Chaplin mellől került börtönbe az első igazi futballsztár

Vágólapra másolva!

Válogatott futballista, filmsztár, meg nem értett edzőzseni, szerencsejáték-függő. A 19–20. század fordulóján Fred Spiksley tette naggyá a Sheffield Wednesday csapatát, amellyel angol bajnoki címet és FA-kupát nyert. Játékos-karrierjének egy súlyos térdsérülés vetett véget, de később ez a sérülés mentette meg az életét.

1891-ben Spiksley Accringtonba tartott az új csapatához, amikor Sheffieldben megállította őt John Holmes és Fred Thompson, a Wednesday két igazgatója, hogy írjon alá inkább hozzájuk. A klub akkoriban nem tartozott a Football League-hez (az angol labdarúgás első négy osztályát magában foglaló szervezet), de Spiksley-val felért a csúcsra: megnyerte a másod- és az első osztályt is, 1896-ban pedig az FA-kupát. Tizenkét évet töltött a Wednesdaynél, összesen 100 bajnoki gólt lőtt, és hatszor volt gólkirály.

A 19. század Messije

„Ő tette naggyá a Wednesdayt, nélküle sehol sem lenne a klub. Szobrot kellene állítani neki – írta Ambrose Langley, aki éveken át volt Spiksley csapattársa. – Fred egy valamiben piszkosul jó volt:

meccs közben összehaverkodott az ellenfél védőivel, akikből utána hülyét csinált. Ravasz fickó volt”.

Spiksley-val felért a csúcsra a Sheffield Wednesday Forrás: guardian.com

„Különleges volt a játéka, nagyon közel tartotta a lábához a labdát. Senkit sem láttam olyan gyorsan megállni, majd újra megindulni, mint őt. Nem volt egy nehézbombázó, de mindig oda lőtte a labdát, ahová kellett.” James Catton, a kor legnagyobb futballszakírója szerint Spiksley maga volt a csoda. „Mindkét lábával azt csinált, amit akart. Igazi mesterlövész volt.”

1891-ben Spiksley még a Gainsborough játékosa volt, amikor 10–0-ra nyertek a Staveley ellen. A 16-szoros angol válogatott Ernest Needham részese volt a megalázó vereségnek, és elmondása szerint azt sem tudta, hogy mit kezdjen Spiksley-val. „Az edzőm azt mondta, hogy menjek át a jobb oldalra, fogjam én az embert.

Fred Spiksley volt az, az egyik legjobb balszélső, aki ellen valaha játszottam. Még ellenfélként is élvezet volt nézni a játékát. Bármelyik lábával képes volt gólt lőni

– mondta Needham, aki soha nem fogja elfelejteni azt az 1898-as meccset, amelyen az angolok 3–1-re verték a skótokat. – Spiksley káprázatosan futballozott. Aznap ő volt az angolok ékköve.”

Sheffield Wednesday (1891) Forrás: guardian.com

Kettő lett. Maradhat? Nem

Spiksley hétszer volt válogatott, és a hivatalos jelentések szerint öt gólt szerzett, de ezt máig nem tudni biztosan. 1893-as debütálásakor kettőt rúgott a walesieknek, Spiksley szerint viszont hármat (az angol Guardian szerint is hármat). Akárhogy is, a teljesítményével rászolgált, hogy ott legyen a skótok ellen egy hónappal később. Az angolok 5–2-re nyertek, Spiksley kettőt lőtt, de ő megint háromra emlékezett.

Az első kettőt Billy Bassett középre adásából lőttem, a harmadiknál pedig egy gyors kényszerítővel tisztára játszottam magam.”

A Guardian, az Observer és a Times jelentésében is az állt, hogy a harmadikat Jack Reynolds szerezte. Azt azonban hozzáteszik, hogy

a látási körülmények annyira rosszak voltak, hogy sokan lemaradtak a gólokról.

„Jó, ha a jelenlévő 20 ezer ember egynegyede belátta az egész pályát” – írta a Guardian.

Kettő vagy három, mindegy is, Spiksley-nak lenyűgöző volt a karrierje, amelynek egy térdsérülés vetett véget 1903-ban, miután a Wednesday megnyerte az angol bajnokságot (a távozása után még megfordult néhány csapatban, de a sérülése miatt keveset játszott). Ekkor még nem tudta, hogy később ez a sérülés fogja megmenteni az életét.

Charlie Chaplin mellől a börtönbe

1906-ban a kor legnagyobb színházi rendezője, Fred Karno volt futballistákat keresett a Football Match nevezetű darabjához. Spiksley egyike volt annak a három profi játékosnak, akit meghívtak. A rendező szerint rájuk azért volt szükség, hogy élethűbbé tegyék az előadást,

amelyben Chas Chaplin, ismertebb nevén Charlie Chaplin is szerepet kapott.

A dráma egy megbundázott kupadöntőről szólt, amelyben a Middleton Pie-cans és Midnight Wanderers játszott egymással.

Jelenet a Sheffield Wednesday-Sheffield United meccsről Forrás: guardian.com

Karno nem látott nagy színészi karriert Spiksley-ban, de a darab óriási sikert aratott, így magával vitte az Egyesült Államokba, Peruba, Mexikóba, Spanyolországba, Franciaországba, Svájcba, Németországba és Svédországba. Spiksley ennek a turnénak köszönhetően indíthatta be edzői karrierjét. Az AIK Stockholmmal és a Nürnberggel is bajnoki címet nyert, a német kaland viszont nem sült el jól: amikor 1914-ben kitört az I. világháború, a 17 és 45 év közötti külföldieket letartóztatták, és bebörtönözték.

Spiksley-nak hat hónapja volt a 45. születésnapjáig.

„Szörnyen bántak velünk. A rendőrök zaklattak minket, száraz kenyéren és vízen éltünk” – írta később.

A sérülése mentette meg

Az amerikai konzulátus segítségével a feleségének sikerült elintéznie, hogy kiengedjék őt a börtönből. Spiksley viszont katonai szolgálatra alkalmas egészségügyi állapotban és életkorban volt,

így csak akkor engedhették volna el, ha megbukik az orvosi vizsgálaton.

„Abban az időben tökéletes állapotban voltam, de a futballban szerzett sérülésem pont kapóra jött. Reggel felkeltem, és két órán keresztül forró vízzel borogattam a térdemet. Amikor az orvosnál futnom kellett, úgy tettem, mintha kiment volna. Ezzel szórakoztam. Annyira hangosan ropogott, hogy az orvos megadta nekem a szükséges papírokat” – mesélte Spiksley.

Senkinek sem kellett a tudása

Spiksley hazatért Sheffieldbe, a játéktól viszont nem tudott elszakadni. Küldetésének tekintette, hogy megreformálja az angol futballt, de állítása szerint senki sem volt vevő az ötleteire (a gyors, rövidpasszos játék kedvelőjeként például betiltotta volna a fejeseket). „Ki profitál most mindabból, amit pályafutásom alatt megtanultam? Más országok. Ezek az országok most még messze vannak Angliától, de 20 év múlva más lesz a helyzet.

Szomorú, hogy mások vernek meg minket a saját sportunkban”

– mondta Spiksley, aki szerint a németek jelentették a legnagyobb veszélyt az angolokra.

1933-ban megpróbálta elindítani a saját iskoláját, de nem kapott elég figyelmet. „Spiksley szenvedélye volt, hogy fiatalokat taníthasson – írta a Sheffield Green Un 1936-ban, amikor Spiksley 66 éves volt. – Kár, hogy egyetlen klubnak sem kellett a tudása.”

Spiksley, a szerencsejáték-függő

Spiksley gyerekkorában zsoké akart lenni, talán innen is eredeztethető a szerencsejáték-szenvedélye. Amikor 1907-ben kinevezték a Watford edzőjének, a Wednesday egyik alkalmazottja, Arthur Dickinson referenciájában azt írta, „ha sikerülne elérni, hogy felhagyjon a lóversenyfogadással, egy kiváló szakember válhatna belőle”. Spiksley ezt elintézte annyival, hogy „amit a magánéletemben csinálok, ahhoz semmi köze a munkáltatómnak”. A Watford köszönte szépen, és keresett egy másik edzőt.