Mielőtt elmerülnénk a gironai csoda rejtelmeiben, ugorjunk vissza az időben tíz évet. A 2006/07-es spanyol bajnoki esztendőből mindenkinek az juthat először eszébe, ahogyan Fabio Capello másodjára is aranyérmet szerzett a hazai pontvadászatban a Real Madriddal, és amely szezon után másodjára sem folytathatta a munkát Madrid királyi részlegén. Teljességgel érthető, miért ez maradt meg a legtöbb szurkolóban:
a feltámadások szezonja (la liga de las remontadas)
még több utolsó perces, hátborzongató fordítást és filmbe illő drámát produkált, mint amit Zidane mostani legénysége vitt véghez az elmúlt évben.
Volt azonban annak a szezonnak egy másik, szintén királyi, üde színfoltja: a Real Zaragoza.
Huszonegyedik századi történetük során a legjobb bajnoki helyezést érték el tíz évvel ezelőtt, amikor a hatodik helyre masíroztak be.
Tették mindezt egy remek játékosokból álló kerettel (César Sánchez, Celades, Aimar, D'Alessandro, a 19 éves Pique, és persze a Milito-testvérek) úgy, hogy a legnagyobbakkal is felvették a versenyt. A Barcelonát például le is győzték hazai pályán, és a végül bajnok Real Madridnak is meggyűlt a baja velük idegenben. Mindez csak azért érdekes, mert tíz év elteltével most már csak epizódszerep jut nekik, és mindössze azért kerültek a hírekbe, mert ellenük biztosította be az élvonalba feljutását a katalán Girona FC.
A Girona mindössze 9000 néző befogadására alkalmas pályája, az Estadi Montilivi magyar szemmel kissé hasonló kialakítású (és színösszeállítású), mint a megboldogult, ámde szép emlékeket őrző debreceni Oláh Gábor utcai stadion – azzal együtt, hogy ezt az építményt nem fogják hagyni lerohadni, hogy mindenki libalegelőként aposztrofálja.
Ez a 9000 néző rohant be június elején a gironai zöld gyepre, hogy megünnepeljék a klub eddigi legnagyobb sikerét. A Zaragoza ellen elért egy pont után vált ugyanis biztossá, hogy a Girona, alapítása után 87 évvel, 2017 augusztusában megkezdheti első szezonját az elmúlt évtized legjobb bajnokságában.
Így ünnepelték a szurkolók a történelmi sikert, a feljutást:
A Girona a feljutásával a nyolcadik katalán klub lesz a spanyol első osztályban. Nem csoda, ha keveset hallottunk az új szezon legkeletibb székhelyű egyesületéről, hiszen az elmúlt évtizedekben rengeteg nehézséggel kellett szembenézniük.
1959 és 2008 között még a másodosztályt sem látták, tehát majd ötven esztendőn át vándoroltak a spanyol harmad- és negyedosztály között.
Sőt, voltak olyan szezonok, amikor már csak regionális ligákban tudtak elindulni. Jelenleg viszont már 7000 sociója van, ami azért is nagy szám, mert a milliószor híresebb Real Madridnál sem több 97.000-nél ez az adat.
Girona soha nem a futballjáról volt híres. Történelme, hasonlóan futballjához, sokáig nem volt idilli állapotban. Franciaországhoz közeli településként az elmúlt századokban is gyakran esett francia fennhatóság alá: 1809-ben például hét hónapig tartó harcok végén foglalták el Napóleon csapatai a várost. Ez az időszak nem tartott nagyon sokáig, Girona 1813-ban már újra spanyol vezetés alatt állt.
Manapság mással össze nem téveszthető, mégis tipikus katalán városként vonzza a turistákat. Szépsége és a környező területeken is jól kiépített kerékpárútjai miatt leginkább a biciklizés szerelmesei ismerik, ráadásul ide tette át székhelyét több ismert kerékpárversenyző is.
Hogy mást ne mondjunk, Lance Armstrong is vett házat a városban.
A futball azonban sosem érte el azt a szintet, amelyet a spanyolországiak általában szeretnének a helyi egyesületektől látni. 2010-ben viszont új üzletemberek tűntek fel a klub élén, akik csaknem háromnegyednyi részesedést vásároltak fel, és ezt követően a csapatnál gazdasági stabilizálódás kezdődött.
A klub jelenlegi elnöke egyebekben az a Delfí Geli, akire a spanyol futballszurkolók a kilencvenes évek Atléticója, mindenki más pedig amiatt emlékszik, hogy az Alavés védőjeként
a 2001-es, Liverpool elleni 5-4-es UEFA-kupa döntőn maga mögé csúsztatta a mindent eldöntő arany(ön)gólt.
A feljutó Girona góljai a 2016/17-es spanyol másodosztályban:
Az utóbbi három szezonban már látszott, hogy a megerősített háttér miatt könnyedén megtörténhet a történelmi jelentőségű feljutás. A spanyol másodosztályból két biztos feljutó mellett a harmadik csapat rájátszást követően juthat az élvonalba, amely szakaszba a Girona 2015-ben és 2016-ban is eljutott. Két évvel ezelőtt úgy zuhantak ki a rájátszásból, hogy a Zaragozát idegenben 3-0-ra verték az első meccsükön, de a visszavágót érthetetlen módon, 4-1-re bukták el hazai pályán.
A következő évben már döntőztek, de az akkori fináléban nem bírtak el az Osasunával. Idén már nem kellett ebbe a szakaszba bekapcsolódniuk, mert a második, automatikus feljutást jelentő helyet csípték el a Levante mögött.
Két éve háromgólos előnyről bukta el a feljutás lehetőségét a Girona:
Minek köszönhető az elmúlt években látható, konzisztens teljesítmény?
Nem csak és kizárólag a stabil gazdasági háttérnek.
A futballban, mint ahogy az élet egyéb területein is, nagyon fontos szerepet játszanak a kapcsolatok. Amiből a Girona jól ellátott. Pere Guardiola, az edzőzseni Pep testvére – egyebekben például Luis Suárez ügynöke – komoly házasságot kötött a Gironával. 2015-ben ugyanis cége, a Media Base Sports 80%-os részesedést vásárolt a klubban, és a spanyol másodosztályban nem elhanyagolható 4-5 millió euróval támogatta meg az akkori kintlévőségek rendezését.
Nem csoda, ha a jelenlegi sportigazgató, Quique Cárcel vezetésével a Girona történelme során soha nem látott, 9,5 millió eurós költségvetéssel bír.
A sportigazgató Cárcel ráadásul szoros kapcsolatban van a Manchester City elöljáróival, például Txiki Begiristainnal is, aki a Guardiola-kör régi tartóoszlopa. A Manchester City a pletykák szerint legelőször azért segített a Gironán, hogy Pere Guardiola ekképp lobbizzon testvére, Pep Guardiola Manchesterbe költözése érdekében. Mint tudjuk, a szerződés megköttetett, Guardiola most már a City edzője, 2016 óta pedig egy másfajta együttműködésről beszélhetünk.
A Manchester Cityvel való jótékony kapcsolat messzire viheti a katalán kiscsapatot. A 2016-os nyári felkészülés egy részét Manchesterben végezhették el, és a City U21-eseivel is játszhattak egy edzőmérkőzést.
Valószínűleg az sem véletlen, hogy a piros-fehér csapat az idegenbeli mezének az égszínkék árnyalatot választotta.
A legutóbbi szezonban a benevezett keret több olyan játékost is tartalmazott, akik a City akadémiáján pallérozódtak. A védelembe hárman is Manchester kék feléről érkeztek: Pablo Marí, Angeliño és Pablo Maffeo is Begiristain jóváhagyásával kerültek Katalóniába.
Korábban pedig Rubén Sobrinót is úgy vették meg az angolok, hogy egy nappal később már kölcsön is adták őt a Gironának – az akkori 500 ezer eurós vételárat ugyanis a másodosztályú csapat nem csengette volna ki olyan könnyedén, mint az anyagilag felturbózott Manchester City.
A jó viszony és a megállapodás persze kétoldalú, jól felfogott közös érdek mentén szerveződő, mert a City-nek sem feltétlenül rossz, ha a felnőttcsapatához még nem elég jó játékosai a La Ligában nevelkednek.
És hogy a spanyol első osztály, a tőkeerő és a jó kapcsolatok mennyit segítenek: az ismeretlenségből berobbanó Girona a következő szezonra leigazolta a Bilbao veterán kapusát, Gorka Iraizozt, és a Stoke City-ben nem túl sok szerepet kapó, U21-es Európa-bajnok Marc Muniesa is a látókörükbe került. Aki ráadásul maga is katalán, a Barcelona nevelése.
A sor pedig itt nem áll meg: a City elöljárói nyilvánosan vallják, hogy mindenben segíteni fogják a Gironát a következő szezonban is.
Nem nehéz kitalálni, hogy a katalánok ebben az együttműködésben készséggel fogadják majd a fiatal tehetségeket.
A feljutó keret persze tele van spanyol játékosokkal, de a leggólerősebb támadójuk éppenséggel olasz: Samuele Longo, az Internazionale 2011 óta állandóan kölcsönadott csatára idénybeli 14 góljával rengeteget segített a Gironának a feljutásban. Nagy kérdés, hogy a kölcsönadás lejártával mi lesz a sorsa, de a Girona valószínűleg nem bánná, ha Longo maradhatna.
A sportigazgató szerint egyébként nagy változások lesznek a keretben, és két számjegyű érkezőt valószínűsít.
Az biztos, hogy ilyen segítséggel nem feltétlenül a csontutolsó, pofozógép szerepét játsszák majd el a következő La Liga-kiírásban.
Persze a spanyol pontvadászat nem olyan egyszerű, hogy kiscsapatok hirtelen dobogóra lépjenek, de nem kizárható, hogy a Girona akár a középmezőnyt is megcélozhatja ezekkel a kapcsolatokkal. Ha néhány szezonon keresztül sikerült ez a Getafénak, mostanában az Eibarnak, akkor jövőre akár a Girona is meglepheti azokat, akik félvállról veszik őket.