Bernd Storck válogatottja kirakat, nem próbafülke

Bőven akadtak szégyenletes vereségei a magyar válogatottnak az elmúlt harminc évben, és most már a korábban agyondicsért Bernd Storck neve mellett is ott ékeskedik egy történelmi zakó. Ennek ellenére maradhatott az összes pozíciójában, amit aposztrofálhatunk racionális döntésnek, és úgy is: az MLSZ nem adja fel egykönnyen a német vonalat, ha már nyakig benne van. De mit jelent ez a magyar futball jövőjére nézve? Koppányi Gergely elemzése.

Nem pont az történt, amit az elmúlt egy hét híradásai alapján gondoltunk. Az edzők álmoskönyve szerint

sohasem jó jel, ha a munkaadó a meccs után hirtelenjében, összeráncolt szemöldökkel magához hívatja a trénert,

így joggal sejthettük, hogy Bernd Storcknak legalább a szövetségi kapitányi pozíciójától búcsúznia kell.

Bernd Storck augusztusban is megtarthatja az eligazítást a magyar labdarúgó-válogatottnak Forrás: AFP/Patricia De Melo Moreira

Sokan nyugtázták volna elégedetten ezt a döntést: Storck felnégyelve, maradványai a még csak épülő, új nemzeti stadion szögletzászlóinak várható helyén, és mehet mindenki tovább. Megnyugodhattak volna az ellenzők; a bűnbak elnyeri méltó büntetését, a határ a csillagos ég.

Az eredménytelen edzők régóta vártak egy ekkora blamára

Az elmúlt héten rengetegszer merült fel a kérdés, hogy miért ekkora most a csalódottság, amikor a magyar válogatott az elmúlt harminc évben igazán hozzászoktatott minket a tényhez, hogy bárkitől ki tud kapni. A válasz valószínűleg a kontrasztosságban keresendő, mert amíg egy évvel ezelőtt egy egész országot hozott össze az Európa-bajnokság fociláza, addig most

megint el lehet mondani, hogy be kellene hinteni sóval az összes stadiont,

Storckot kinevezni egy óriási baklövés volt; lassan már ott tartunk, hogy az Eb-szereplés és az ottani csoportgyőzelem is csak a szerencsének volt köszönhető.

Az osztrákok legyőzése egy évvel ezelőtt egy egész nemzetnek okozott eufóriát Forrás: Getty Images/2016 Getty Images/Dennis Grombkowski

Bizony, szép ívesen, mélyről jönnek fel a kocsmai böfögések

én már az osztrákok legyőzésénél láttam az intő jeleket"

felhanggal – ám nem csak a presszókból. Kibújtak a lyukból az önnön nagyszerűségükbe vetett hitüktől el nem tántorítható exfutballisták, szakmájukban nemzetközi színtéren nulla eredménnyel rendelkező edzők is, akiknek egy része már alig várt egy ekkora blamára, hiszen amennyire kényelmetlen volt nekik kimaradni a tavalyi sikerekből, számukra most annyira kényelmes szemlélődni a hulla fölött, kacagva az egyébként nem túlzottan meglepő információn: a magyar futball még mindig nem jó.

De majd ők megreformálják. Köszönjük, abból inkább nem kérünk.

Persze örök az igazság: nem minden külföldi edző jó, és természetszerűleg nem minden magyar edző rossz, de az itthoni berögződések és gyakorlati tapasztalataink alapján még mindig akkor döntünk jól, ha a nyugati kultúrákban nevelkedett trénerek segítségét is bőséggel igénybe vesszük. Előítélet? Nincs kizárva, de az sem nélkülözi az alapot.

A sokat mantrázott szentháromság tételei

Amikor a magyar futballról szól a közbeszéd, az egyszerűbb közlések szintjén nyilván a válogatott a téma, hiszen a legkönnyebb a kirakat alapján ítélkezni, ami jelen esetben a nemzeti tizenegy.

A szurkolói lélektan legfőbb jellemzője a végletesség,

mert ha legyőzzük Ausztriát egy mindkét válogatottnak komoly tétmeccsen, akkor az adott generációtól óriási kiugrást várunk, ha gyorsan elvész a vb-kijutás esélye szégyenletes pontvesztéseknek (is) köszönhetően, akkor az összes pályára lépő játékos falábú, és a szakmai stáb utolsó vízhordója is keressen más munkát, lehetőleg bánya közelében, mert az jól hangzik.

A horvát bajnokság gólkirálya, Futács Márkó Andorra ellen nem kellett Storcknak Forrás: AFP/Attila Kisbenedek

A pénteki blama után persze rendre szóba jött a sokat mantrázott Futács-Nikolics-gyenge fiatalok szentháromság, ami persze rengeteg igazságot tartalmaz, de mégse teljeset, mert

a félamatőr, spanyol ötödosztályban játszó futballistákat egy NB I-es ligaválogatottal is meg kellett volna verni,

mert a keretünk akkor is jobb játékosokból állna. A kezdő tizenegyből pedig hét játékosunk is ott volt tavaly az Eb-keretben, tehát azzal takarózni, hogy az egész csapat jóformán most találkozott először a címeres mezzel, minimum kérdőjeles.

Storck átformálta Dárdai taktikai stílusát

Bernd Storck megítélése pontosan a fentebb vázolt végletességért ilyen kemény hangvételű. Sokszor kapta kritikaként, hogy Dárdai után beleült a jóba, és onnantól már bármelyik Pest megyei I. osztályú csapat edzője kijuttatta volna a válogatottat Franciaországba.

Könnyen felejtik ezek az emberek, hogy Storck alapvetően más stílusban játszatta a csapatot, mert amíg Dárdai

a keret hiányosságait jól érzékelve a biztos védekezés megalapozásában látta az üdvözítő utat, addig Storck egyre inkább a labdabirtokláson alapuló, sokszor kombinatív játékra helyezte a hangsúlyt.

Bernd Storck (balra) átformálta Dárdai Pál stílusát Forrás: www.facebook.com/magyarlabdarugoszovetseg/?fref=ts

Hogy mást ne mondjunk, az Eb-pótselejtezők után a kontinenstorna első két meccsén is szereztünk így – fontos pontokat jelentő – gólokat. Storck a merésznek tűnő döntéseivel igenis rászolgált az akkori bizalomra, mert a csapat nélküli Kleinheisler vagy az addig másodhegedűs Priskin csapatba állításával is jó lapot húzott, míg az agyonkritizált és nemrégiben kis híján nemzeti ellenség Szalai Ádám mellett is végig kitartott.

A bizalmat viszont könnyebb megszerezni, mint megtartani, és a 2018-as világbajnokság selejtezősorozatának kezdete óta a korábban jól elsülő húzások nagyjából 180 fokos fordulatot vettek, és rendre, saját fegyverből megeresztett töltényekként vágódtak Storck lábába.

Az NB II-ből a válogatottba (érthetetlenül) bekerülő kerettag játszatása úgy volt kényszerű, hogy a balbekk pozícióból minden bevethető játékos kiesett, de sajnos a kipróbált újoncok között senki sem hozott igazán értékelhető produkciót, és a negyven felé rohanó Gera Zoltán bármikori kiválásával a magyar középpálya és az igen fontos játékelemnek számító támadásépítés megszűnt létezni.

Gera Zoltán (jobbra) bármikori kiválásával a magyar középpálya és az igen fontos játékelemnek számító támadásépítés szűnik meg Fotó: Polyák Attila - Origo

Nagy Ádámmal és Kleinheisler Lászlóval együtt is. Ez pedig elegendő hiba ahhoz, hogy a korábban megszerzett bizalom pillanatok alatt elillanjon. Joggal.

Etikai lista pró és kontra

Storck ugyanis 2017. június 9-én egy nyolcvanezer lakosú miniállam ellen kapitulált, amely története során második alkalommal hagyta el győztesen a pályát tétmeccs lefújásakor. Sok megalázó momentuma volt az andorrai vereségnek, de az sem lógott ki a sorból, ahogyan a 88. percben – megtiszteltetésből, mint egy gálameccsen –

a hazaiak adtak pár percet a ránézésre százkilós, pocakos, egyébként 37 éves Josep Ayalának;

hadd legyen részese ő is az ünnepnek.

A túlsúlyos Josep Ayala (a képen jobbra) is részese lehetett a magyarok elleni örömünnepnek Forrás: BELGA/AFP/Virginie Lefour

Ebben a pillanatban pedig el is érkezünk a felelősségvállalás kérdéséhez, hiszen komoly hitelességgel rendelkező edzőnek ilyen eredmény után egy lehetősége van méltósága megőrzésére: felajánlja a lemondását. A döntést követő Csányi-interjú erre külön is kitért, a történelmi hűség kedvéért közölték a nézőkkel, hogy a lemondás szóban, négyszemközt megtörtént, de az MLSZ-elnök kérte a kapitányt, hogy ezt ne kommunikálja a nyilvánosság felé.

Ha már kommunikáció: még egy nem túl sajtóetikusan lemondott interjút is felvéshettünk a pró és kontra lista második hasábjába.

A nagyobb probléma viszont az, hogy ez a gesztus csak Storck megítélésén javított (volna), a magyar futball nagy egészén, annak jövőjén kevésbé.

Az álláshalmozás nem szokott jól elsülni

A válogatott ugyanis továbbra is csak a kirakat.

Nem az előcsarnok, nem a próbafülke, pláne nem a raktárhelyiség.

Arról kevesebbet beszélnek, azt alig látja pár ember. Bernd Storck 2015 márciusa, azaz bő két éve látja el a sportigazgatói feladatokat, amely álláshalmozás ugyancsak nem szokott jól elsülni. Most ugyanis az a helyzet, amikor a legnehezebb a verdikt: még nem biztos, hogy a sportigazgatói munkáját tudjuk kellő megfontoltsággal és elegendő érvvel értékelni. Két év alatt ugyanis nem lehet megváltoztatni az addig folyó irányokat egy egész futballnemzet minden szintjén.

A magyar futballakadémiák állapotáról sem festett túlzottan jó képet a belga Double Pass jelentése Fotó: Bielik István - Origo

Azért sem, mert az akadémiák működéséről igen lesújtó képet adó Double Pass-jelentés még csak egy éve készült el. Talán még a válogatott szereplésénél is előrébb való lenne, hogy – ha már a magyar futball soha nem látott anyagi lehetőségekben fürdik – minél több játékos kerüljön topligákba, egyre több magyar kapjon legalább NB I-es meccsrutint, legyenek BL- és EL-főtáblás csapataink.

Erre ugyanis az anyagi lehetőség adott, bőven.

Azonban nem elegendő irgalmatlan pénzzel ellátni a klubokat, a szakmai munkának is átgondoltságot, hosszú távú építkezést kellene szem előtt tartania. A fiatalítási MLSZ-ajánlásokkal a gazdagabb klubok megtehetik, hogy jóformán figyelmen kívül hagyják őket – a büdzséjük elbírja. Itt is elférnének tehát kógens szabályok a jóságos útmutatások helyett. Az akadémiai rendszer már működik annyi ideje, hogy elmondhassuk, a tőle várt kiugrás sem a klubok, sem a játékosok szintjén nem történt meg. A külföldi jelentések iránymutatásai alapján tett változtatások pedig szükségszerűek lesznek, és az MLSZ által vitt, utánpótlásban is alkalmazott német vonallal történő hirtelen szakítás most egy olyan kapkodó döntés lett volna, amellyel még az előtt lőttük volna vissza a gödörbe az onnan kimászni próbáló katonát, mielőtt valóban megtudtuk volna, képes-e feljönni a felszínre.

Dárdai Pálon kívül van-e kapitánynak alkalmas magyar edző?

Az utánpótlás és szakmai képzés mellett persze azért nagyon fontos a válogatott szereplése is.

Ebben a pozíciójában pedig sokkal nehezebb higgadtan értékelni Storck Eb utáni munkáját.

A Feröer-szigeteken és Andorrában hagyott – leírni is borzasztó – öt pont vélhetően bárki másnak az állásába került volna, nem alaptalanul.

Borzalmas érzés Andorrában hagyni három pontot Forrás: AFP/Pascal Pavani

Storck állítólagos önfejűsége, álláshalmozása, de főleg a most már szembetűnő mellényúlásai is kellő alapot szolgáltattak volna ahhoz, hogy a németet legalább a szövetségi kapitányi posztról felmentsék.

Az örök kérdés viszont az, hogy van-e (Dárdai Pálon kívül) alkalmasabb magyar edző erre a pozícióra?

Létezne-e olyan külföldi választás, akit Storck után a közvélemény nem döngölne azonnal a földbe egy (hasra ütök) lettek elleni döntetlen után? Van-e értelme irgalmatlan lelépési pénzt fizetni egy 2018-ig tartó határozott idejű szerződés felbontása miatt úgy, hogy a vb-selejtezősorozat már brutálisan elúszott, amikor a szerződés lejártával még mindig lehet új megoldást keresni?

Ezekre a kérdésekre adott válaszok inkább azt erősítik, hogy Storcknak ezt a sorozatot végig kell vinnie. Van igazsága viszont a másik oldalnak is, mert elég volt megnézni Dzsudzsák Balázs (Székely Éva alaptézisét eszünkbe juttató) meccsvégi interjúját is, amely során nyíltan kritizálta a kiválasztási szisztémát, és amely csalódottságból, dühből érezhetjük, mennyire fogják a játékosok egyöntetűen elhinni Storck későbbi döntéseit az öltözőben.

Nem kockáztatunk nagyot azzal, hogy kevésbé, mint az Eb idején.

Meginog, vagy faltörő kos lesz belőle?

Az, hogy Bernd Storck minden pozícióját megtarthatta, az utánpótlás szempontjából nem biztos, hogy rossz döntés, de a válogatott szempontjából inkább időnyerésnek és gazdasági megfontoltságú ítéletnek tűnik.

A nagyobb kérdés viszont az lesz, hogy Storck csökönyösségét megingatja-e az elmúlt másfél hét, vagy még inkább faltörő kossá változtatja.

Bízzunk az előbbiben, mert a tévedhetetlenségről való meggyőződés biztosan rossz tanácsadó.

Storck: Csalódtam néhány játékosban, Doll nem engedte el Priskint

Bernd Storck a Nemzeti Sportnak adott interjúban elmondta, hogy az egyik hibája az volt az andorrai vereség előtt, hogy túlzottan bízott néhány játékosban. Elmagyarázta azt is, hogy miért nem hívta be Futács Márkót a keretbe. "Természetesen. Lássuk be, benne volt a pakliban - kezdte arra a kérdésre, hogy fel volt-e arra készülve, hogy az MLSZ enöksége megköszöni a munkáját és elküldi.

Bernd Storck: A Mount Everestről a Mariana-árokig

Bár a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya és az MLSZ sportigazgatója, Bernd Storck csak 2015 márciusában érkezett Magyarországra, a magyar futballal való kapcsolata sokkal régebbre nyúlik vissza. A 2016 nyarán még ünnepelt szakember most olyan helyzetbe kormányozta magát, ahonnan nagyon nehéz lesz kitolatnia.