A forduló előtt a 16. Eupennek és a 15. Mechelennek is 24-24 pontja volt. A belga bajnokság szabályai szerint pontegyenlőségkor előbb a több győzelem, majd a jobb gólkülönbség számít. Mivel mindkét csapat 5 győzelemmel, 9 döntetlennel és 15 vereséggel állt, az utolsó, hazai meccsét pedig olyan csapatok ellen játszotta, amelyeknek már hulla mindegy volt az eredmény, esélyes volt, hogy a gólkülönbség dönt (az Eupennek -15, a Mechelennek -14 volt).
Félidőben Eupen–Mouscron 0–0, Mechelen–Waasland Beveren 0–0. Izgi. Igen ám, de az 57. percre a Mechelen már kettővel vezetett, simaliba, innen megvan a bennmaradás – gondolták ők. Az Eupen meg máshogy:
pont akkor, amikor a Mechelen berúgta a másodikat, az Eupenbe beállt a japán Yuta Toyokawa.
A 73. percben ő szerzett vezetést, innentől pedig meg sem állt négyig az Eupen (Toyokawa végül mesterhármast lőtt). Mivel a Mechelen maradt 2–0, a gólkülönbség az Eupen javára döntött (-11, -12 arányban).
Hihetetlen feltámadás, hihetetlen csere. És mindez kinek az érdeme (főleg)?
Hát azé a Claude Makéléléé, aki novemberben vette át a csapat irányítását.
Igen, a többszörös angol és spanyol bajnok védekező középpályásról van szó, aki 2002-ben BL-t nyert a Real Madriddal.