Európában is repülnek a salzburgi bikák

Salzburg városa és a vállalkozó kedvű gazdagok nem ész nélkül szórták a pénzt a helyi futballcsapatba, a tudatosságnak köszönhetően pedig az RB Salzburg most már nem csak a saját országában veri meg az ellenfeleit, hanem a nemzetközi porondon is. A Salzburg-Dortmund EL-nyolcaddöntő visszavágóján jártunk – helyszíni beszámoló.

A salzburgi szurkolók sosem voltak elkényeztetve trófeákkal. Ugyan a kilencvenes évek elején négy év alatt elhódítottak három bajnoki címet is, sem előtte, sem utána nem sikerült rogyásig rakni a vitrint óriási serlegekkel. A kilencvenes évekbeli sikercsapatuk toronymagasan emelkedett ki a korábbi, szürke erdővé sűrűsödő salzburgi egyletek közül. 1994-ben egészen a döntőig meneteltek az UEFA-Kupában, és csak az Inter tudta megállítani őket – előtte sorra verték a Dunaszerdahelyt, az Antwerpent, a Sporting Lisszabont, a Frankfurtot és a Karlsruhét is. Az akkor még kétmeccses döntőben a milánói kék-feketék csak két 1-0-val tudtak győzedelmeskedni, pedig a pályán futkározott például Dennis Bergkamp is. A következő idény BL-kiírásában, már Casino Salzburg néven még a későbbi győztes Ajax ellen is fogtak két döntetlent, az AEK Athént pedig egy bizonyos Ralph Hasenhüttl végezte ki – ő manapság Gulácsi Péteréket edzi Lipcsében. Ez a pár sor azonban

össze is foglalja a salzburgi futballtörténelmet, mourinhósan szólva „futballörökséget". Nem csoda, hogy a szurkolók nagy vigyorral fogadták a Red Bull vállalat érdeklődését a salzburgi klub iránt,

hiszen tudvalevő, hogy nagy tőkeinjekció nélkül ritkán emelkednek fel futballklubok – pláne a huszonegyedik században.

Gulácsi Péter is az RB Salzburgtól került Lipcsébe Forrás: AFP/Samuel Kubani

Arra azonban nem számítottak, hogy az energiaital-gyártócég képviselői keményen tárgyalnak; úgy, ahogyan nehéz meggyőzni az igazukról tősgyökeres, lokálpatrióta szurkolókat.

Megváltoztatták a klubcímert és a színeket (ilyet mostanában is látunk Katalóniában), ez pedig nem aratott osztatlan sikert. Amikor a szurkolók hevesen ellenezték az eredeti, lila szín megváltoztatását,

az új tulajdonosok azzal a kompromisszumos ajánlattal álltak elő, hogy az idegenbeli meccseken megengedik a kapusnak a lila sportszár viselését. Több sem kellett a drasztikusabb szurkolóknak, és az ajánlatot provokációnak minősítve új klubot alapítottak a régi címer használatával. Az SV Austria Salzburg a hetedosztálytól a második vonalig küzdötte fel magát, ahonnan tavaly kiestek, így jelenleg az osztrák harmadik vonalban vitézkednek, egy nagyon visszafogott, ezernyolcszáz fő befogadóképességű kis stadionféleségben.

A Red Bull hatalomátvétele viszont nem fordított el minden szurkolót a klubtól. A Red Bull Salzburg, amelyet 2005 óta „történelem nélküli, új klubként" emlegetnek, megnyerte az osztrák Bundesliga elmúlt négy kiírását, és

az elmúlt 13 évben nyolc bajnoki címet, valamint öt Osztrák Kupa-elsőséget szerzett. Nem mellesleg most is nyolc pontnyi előnnyel állnak a bajnoki tabella élén.

A Salzburg azonban nem akar megállni a hazai erődemonstrációnál. Az elmúlt évtizedben rendre ott vannak a nemzetközi kupasorozatok főtábláin, sokszor pedig az egyenes kieséses szakaszban is. Utóbbi fázisokban már hoznak érdekes eredményeket: Ugyan 2014-ben például 6-1-gyel búcsúztatták az Ajaxot, három évvel korábban nyolc gólt kaptak két meccsen az ukrán Metaliszttól. A nagy áttörés tehát eddig váratott magára, de az idei szezonban a Salzburg már az Európa Liga legjobb nyolc csapata között van. A pénteken kisorsolt párosítások között az az érdekesség, hogy a Red Bull másik európai csapata, a Leipzig is a trófeáért küzd. Ez egészen addig nem okoz gondot, amíg a vállalat ki tudja magyarázni az UEFA-nál az összeférhetetlenséget: ez 2017 nyarán, amikor tudvalevő volt, hogy a két klub azonos sorozatban (BL) szerepelhet, sikerült. Ugyanis a vállalat tulajdonosa a Leipzignek, de a Salzburgnak „csak" szponzora. A két klub közötti kapcsolat így is igen szoros, és ez a játékosmozgásban is tetten érhető:

nem pusztán Gulácsi Péter járta meg a Salzburg-Lipcse útvonalat,

hanem például a nyártól liverpoolos Naby Keita vagy a csodatininek kikiáltott francia középső védő, Dayot Upamecano is. A Salzburg kiemelten foglalkozik az utánpótlásképzéssel, aminek

az eddigi csúcsterméke a mai Liverpool egyik legjobbja, Sadio Mané.

A liverpooli Sadio Manéra büszkék lehetnek Salzburgban Forrás: AFP/Oli Scarff

A salzburgi Red Bull Arenát körüljárva is

hamar szembeötlik, hogy milyen fontosnak tartják a fiatal játékosok képzését a klub vezetői.

A Dortmund elleni Európa Liga-nyolcaddöntő visszavágója előtt ugyanis a stadion külső oldalán felállított, korábbi futballreklámból ismerős ketrecben játszottak a klub hivatalos melegítőjében a fiatal salzburgi nevelések. Három a három ellen, a kiosztott bőröknél nagy röhögéssel, a pálya kialakításából következően soha meg nem álló futással és helyezkedéssel. Az már pár perc alatt is tisztán látszott, hogy a srácok még egy ilyen bulimeccset is milyen komolyan vettek, és nehéz volt nem észrevenni, hogy már 13-14 évesen is olyan barátságban vannak a labdával, hogy az sohasem szalad vagy pattog feleslegesen.

A stadion külső oldalán felállított, korábbi futballreklámból ismerős ketrecben játszottak a klub hivatalos melegítőjében a fiatal salzburgi nevelések Forrás: Origo

A Red Bull Arenában minden elképesztően profi.

Pontosan olyan, mint egy nagy, európai vállalat, amelyik véletlenül sem akarja, hogy a rossz kommunikációjuk következményeként jóhíre csorbuljon. Szép, szabályos sorban állás után lehetett fotózkodni az Európa Liga trófeájával,

az akkreditációm elfogadása mellé külön térképet kaptam emailben a pontos bejáratról, a kommentátorállásban elfoglalt helyemre pedig egy olyan aranyos, nagyjából hetvenöt év körüli osztrák bácsi kísért fel(!), hogy akkor sem volt szívem elhagyni őt és a megfontolt járását, amikor már pontosan láttam, melyik szektorban kell helyet foglalnom. Csak összehasonlításképpen: néhány hete, Nápolyban a sajtófőnök az elektronikus megkeresésemre egy szépen kifejtett „ok" jelzéssel sejttette, hogy bejáratos vagyok a San Paolo stadionba, és kb. harminc percig kellett keresni a sajtónak fenntartott helyeket.

Szép, szabályos sorban állás után lehetett fotózkodni az Európa Liga trófeájával Forrás: Origo

Salzburgban tényleg semmit nem bíznak a véletlenre.

A stadionon kívül a csapatok bemelegítéséig egy rockkoncertet is tartottak,

ahol a (Janicsák István nélküli) Honky Tonk Womantől kezdve mindent játszottak, ezt pedig a stadionon belüli kivetítőkön is nézhették a korán kilátogatók. A felvezetés olyan, mint amit televíziós stúdiókban szoktunk meg: két műsorvezető szurkolókat kérdez, hangulatot csinál, videós összeállításokat konferál fel, de élőben, a gyakorló játékosok füle hallatára elemzi a kezdőcsapatokat és értő tolmácsolásban nézeti vissza a szurkolókkal a félidő helyzeteit. Ez azért nem túl gyakori futballstadionokban. A régi salzburgi szurkolókat tömörítő Austria Salzburg korábbi elnöke rengeteget élcelődött azon, hogy a Red Bull Arena közönsége úgy viselkedik, mintha operában lennének. „Illedelmesen tapsolnak, még akkor is, ha az ellenfél gólt szerez." – mondta. Ebből 2018-ban annyi igaz, hogy tapsolnak. A stadion kialakításának köszönhetően a hang elképesztően bennragad az arénában, amiből a Dortmund elleni meccsen olyan fülsiketítő tombolások alakultak ki, hogy azt nyugodtan lehet mutogatni egész Európában. A harmincezer kilátogató végigordította a kilencven percet, még az elrontott hazai passzokat is ovációval díjazta bíztatás gyanánt, az ellenfél pedig semmi olyan kedveset nem kapott, amiről az Austria elnöke beszélt.

A Salzburg a 2-1-es idegenbeli győzelme után a hazai visszavágót is végig kézben tartotta,

egyedül a második félidőben volt egy olyan négy-ötperces periódus, amikor sorra jöttek a Dortmund helyzetei. A sárga-feketék mindazonáltal Stöger irányítása alatt sem játszanak sokkal praktikusabb futballt, mint a teljesen naiv Peter Bosz vezetése idején. A Dortmund védekezése kaotikus, támadásban pedig esetleges, ami úgy érthetetlen leginkább, ha megnézzük, hogy a kezdőcsapatban helyet foglalt Reus, Götze, Schürrle és a Chelseatől kiebrudalt Batshuayi is. Az mondjuk Stöger tökösségét jelzi, hogy a rém gyengén futballozó Reust és Götzét is lehozta negyvenöt perc után. A Salzburg játékán ez sokat nem változtatott, és úgy ejtették ki végül 0-0-val a Dortmundot, hogy

a kezdőcsapat átlagéletkora 25,1 volt – kettővel kevesebb, mint a vendégeké;

a játékosok piaci értéke között pedig ötszörös volt a különbség a két csapat futballistáit vizsgálva – nem az osztrákok javára.

A Red Bull Salzburg nagy meglepetésre búcsúztatta a Dortmundot Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Matthias Balk

Azt túlzás lenne állítani, hogy a Dortmund kiejtésével a Salzburg hirtelen fő esélyese lenne a sorozatnak.

Áll még az Európa Ligában ugyanis az újra nagyon jól kinéző Atlético, a Wenger-méltóság utolsó utáni pillanatban történő megőrzésének lehetőségével az Arsenal és az energiaital-család német nagytestvére is. Meg aztán, a soron következő ellenfél, a Lazio sem lesz könnyű falat. Az azonban tűpontosan látszik, hogy a Red Bull Salzburg filozófiája immár nemcsak hazai szinten kifizetődő, hanem nemzetközi vonalon is.