Csodálatos jövő előtt áll, igazi tehetség, mindkét lábbal kiválóan lő, nagyszerűen passzol, egészen magas a futball-intelligenciája. Toni Kroos-féle kvalitásokat tudhat magáénak. A Guardian szakírója jellemezte így a 17 esztendős Szoboszlai Dominiket,
aki helyet kapott a lap által legnagyobb ígéretnek tartott 60 ifjú futballista között.
Az autóban ülve ezek a gondolatok foglalkoztattak, miközben Ausztria felé tartottunk. Ha már olyan szerencsésen alakult a másodosztályú osztrák bajnokság sorsolása, hogy Szoboszlai Dominik nem messze a magyar határtól lépett pályára, akkor nem volt kérdés, hogy ezen a meccsen nekünk is ott van a helyünk.
Ne essünk túlzásba: Ausztriát ezen a pénteken nem a Kapfenbereg-Liefering osztrák másodosztályú futballmeccs tartotta lázban. A Kapfenberg otthon játszott, méghozzá azt a Lieferinget fogadta, amely az élvonalban címvédő Red Bull Salzburg tartalékcsapata. Ami viszont ennél is fontosabb, itt futballozik hétről hétre Szoboszlai Dominik. Itt is. A magyar középpályás ugyanis kéthetente az ifi Bajnokok Ligájában is pályára lép – a változatosság kedvéért azt a sorozatot is a salzburgiak nyerték az előző szezonban.
Fiatal vagyok, bírom a kettős terhelést. Örülök, hogy mindkét helyen számítanak rám, annak pedig még jobban, hogy a mérkőzéseken legtöbbször sikerül meghálálnom ezt a fajta bizalmat”
– osztotta meg gondolatait ezzel kapcsolatban az Origóval Szoboszlai már a meccs helyszínén.
Mást is mondott még, de ne szaladjunk ennyire előre. Kapfenberg, ez a 22 ezer lakosú település impozáns stadionnal rendelkezik, kis híján a fél város elférne az arénában, mert a Franz Fekete Stadionban tízezer néző tud leülni.
Nem csoda, a KSV korábban az első osztályban is szerepelt.
Most azonban nemhogy a város fele, a tizede sem volt itt. Hogy a fagypont közeli hőmérséklet, vagy az együttes visszafogott szereplése miatt – a tízcsapatos másodosztály hetedik helyén szerénykedik a gárda – az kérdéses, mindenesetre jó, ha ötszázan figyeltük az eseményeket.
Az viszont cseppet sem elhanyagolható tény, hogy az ötszáz közül a főlelátó B-szektorában ott volt Szoboszlai Zsolt, Dominik édesapja.
Persze, hogy itt vagyok, amikor csak tudok, autóba ülök, és jövök a meccseire. Jó lenne, ha nyernének ma, de itt, a Lieferingnél nem egyszerű a helyzet, mert csak fiatalok játszanak a csapatban, így rapszodikus a teljesítményük
– kaptunk rögtön egy kis esélylatolgatást is a büszke apukától.
Megvitattuk a felállást, Dominik kezdő – Még jó, ha éppen nem volt válogatott meccse, akkor mindig az" - mondta az édesapa.
Elkezdődött a mérkőzés, máris szóba került a Guardian cikke.
„Minden kis pozitívumnak örülni kell, a magyar focira pedig bőven ráférnek a sikerek.
Jó érzés, hogy egy ilyen elit felsorolásban szerepelünk, de messzemenő következtetéseket azért nem kell levonni belőle.
Domi is olvasta, neki is jól esett, de a játékra kell összpontosítania."
A kilencedik percben jártunk, ennél jobban pedig nehezen lehetett volna a játékra összpontosítania:
Szoboszlai Romano Schmiddel kényszerítőzött, szépen kapta vissza a labdát, remekül átvette, és a hazai kapus lábai között a kapuba passzolt. 0-1.
„Ők ketten nagyon érzik egymást. Jóban vannak, és ez a pályán is meglátszik. Mindketten 2000-ben születtek, bár egyébként sem öreg a csapat, talán 97-es a legidősebb a keretben" – mondta a gólöröm közben Szoboszlai Zsolt.
Miután kiünnepeltük magunkat, a kezdetekről kérdetzem, hiszen Dominik az édesapja által megálmodott és életre hívott egyesületben, a Főnix FC-ben kezdett megismerkedni a sportággal.
A legelejétől élvezte, amit csinál, szeretett focizni, e nélkül nagyon nehéz lett volna bármi komoly dolgot elindítani.
Egyre többet foglalkoztam vele, szép sorban jöttek a sikerek, úgyhogy adva volt, hogy merre megyünk tovább.
Pici kora óta mindenben kikérte a véleményemet, én pedig el is mondtam neki, ha jó, ha rossz. Ez mostanra sem változott, szoktunk együtt szakmázni, megbeszéljük a mérkőzéseit, mit csinált jól, vagy mit lehetett volna még jobban."
Fél szemünk továbbra is a pályán, jó volt látni, mekkora szerepe van Szoboszlainak ebben a csapatban. Rendre őt keresték a labdákkal, gyakorlatilag
nem volt olyan támadás, amely ne tőle indult volna, vagy ne rajta keresztül futott.
A pontrúgások elvégzése is az ő feladata, aki valaha futballozott, az tudja, hogy ez egy csapaton belül mekkora rangot jelent.
„Szerencsére nagyon hamar beilleszkedett, könnyen elfogadtatta magát, annál ő vagányabb, hogy valahol ne vegye fel a ritmust. Élvezi a játékot, fekszik neki a csapat stílusa és az a filozófia, amit a Salzburg képvisel.
Az előző szezon BL-győztes ificsapatából például négyen már alapemberek a felnőttek között.
Kell ennél nagyobb motiváció?” – kérdez vissza most az édesapa.
Aligha.
A szünetben Szoboszlai góljával 1-0-ra vezettek a vendégek. Az időjárás tényleg nem volt tekintettel a szurkolókra, egyre hidegebb van, én pedig nem tudtam eldönteni, hogy a lábam vagy a kezem fázott-e jobban.
Fájdalmas arccal néztem a Kapfenberg szurkolóit, akik sállal a nyakukban forró teát, forralt bort és egyéb italokat öntöttek magukba, figyeltem az italt áruló bácsit, és átkoztam magam, amiért nem volt annyi eszem, hogy váltsak néhány eurót odahaza. Mielőtt a fagyhalálon kezdtem volna morfondírozni, inkább a válogatottra tereltem a szót, pontosabban a válogatottakra, hiszen Dominik az U19-es és az U21-es csapatban is alapembernek számít. Édesapja erről is beszélt.
A cikk itt még nem ért véget, a folytatáshoz lapozzon a 2. oldalra!