogy a máltai rádió és a stadion között már nem. A magyar szurkolók rezignáltan fogadták a döntetlent, amely azt is jelentette, hogy Magyarország nem jutott ki az 1990-es olaszországi világbajnokságra.

Kóma és bálnavadászok

E sorok írója ekkor már a Magyar Rádió sportszerkesztőségének külsős munkatársaként a meccs előtt interjút készíthetett Jenei Imre szövetségi kapitánnyal. Arra a kérdésre, hogy miként készültünk fel Izland ellen,

Jenei azt mondta, hogy nem volt külön felkészülés, mert Izland ellen ez szükségtelen.

A Népstadion közönsége aztán döbbenten nézte, hogy a szigetország amatőrjei hogy nyernek Budapesten. Bár Jenei ebbe a meccsbe nem bukott bele, innentől kezdve bármit is tett, a közönség és a sajtó céltáblája volt. Ekkor még azt sem sejtettük, hogy két izlandi mérkőzésen is vesztesen hagyjuk majd el a jégszigetet.

Jenei Imre szükségtelennek gondolta, hogy a magyar válogatott külön készüljön Izlandból Fotó: Hirling Bálint - Origo

1993. június 16-án Mészöly Kálmán válogatottja kapott ki 2-0-ra, majd két évvel később a Puskás Ferenc vezette nemzeti tizenegy is kapitulált, akkor 2-1-re nyert Izland.

Az 1993-as vereség után Mészöly azt sem értette, hogyan kaphatott ki Magyarország ezektől a bálnavadászoktól.

Ez volt az a mérkőzés, amikor az elkeseredett és dühös Mészöly az izlandi repülőtéren lefejelt egy kamionsofőrt, aki számon kérte a vereséget.

Egy kamionsofőr megtámadott, én pedig beintettem neki" -

ismerhettük meg Mészöly verzióját a Nemzeti Sportból. De térjünk most vissza az első, történelmi kudarchoz, az 1992-es budapesti vereséghez.

Magyarország-Izland 1-2 (1-0). Labdarúgó vb-selejtező, Budapest 1992.06.03.

Népstadion, 10 000 néző. V: Amendolia (olasz)

Gól: Kovács Kálmán (2.), illetve Örlygsson (51.), Magnusson (73.)

Magyarország: Perty – Telek – Kovács Ervin, Lőrincz – Simon, Limperger, Pisont (Balog Tibor), Vincze (Eszenyi), Keller – Kiprich, Kovács Kálmán

Izland: B. Kristinsson – Marteinsson, Bergsson, K. Jónsson, Valsson – Örlygsson, A. Grétarsson, K.R. Jónsson (Bragason), Bjarnarson – B. Kristinsson, S. Grétarsson (Magnusson)

A Nemzeti Sport másnapi számában Gyenes J. András azt írta, hogy

a magyar labdarúgás kómáját diagnosztizálhattuk"

az izlandiak győzelme alkalmával. TV-fotel című rovatában Szekeres István csak annyit írt le, hogy nem hitte el, amit lát. Jenei Imre szövetségi kapitány élete legnagyobb kudarcáról beszélt, de azt is hozzátette, hogy az élet megy tovább.

1992-ben Jenei Imre sem mondott le azok után, hogy Izland Budapesten 2-1-re nyert Forrás: arcanum/Nemzeti Sport

Nem véletlen, hogy a Nemzeti Sport egy nappal később óriási szalagcímben hozta a tényt:

A világszenzációt jelentő 1-2 ellenére Jenei Imre nem mond le."

A Népszabadság sportrovatának vezetője, Jakab József a meccs napján a párizsi Roland Garros teniszversenyen tartózkodott. A szállodájába hazatérve és a CNN-t bekapcsolva nem hitte el, amit látott. Az amerikai hírtévé 20 percenként mondta be a szenzációt, azt, hogy a teljesen amatőr izlandi labdarúgó-válogatott 2-1-re nyert Budapesten.

Rettenetes Vadúz

Az olvasók figyelmét szeretném felhívni arra az aprócska tényre, hogy ezen a meccsen

a magyar kapuban Király Gábor állt, a pályán meg ott volt Dárdai Pál.

Mindketten nagyot tettek azért, hogy a magyar labdarúgó-válogatott sikeres legyen a 2016-os franciaországi Európa-bajnokságon. Persze ezt a 0-0-t is elég nagy botrány övezte idehaza – jellemző a helyzetre, hogy a mérkőzés után sokan az egész csapatot a világ végére zavarták volna.

Liechtenstein-Magyarország 0-0. Labdarúgó Eb-selejtező, 1999. szeptember 4.

Vadúz 1500 néző, V: Sten Kaldma (észt)

Liechtenstein: Jehle – Zech – Ospelt, D. Hasler, Hefti, Gigon – Th. Beck (Bicker 82.), Ma. Stocklasa, Mi. Stocklasa – Telser (Ritter 66.), M. Frick (M. Beck 90.)

Magyarország: Király – Sebők V. – Korsós Gy., Halmai, Mátyus – Dárdai, Fehér M. (Lendvai 46.), Illés – Dombi (Sowunmi 60.), Horváth F. (Herczeg 75.), Egressy

0-0 Vadúzban. Bicskei Bertalan szövetségi kapitány elnézést kért Forrás: arcanum/Nemzeti Sport

Ordító, üvöltő cím az 1999. szeptember 5-i Nemzeti Sport címoldalán. Szégyenteljes döntetlen – ez volt a cím. A szövetségi kapitány, Bicskei Bertalan így beszélt.

Szégyellem magam az első félidő miatt. Játékosaim nem voltak elég agresszívak, talán azt hitték, hogy a labda magától begurul a kapuba. Ez valószínűleg az én hibám is, mert nem tudtam őket megfelelően motiválni."

Az ellenfél edzője, Ralf Loose a meccset követő sajtótájékoztatón sokáig ünnepeltette magát, majd közölte: jó érzés egy olyan sajtókonferencián részt venni, ahol a vendégcsapat edzője nekik gratulál.

Liechtenstein-Magyarország 0-0. A házigazda Thomas Beck (jobbra) and Martin Telser (középen) Dárdai Pállal küzd Vadúzban Forrás: KEYSTONE/AFP/Arno Balzarini

A Népszabadság kiküldött munkatársa, Hegyi Iván

Blamázsok blamázsa

címmel írt jelentést. (Hol voltunk ekkor még Andorrától?) A cikkíró azon is elmélkedhetett egy sort, hogy az Eb-selejtező előtt kinyomtatott műsorfüzetben a házigazdák a magyarokról úgy emlékeztek meg, mint egy európai futballnagyhatalomról.

Még néhány feketeleves

2006. október 11. Eb-selejtező, La Valetta: Málta-Magyarország 2-1
2016. szeptember 6. Vb-selejtező, Tórshavn: Feröer-Magyarország 0-0

A Bozsik Péter-Détári Lajos edzőkettős a 2006-os máltai vereségbe bukott bele. 2006. október 11-én a magyar válogatott Eb-selejtezőn 2-1-es vereséget szenvedett Málta szigetén, az a vélemény hangzott el, hogy

aki azon a meccsen játszott, soha többé ne kerülhessen a magyar válogatott közelébe.

Nagy bajban lettünk volna, ha ez az óhaj valóra válik, mert La Valettán a kapuban Király Gábor állt, a pályán ott volt Juhász Roland, Gera Zoltán és Dárdai Pál is.

A máltai Anrdre Schembri gólt lő, majd ünnepel a magyarok elleni 2006-os Eb-selejtezőn Forrás: AFP/Ben Borg Cardona

Nem lehetünk büszkék a nagy sikert hozó 2016-os Európa-bajnokság utáni első tétmeccsre, amely a most zajló világbajnoki kvalifikációs sorozat első összecsapása volt.

A Feröeren elért 0-0 után sejteni lehetett, hogy ez a sorozat nem lesz számunkra sétagalopp, mert a Tórshavnban hagyott két pont nagyon fog hiányozni.

Akkor persze gondolni sem mertünk arra, hogy kilenc hónap múlva Andorrától is kikapunk. Az andorrai vereség új dimenzióba helyezte az összes korábbi kiscsapat ellen elért nagy kudarcot, mostantól ez az új igazodási pont, a mélypont, a blamázs, az ilyen nincs kategória.